AikiMag

Az Aikido Magazin

Találkozásom az aikidóval.

2012. május 03. 12:17 - Koguma

Annak ellenére, hogy japán nyelvet és kultúrát tanulok, be kell vallanom eddig nem sokat tudtam a harcművészetekről. Gyerekként egy ideig karatéztam, de csak homályos emlékeim vannak. Mikor az egyetemi tréning héten  a megadott programok közül választani kellett, elég nagy gondban voltam. Minden olyan előadás betelt amire menni akartam. Őszintén szólva akkor " ha nincs ló, jó a szamár is" alapon jelentkeztem az aikidó bemutatóra. Arra gondoltam, biztos érdekes lesz és a szabadban jobb mint egy zsúfolt tanteremben.

Március végére, egy csütörtöki napra volt meghirdetve, a bemutató. Laikusként annyit láttam, hogy áll középen egy fiatal férfi, aki elképesztő technikával vágja földhöz azokat a társait, akik "rátámadnak". Mikor ezt egy alacsonyabb, vékony lány is megcsinálta a szemünk láttára, akkor döntöttem el, hogy elmegyek megnézni egy edzést. Még akkor is, ha nem kezdek el aikidózni.

A következő hétfőn egy barátnőmmel elmentünk az edzésre. Mivel ő haladó, nem volt problémája. Én viszont azt sem tudtam fiú vagyok e, vagy lány. Melyik a jobb kezem, és melyik a bal. Szereztem pár lila foltot, és többször kerültem a földre, mint az elmúlt tíz évben összesen. Mindezek ellenére nagyon élveztem, és mikor vége lett az edzésnek eszméletlen felszabadultnak, és boldognak éreztem magam. Arra gondoltam, hogy akár egy csapat ember is megtámadhat, azokkal is elbánok. Olyan emberekkel ismerkedtem meg, amilyenekkel ritkán találkozom. Kedvesek, segítőkészek, és barátságosak voltak az első perctől kezdve. Senki sem türelmetlenkedik. Ha nem megy valami segítenek egymásnak. Egy percig sem éreztem mióta oda járok, hogy lenéznének, vagy kinevetnének azért, mert kevesebbet tudok mint ők. Lehet, hogy ez sokaknak természetes, sajnos nekem nem az.  Volt rá példa, hogy el kellett jönnöm valamilyen csapatból, mert ott kinevettek azért, mert kevesebbet tudtam, vagy lassabban tanultam.

Mivel rengeteg pozitív élményt gyűjtöttem be az első alkalommal, úgy döntöttem, hogy elmegyek a következő edzésre, meg a következőre, és az azt követőre is...

Most már egy hónapja járok aikidózni. Hetente háromszor ott vagyok az edzéseken. Még nagyon az elején tartok, még mindig vannak, és még sokáig lesznek is olyan dolgok amiket nem tudok. De ebben az egy hónapban megtanultam  jó pár aikidó technikát, javult az állóképességem, az egyensúlyérzékem, sőt a több mozgástól jobban is alszom. Nem tudom, hogy más dodzsókban milyen a hangulat, de én nagyon jól érzem magam, és örömmel megyek edzésre.

Ajánlom azoknak, akik érdeklődnek a harcművészetek,vagy az egész japán kultúra iránt. Azoknak akik mozogni akarnak. Elég izzasztó az edzés, viszont nem monoton. Szerintem sokkal jobb mint mondjuk edzőterembe járni. Lányoknak előnyös, mivel megtanulhatjuk hogyan védjük meg magunkat. Arról nem is beszélve, hogy nincs szükség nagyobb fizikai erőre. Szerintem ha harcművészetről van szó, akkor ez a legjobb amit egy lány csinálhat.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr694486177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.