AikiMag

Az Aikido Magazin

Hihetetlen szintlépés: harmadikról ötödik danra ugrott

2015. október 12. 15:34 - hikaridojo

Stanley Pranin az Aikido Journalon írt egy érdekes felfedezéséről: sok olyan nagymester, akik 7-8-9. dannal rendelkeztek, bizony, egyes esetekben "levágták a kanyart", vagyis, míg a többiek szépen egyenként lépegettek felfelé a ranglétrán, ők alkalmanként kettesével vették a fokokat. Stanley Parnin utána is járt a jelenségnek, nyomozása során 1962-ig kereste elő az Aikido Shimbun nevű magazin korai számait, amelyekben a dan-fokozatok adományozását is dokumentálta az Aikikai Hombu Dojo. A legérdekesebb, hogy bizonyos embereket miért "emeltek ki" hirtelen... de a részleteket olvassátok el a hajtás után!

"Egy nap belefutottam egy érdekes cikkbe az Aikido Shimbun 33. számában, ami 1962. márciusában jelent meg. Az Aikikai Hombu Dojo ezt a négyoldalas magazint 1959-ben adta ki először. A magazin azóta is folyamatosan megjelenik; irigylésre méltó folyamatossággal büszkélkedhet!

Amin megakadt a szemem, az éves Kagami Biraki ünnepségen odaítélt danfokozatok felsorolása volt. A listán számos híres név szerepelt, közülük néhány az Alapító, Ueshiba Morihei háború előtti tanítványai, míg mások a II. Világháborút követő években kezdtek el gyakorolni.

01-aikido-shimbun-number-33-page-4.jpg

Kiválasztottam néhány nevet a felsorolásból; azokét, akik azóta elismert mesterekké váltak, és melléjük írtam azt a dátumot, amikor elkezdték gyakorolni az Aikidot.

8. dan

  • Rinjiro Shirata (1933)
  • Hajime Iwata (1930)
  • Takaaki (Shigemi) Yonekawa (1932) 

7. dan

  • Morihiro Saito (1946: 16 év a 7. danig)

6. dan

  • Zenzaburo Akazawa (1933)
  • Shoji Nishio (1951: 11 év a 6. danig)
  • Nobuyoshi Tamura (1953: 9 év a 6. danig)

5. dan

  • Hiroshi Kato (1954: 8 év az 5. danig)
  • Hiroshi Isoyama (1949: 13 év az 5. danig)

4. dan

  • Yoshio Kuroiwa (c. 1954: 8 év a 4. danig)

3. dan

  • Masatake Fujita (1956: 5 év a 3. danig)
  • Koretoshi Maruyama (1959: 3 év a 3. danig)
  • Katsuaki Asai (1955: 7 év a 3. danig)

Ha megnézzük az eltelt évek számát, ami után a jelzett fokozatot megkapták, találhatunk egy-két olyan esetet, ahol az előrelépés gyorsabb az átlagnál. Például három év a 3. danig, vagy 9 év a hatodik danig – hogy csak kettőt említsek – elég nagy eltérés a mai szokásoktól.

Ez a fajta gyors előrehaladás, vagy „daninfláció”, ha úgy tetszik, gyakran előfordult az ötvenes és hatvanas években. Ennek ok az volt, hogy az Aikido egy új harcművészet volt, és viszonylag ismeretlen a nagyközönség számára. Az Aikido ismertté tételének egyik leghatékonyabb módja a nyilvános bemutatók rendezése volt.

Egy bemutató során, amikor úgynevezett „mesterek” mutatják be a lehetőségeket, elég sajátságosnak tűnhet, ha alacsony fokozatúak reprezentálják a harcművészetet. De mivel az Aikido új volt, nem voltak sokan a magasabb danfokozatúak sem.

Ezen kívül, ami az Aikikai Hombu Dojot illeti, létezett egyfajta rivalizálás a Gozo Shioda által alapított, gyorsan növekvő Yoshinkan Aikidoval. A háborút követő években a Yoshinkan sokkal aktívabb volt, mint a szinte alvó állapotban levő Aikikai, amelynek Hombu Dojojában még mindig kibombátott családok laktak. Mivel az Aikikai és a Yoshinkan közötti elkülönülés még nem volt annyira határozott, mint manapság, időnként mindkét iskola képviselői megjelentek ugyanazon a bemutatón. Míg a Yoshinkan gyorsan kinevelte rangidős oktatóit és eminens tanítványait, az Aikikai lépéshátrányban volt, és kevesebb figyelem irányult rá.

Saját mesterem, Morihiro Saito többször mondta, hogy két fokozatot is kihagyott, míg elérte a 9. dant. Számos elsimert oktató élte át ugyanezt. Az Aikido Shimbun tökéletes forrásdokumentum a jól ismert oktatók korai fejlődésénke nyomon követésére.

Ahogy az évek teltével az Aikido egyre inkább megállapodottá vált, a szabályok általánosságban szigorúbbá váltak, mostanában nem szokatlan, ha három vagy több évbe is telik, mire valaki léri az első dant, és utána is évekbe telik, mire a következő fokozatokat megszerzi.

Ha belegondolunk, a korai oktatók, akiket Kisshomaru külföldre küldött, hogy terjesszék az Aikidot, tulajdoképpen újoncok voltak. Ennek ellenére, a tengerentúli nehéz körülmények és a dojok alapításával járó kihívások következtében sokan közülük gyors előrehaladást értek el. Szoros időközönként kapták az újabb danfokozatokat, de aikido mesteri hírnevüket hosszú évek kemény munkája és fáradhatatlan lelkesedésük alapozta meg."

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr477825208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ákos Zabó 2015.10.12. 16:13:42

T Aikimag! T. Csák Gergő!

A cikkben foglaltak érdekességről már tavaly is levelezgettünk az FB-n érdekes, hogy most megint előkerült. Véleményem nem változott, a szintugrások csak azt a negatívumot erősítik bennem, hogy a mesterek és mesterek között jelentős különbség van és sajna az európaiak hátrányára. Sőt értékelésem szerint sokszor a Magyarországra meghívott külföldiek között is van olyan, aki a "Hazai" alatt áll. Jó lenne, ha ezen a gyakorlaton változtatnánk és nem nacionalizmusból de a hazai képzett oktató aikidósok erősítése céljából nem kellene 4. sőt 3. danos külföldieknek itthon színteret adni, mikor magyarjaink jobbak nála... Főleg mikor nyilatkozik, hogy apjától, stb. kapta a magasabb fokozatot... Nem néztem még utána, de szerintem ez a gyakorlat még ma is megáll, a fokozatokat nem mindenkinek kell kivárnia. A Honbu szereti a saját embereit előnyben részesíteni, hiszen mondjuk ki, kell a pénz, és kell a külföldre küldhető "magas" dan-fokozatú oktató is. Érdekes jelenség az is, hogy 2010-2012 ig abszolút nem kaphattak magyarok 5. dant, utána hirtelen megnőtt a kiadható danok száma, pedig a kivárási idő nálunk igencsak volt 10-15-év a 4. dan után!
(Megjegyzésként írom: szerkesztőként engem zavarna, ha írásomban több elírást és helyesírási hibát vétenék, remélem nem a szakma hanyatlása tűnik ki soraidból.)
Személyeskedésen kívüli vitáknak állok elébe, neveket szándékosan nem írtam.