AikiMag

Az Aikido Magazin

Ámulok és bámulok: Takashi Kuroki edzőtábor

2014. május 26. 08:48 - Povázsai Laci

Mindig, mindenre van egy első alkalom. Én például most voltam először külföldön edzőtáborban. Így kimondva ez egy kicsit furcsa - még nekem is - hiszen közel 10 éve aikidózom. Miért nem mentem akkor külföldre? Azt hiszem kicsit kényelmes voltam. Sokáig teljesen jók voltak a hazai szövetségi táborok számomra, aztán amikor csökkent a lelkesedésem, inkább külső stílusokat kezdtem el látogatni. Jobban inspirált, több volt benne a kihívás és jó volt újra úgy bénázni mint amikor kezdő voltam :D.

A mostani edzőtábor abszolút ezt az élményt adta. De hogyan keveredtem én Csehországba (Rakovnikba)? Idén év elején kezdtem el érezni, hogy valami nem smakkol. Nem érzem jól magamat edzéseken, ami még rosszabb, hogy edzőtáborokban sem. Nem a társaság zavart, hanem az amit csináltunk. Nagyjából két éve kalandozok más stílusokban és ez megváltoztatta a véleményemet az aikidóról. A saját edzéseimen lehetőségem volt kicsit lazábban, kevésbé stílszerűen gyakorolni, de ez főleg mozgásfejlesztésben és univerzális dolgok gyakorlásában (kitérések, alap mozgások, ukemi és nagyon-nagyon sok kokyu nage) merült ki. Tovább kellett lépnem, kellett valaki akitől olyan aikidót tanulhatok, ami a megváltozott elképzeléseimnek megfelel és amit kételyek nélkül gyakorolhatok teljes odaadással.

Aztán összefutottam Németh Ferivel a Yurusu Aikido Egyesület vezetőjével az edzőképzésen, látszólag véletlenül. De nem hiszek a véletlenekben... Ferivel nagyon régóta ismerjük egymást, de az utóbbi pár évben nem találkoztam vele, csak láttam, hogy elkezdett tanítani, sőt behozott egy olyan stílust (Nishio stílus) ami korábban nem volt jelen itthon. Innentől felgyorsultak az események: Feri tartott nálunk egy edzést, ami mindenkinek nagyon tetszett, nagyon más volt mint ami a standard vizsga anyagomban (MKDE) van. Nem hagyott nyugodni az amit láttam, ezért év elején elhatároztam, hogy elkezdek Ferihez járni. Nem mondom, hogy azonnali sikerélmény koronázta a vállalkozásomat, inkább azt mondanám, hogy végre megint úgy érzem magam, mint amikor meglátok valami nagyon kúl dolgot a kirakatban: ámulok és bámulok :)

csoport_kicsi.jpg

Na de ott tartottam, hogy Csehország, még inkább Rakovnik (Prágától 60km-re). Pár hónap alapozás után felkerekedtünk a Yurusu-s csapattal, hogy részt vegyünk Feri mesterének, Takashi Kuroki sensei-nek a szemináriumán. 8-an mentünk, barátommal Krámli Andrissal együtt, aki ezúttal is sokat segített operatőrként, hiszen forgattunk is a táborban.

A rendezvény nagyon sokszínű volt. Csehek, lengyelek, ukránok sőt még egy skót aikidóka is részt vett rajta. Nagyon családias volt a hangulat, mindenki udvarias volt és hamar kiderült, hogy hiába a nyelvi korlátok, az aikidot mindannyian beszéljük még ha külön akcentussal is :).

A program elég tömör volt: pénteken este volt egy két órás, szombaton kis megszakításokkal 5 órás és vasárnap egy három órás edzés.

Mivel a Nishio stílusban nagyon hangsúlyosak a fegyveres technikák (tulajdonképpen abból vezetik le a pusztakezeseket) ezért nagyon kellett figyelni és koncentrálni, ami bizony mélypontra is küldött szombaton (mondjuk a hosszú vezetés és az OKJ írásbeli előző napon sem sokat segített) kezdtek összefolyni a látottak. Ennek ellenére sikerült sok dolgot mélyebben megismerni ami - mint az lenni szokott - maga után hozza a még nagyobb tudásvágyat.

IMGP9636.JPG

És akkor jöjjön a véleményem:

Kuroki sensei zseniális. Az egész oktatás nagyon budo szellemiségben zajlott. A kontroll mozdulatok szinte karatéból léptek át, a kitérések mind optimálisak, a távolságra hatalmas hangsúlyt fektet, mindenhol megmutatja az atemiket, ami nem csak azért jó, mert növeli a hatékonyságot, hanem azért is mert így sokkal jobban megérti az ember fia, hogy miért is úgy lépünk be, miért az a távolságunk, az irányunk, stb... 

De ezek "csak" a technikai dolgok. A hozzáállás is új volt nekem. "Sakkozott" az emberekkel, végig ügyelt arra, hogy megfelelően legyenek elosztva a tök kezdők és a tapasztalt akidókák. Türelmesen elmagyarázott mindent, de közben haladtunk is az anyaggal, mind kezdők, mind haladók tudtak a saját szintjükön tanulni. Én például nyugodtan köthettem volna fehér övet, mert igen sok gyakorlat volt, amihez hozzá se tudtam fütyülni. A páros fegyveres gyakorlatoknál véreztem el a legjobban, ott kifejezetten hátráltatott, amit eddig tanultam. Őrületes volt, hogy annyi edzőtábor után itt vette valaki a fáradtságot, hogy kijavítsa sok alap hibámat, például azt, hogyan fogom a kardot.

IMGP9659-kicsi.jpg

Az iaido katák megváltásként jöttek az intenzív gyakorlások végén. Először gyakoroltam ilyen formagyakorlatokat, sok minden nem is maradt meg belőlük, de nagyon jó érzés volt lemozogni az aikidó technikákat karddal. Nagyon más megvilágítást ad, számomra alapvetően értékelt át mindent, amit idáig tanultam.

Persze azért jutott időnk élvezni a helyi konyhát és söröket, jókat beszélgettünk a sensei-el és a többi résztvevővel. Nagyon könnyed, barátságos volt a társaság, tényleg mindent áthatott a kölcsönös tisztelet és érdeklődés. Ezt mi sem jellemezheti jobban minthogy legalább 30-an aludtunk a dojoban a tatamin és semmilyen nézeteltérés nem volt, nem tűnt el semmi stb.

IMG_2572_1.JPG

Számomra egyértelmű lett, hogy ebbe az irányba szeretném folytatni a tanulmányaimat és persze az is nyilvánvaló, hogy ez nem megy majd egyik napról a másikra.

Ha érdekel titeket képekben is, hogy mi történt odakint és mit mondott nekünk Kuroki mester az interjú során, akkor várjátok a lassan de biztosan elkészülő videónkat!

IMG_2591_kicsi.jpg

A képekért köszönet Krámli Andrisnak és Sziklai Ferencnek!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr406194782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.