Fantasztikus ajándékot kaptam ma edzésen!
Kb. egy hónapja jár hozzám egy autista kisfiú edzeni az anyukájával. Először nagyon zárkózott volt, fejét lehajtotta, ránk sem nézett. Egyszerűen tudomásul vette, hogy míg ő ott kint vár, az anyukája ott edz bent a többi gyerekkel. Később egyre jobban kinyílt. Az előző edzésen már be is jött, igaz, még csak a bemelegítésen vett részt, utána vissza kiült és kintről nézte a többieket.
Ma viszont bejött és végigcsinálta az egész edzést. Részt vett a bemelegítésben, a játékban (kígyó-fogóztunk), utána gyaku-hanmi katate-doriból csináltunk irimi lépéssel technikákat - sumi otoshit és tenchi-nagét.
Még sohasem találkoztam autistával.
Furcsa volt, hogy amikor rátettem a kezem a kezére, vagy vállára - ahogy más gyerekeket is ki szoktam igazítani technika közben - hogy azonnal odanyúlt és lesöpörte a kezem. Ahogy haladt az edzés, egyre kevésbé zavarta ez.
Az edzés végén utolsó gyakorlatként leültünk egymással szemben seizába és a kote-gaeshi rávezető gyakorlatot csináltuk. Megfogtam a combjára tett kezét, felemeltem, rátettem a másik kezem, levittem a tatamira, majd ismét visszaült és visszatettem a kezét. Megcsináltuk párszor, utána csere, oda-vissza.
Egyszerű dolog egy hétköznapi embernek, de nekünk ez fantasztikus előrelépés. Nem zavarta, hogy fogom, nem zavarta, hogy fog.
Csodálatos edzés volt! Ő megtanult valamit és megint "megtanított" engem is egy dologra, amit már O-sensei is elmondott nekünk a halála előtt:
"Az Aikido mindenkié."
Remélem még sok éven keresztül fogunk együtt fejlődni!
U.i.:
Köszönetet kell mondanom a "régi" gyermekeimnek! Példásan viselkedtek, és segítettek mindenben az edzésen! Ez az eredmény nekik is nagyon nagy dicséret! Sokkal nagyobb jutalom, mint egy-egy jól sikerült technika! Köszönöm a segítségetek!