Stanley Pranin az Aikido Journalon írt egy érdekes felfedezéséről: sok olyan nagymester, akik 7-8-9. dannal rendelkeztek, bizony, egyes esetekben "levágták a kanyart", vagyis, míg a többiek szépen egyenként lépegettek felfelé a ranglétrán, ők alkalmanként kettesével vették a fokokat. Stanley Parnin utána is járt a jelenségnek, nyomozása során 1962-ig kereste elő az Aikido Shimbun nevű magazin korai számait, amelyekben a dan-fokozatok adományozását is dokumentálta az Aikikai Hombu Dojo. A legérdekesebb, hogy bizonyos embereket miért "emeltek ki" hirtelen... de a részleteket olvassátok el a hajtás után!
"Egy nap belefutottam egy érdekes cikkbe az Aikido Shimbun 33. számában, ami 1962. márciusában jelent meg. Az Aikikai Hombu Dojo ezt a négyoldalas magazint 1959-ben adta ki először. A magazin azóta is folyamatosan megjelenik; irigylésre méltó folyamatossággal büszkélkedhet!
Amin megakadt a szemem, az éves Kagami Biraki ünnepségen odaítélt danfokozatok felsorolása volt. A listán számos híres név szerepelt, közülük néhány az Alapító, Ueshiba Morihei háború előtti tanítványai, míg mások a II. Világháborút követő években kezdtek el gyakorolni.
Kiválasztottam néhány nevet a felsorolásból; azokét, akik azóta elismert mesterekké váltak, és melléjük írtam azt a dátumot, amikor elkezdték gyakorolni az Aikidot.
8. dan
- Rinjiro Shirata (1933)
- Hajime Iwata (1930)
- Takaaki (Shigemi) Yonekawa (1932)
7. dan
- Morihiro Saito (1946: 16 év a 7. danig)
6. dan
- Zenzaburo Akazawa (1933)
- Shoji Nishio (1951: 11 év a 6. danig)
- Nobuyoshi Tamura (1953: 9 év a 6. danig)
5. dan
- Hiroshi Kato (1954: 8 év az 5. danig)
- Hiroshi Isoyama (1949: 13 év az 5. danig)
4. dan
- Yoshio Kuroiwa (c. 1954: 8 év a 4. danig)
3. dan
- Masatake Fujita (1956: 5 év a 3. danig)
- Koretoshi Maruyama (1959: 3 év a 3. danig)
- Katsuaki Asai (1955: 7 év a 3. danig)
Ha megnézzük az eltelt évek számát, ami után a jelzett fokozatot megkapták, találhatunk egy-két olyan esetet, ahol az előrelépés gyorsabb az átlagnál. Például három év a 3. danig, vagy 9 év a hatodik danig – hogy csak kettőt említsek – elég nagy eltérés a mai szokásoktól.
Ez a fajta gyors előrehaladás, vagy „daninfláció”, ha úgy tetszik, gyakran előfordult az ötvenes és hatvanas években. Ennek ok az volt, hogy az Aikido egy új harcművészet volt, és viszonylag ismeretlen a nagyközönség számára. Az Aikido ismertté tételének egyik leghatékonyabb módja a nyilvános bemutatók rendezése volt.
Egy bemutató során, amikor úgynevezett „mesterek” mutatják be a lehetőségeket, elég sajátságosnak tűnhet, ha alacsony fokozatúak reprezentálják a harcművészetet. De mivel az Aikido új volt, nem voltak sokan a magasabb danfokozatúak sem.
Ezen kívül, ami az Aikikai Hombu Dojot illeti, létezett egyfajta rivalizálás a Gozo Shioda által alapított, gyorsan növekvő Yoshinkan Aikidoval. A háborút követő években a Yoshinkan sokkal aktívabb volt, mint a szinte alvó állapotban levő Aikikai, amelynek Hombu Dojojában még mindig kibombátott családok laktak. Mivel az Aikikai és a Yoshinkan közötti elkülönülés még nem volt annyira határozott, mint manapság, időnként mindkét iskola képviselői megjelentek ugyanazon a bemutatón. Míg a Yoshinkan gyorsan kinevelte rangidős oktatóit és eminens tanítványait, az Aikikai lépéshátrányban volt, és kevesebb figyelem irányult rá.
Saját mesterem, Morihiro Saito többször mondta, hogy két fokozatot is kihagyott, míg elérte a 9. dant. Számos elsimert oktató élte át ugyanezt. Az Aikido Shimbun tökéletes forrásdokumentum a jól ismert oktatók korai fejlődésénke nyomon követésére.
Ahogy az évek teltével az Aikido egyre inkább megállapodottá vált, a szabályok általánosságban szigorúbbá váltak, mostanában nem szokatlan, ha három vagy több évbe is telik, mire valaki léri az első dant, és utána is évekbe telik, mire a következő fokozatokat megszerzi.
Ha belegondolunk, a korai oktatók, akiket Kisshomaru külföldre küldött, hogy terjesszék az Aikidot, tulajdoképpen újoncok voltak. Ennek ellenére, a tengerentúli nehéz körülmények és a dojok alapításával járó kihívások következtében sokan közülük gyors előrehaladást értek el. Szoros időközönként kapták az újabb danfokozatokat, de aikido mesteri hírnevüket hosszú évek kemény munkája és fáradhatatlan lelkesedésük alapozta meg."
