AikiMag

Az Aikido Magazin

Yoko Okamoto Berlinben: azóta is izomlázam van

2015. január 26. 08:02 - Csák Gergely

Sosem gondoltam volna, hogy ennyit lehet süllyeszteni. Érdekes módon, a lábaim bírták a legjobban, viszont az egész hátamban és a vállaimban is izomlázam volt két napig utána. 

Yoko Okamotóról már írtam korábban, Bernhard Wardein és Brigitte Prasek videójából nekem egyértelműnek tűnt, hogy az edzőtábor 

1. nagyon melós lesz

2. nagyon jó hangulatú lesz

Bejött. 

Csorgott rajtunk a veríték, a nagydarab berlini fiatalokat úgy szórta szét, mint a ropit. Aztán kacagott. Elbűvölő volt a személyisége, ahogy "behúzta" magával az embereket. Oldott volt a légkör az edzésén, mégis, mindenki betartotta az etikettet, anélkül, hogy szólt volna egy szót is róla. 

Mindenkihez odament a száz fős szemináriumon, ismétlem: mindenkihez. És mindenkivel edzett. Nem voltak "kiemelt ukék", nem csinált abból presztízskérdést, hogy kivel edz. Mindenkin megmutatta a technikát, végigment rajtunk, belegyepált a földbe, mégsem sebesített meg.

A technikák működtek mindenkivel. Nem kellet megmondani az ukénak, hogy mit csináljon. Egyértelmű volt az egész. Nem merült fel bennem kérdésként egyszer sem, hogy miért pont úgy kell csinálni. Nem voltak "lukak". Koherens volt a mozgás a magyarázattal, a kevés magyarázat is világos volt. 

Lezavart sallereket, az embereknek döngött a melle, háta, csattantak a pofonok, mégsem lett utána senkinek sérülése. Nem bántott: tanított vele. Egy életre megjegyezték, hogy mi a jó ma-ai (távolság).

Ennyiszer még nem javítottak ki, rosszul álltam, rosszul süllyesztettem, rossz volt az egész, mégis, odajött, javított, javított, de kijavította az ötödik danosokat, hatodik danosokat és a hatodik kyusokat is. 

Ugyanúgy, ugyanazzal a természetességgel. Ugyanúgy parolázott az amszterdami aikidókákkal, mint a barcelónai aikidókákkal, néha franciául, néha angolul magyarázott, japán létére. 

Úgy lelkesítette az embereket, hogy egy szót se mondott arról, hogy többet kellene csinálni, jobban kellene csinálni: egyszerűen mutatta. Az emberek összetörték magukat, hogy a közelében lehessenek, hogy meghallgassák, hogy lássák, amit csinál. 

Aikidójára Yamaguchi sensei hatott és tanítványa, Christain Tissier. De az Egyesült Államokban Yamada sensei tanítványa is volt, az ottani szövetségbe tartozott. 

Az edzőtábor végén megköszönte, hogy meghívták, zavarban volt, amikor megtapsolták és külön kiemelte: sokat tanult tőlünk. "Most egy darabig lesz min gondolkodnom, köszönöm nektek!" - mondta.

Pont így vagyok vele én is. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr87094449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása