Persze, mondhatnánk, rengeteg pénzbe kerül, de meg lehet oldani "okosba" - ott alszol valakinél, nem jársz eszement módon étterembe enni, nem költöd a pénzed drága sörre, vagy szuvenyírre a csajodnak. A külföldi edzőtábornak más a hangulata, mint a magyarnak. Nagyon sok esetben a színvonala messze veri a magyar edzőtáborokét - rengeteg a hakamás, fekete öves, aki nem azzal szereti eltölteni az idejét a tatamin, hogy beszélget. (Nem azt mondom, hogy ez mindig így van, a trend, hálisten, kezd kiveszni itthonról is.) Hanem az ember mozog, izzad, esik, kel - ahogy egy aikido-edzésen szokás. Két izzad, esik, kel között meg tanul. Figyel. Befogad. Kipróbál. Új élményekkel, új barátokkal gazdagszik. Próbál nem elsőre ítélni. 

Számomra a legjobb szó a külföldi edzőtáborokra: a felszabadultság. Nincs meg a feszengés érzete. Nem kell figyelnem arra, hogy ki mit szól hozzá a dologhoz, mert az emberek nem ítélkezni, hanem tanulni, mozogni, aikidózni mennek - és ez mindenkinek egyformán örömöt okoz. 

Christian Tissier edzőtábora (a képen jobbról a hatodik), Amay, Belgium, 2015. február 6-7. A képen Stéphane Goffin (6. dan aikikai) nemzetközi csapata: portugálok, spanyolok, osztrákok, belgák és egy vigyori magyar a hátsó sorban.