Mátyás Edittől ismét kaptam egy kis írást a hétvégi táborairól - köszönöm!

Ismerőseim, akik gyakran hívnak meg hétvégi programjaikra, lassan már rezignáltan veszik tudomásul, mikor nemet mondok, hogy megint egy újabb aikidó táborba megyek. Talán már kitalálták páran, igen én vagyok az a nagyon lelkes kezdő aikidós aki folyton edzőtáborokba járkál, és mindenkit erre buzdít, illetve próbálja elhitetni, hogy ez mennyire jó és hasznos.

 Valóban, mostanában jó néhány olyan edzőtábor került megrendezésre, ami  nem csak csábító, de elérhető is volt számomra közelsége és árai miatt.

Azonban a november 8-9-i hétvége überelte önmagát. Bruno Gonzalez  aikidóját youtube-ról már ismertem, és örömmel láttam, hogy  Budapesten tart edzőtábort. Ugyanekkorra hirdette meg táborát Göd, a 15-ik évfordulóra pedig  meghívták első aikidó mesteremet is edzést tartani, amire nem tudtam nemet mondani.

Így esett, hogy ezen a hétvégén mindkét táborban részt vettem.

Szombaton a szülinapos táborba indultunk mesteremmel, és edzőtársaimmal.  Bár Gödre hamar odaértünk, vicces kedvű GPS-ünk városnézésre invitált. A 3-ik gyanús  kör után régi emlékeket összeszedve végül is megtaláltuk a célállomást, a Németh László általános iskola tornatermét.

A rövid megnyitó után Balkányi András (1. dan) edzésével kezdődött a nap. Bemelegítő alapgyakorlatokkal kezdtünk,  bár a sok hakamásra való tekintettel azért nem is annyira az alapok voltak csak. Azt már csak félve merem megemlíteni, hogy a kezdő aikidósok megint igen kis számban voltak jelen.  Az eleinte kissé hűvösnek érzett terem hamar felmelegedett,  az edzés végét jelző gong pedig meglepően hamar szólalt meg, fel se tűnt, hogy már egy órája edzünk.

Rövid szünet után Sugár László (3. dan) edzése következett. Az aikidós technikákat ezúttal másképp közelítettük meg, idegpontokra dolgoztunk, ezek segítségével hajtottuk végre a gyakorlatokat.

A gong ismét meglepett minket,  az ebéd  szünet után pedig Virga János (4. dan) mesterem edzése következett. Mivel az ebédidőben mindenki megpihent, ezúttal sajátos bemelegítő technikákat csináltunk, amik amennyire viccesek, annyira nehezek voltak, viszont rendkívül hasznosak. Ezután fegyveres technikák következtek, katák, páros gyakorlatok.

A negyedik, záró edzést Dóczi Sándor (4. dan) tartotta, itt már a pörgősebb, jiu waza technikák szerepeltek inkább.

Mondhatni, hogy az edzések témája jól szervezett, sok rétű, és izgalmas volt, sokat lehetett tanulni belőlük, igazi aikidós csemege kosár, minden jóval.

Az utolsó gong elhangzása után  már csak a bankett volt hátra, ahol az elégetett kalóriák többszörösét sikerült visszaszereznünk az ételek, italok, és a torták elfogyasztása által.

Vasárnap következett számomra Bruno Gonazlez tábora Budapesten, ami minden várakozásomat felülmúlta. A bokkenes gyakorlatok, a kifinomult mozgástechnikák mind lenyűgözőek voltak. Élmény volt élőben látni, és tanulni tőle.