Megosztottam Csák Gergő kolléga nemrég megjelent cikkjét, amire egy nagyon komoly visszajelzést kaptam Pétercsák József karate mesteremtől, amit úgy éreztem érdemes ide kitenni, mindenki épülésére.
Íme:
"Gergely nagyon udvariasan, az aikidósokra, illetve azok egy körére szűkítette a véleményét. Ugyanezt az ismertetett típust azonban ismeri minden harci stílus, mert korántsem aikidós, hanem emberi hiba. Miért fordul elő annyi helyen? Például, mert, bár minden harcművészeti ág egyik - ha nem az első - alapeleme a tisztelet (a Mester iránt, a hagyományok iránt, a harcostársak iránt, más emberek iránt), igen sok helyen ezt elfelejtik tanítani. Sulykolják a technikákat, hajtják a vizsgaanyagot, és engedik a rendszerben maradni azokat, akiknek magukon kívül semmi nem fontos, itt SEM! Mesterem, Ré Shihan egyetlen gyakorlása sem telik el a tisztelet, az egymás iránti szeretet és megbecsülés említése nélkül, egyetlen gasshuku sincs, ahol szavakba ne öntené: senkiről ne beszélj a távollétében, hacsak nem dicséred... Úgy gyakorolj mással, ahogy szeretnéd, hogy Veled gyakoroljanak! Ehhez kapcsolódik: azt gondolom, egyik harcművészetet sem lehet a tényleges harctól elvonatkoztatva tanulni, tanítani! Ott pedig az életed múlhat azon, hogy lenézed az ellenfeled, vagy bárkit, aki ellenféllé válhat. A másokkal szemben általam tanúsított/vagy nem tanúsított tisztelet rólam magamról mutat képet, nem másokról, saját tisztességem miatt viselkedek "úri" módon. Ám, őszintén: hány olyan mester/edző van, aki pl. gyerek-edzésen elmondja: Ha ide jársz, harcos leszel! Ha egy harcos belép valahová, köszönjön, és mutassa meg: MOST JÖTT VALAKI! Adjon tiszteletet, és várja el a tiszteletet. Jó, belépsz a dojo-ba, meghajolsz, ez rutin. Belépsz az öltözőbe - ahol más, idegen harcosok készülnek -, köszönsz ott is? ...és még csak az öltözőbe léptünk be, még nem álltunk szembe egymással, még nem nyúltunk a másik felé fogással vagy ütéssel, még csak az öltözőbe léptünk be! ...és a tisztelet már megbukott. Erről a kérdéskörről oldalakat lehetne írni, s messze túl mutat egy harci közösség morálján, társadalmi kérdés. Sajnos. TENNI annyit lehet, hogy én magam mindent megteszek - úgy tanulok, úgy tanítok -, hogy a kölcsönös tisztelet, ezzel a magam iránti igényesség alapvető legyen - s nem csak a dojo-ban, hanem a mindennapjaimban mindenhol, amerre járok. S ha elég sokan viselkedünk így, egyszer csak többen leszünk"
Köszönjük a véleményed!
