Nemrégiben részt vettem egy igen jó hangulatú rendezvényen, a Baráti Dojok Közös Edzésén, ahol videót is forgattunk, amit nem is olyan nagyon sokára el is fogunk készíteni, addig is íme a szervezők által készített változat:

A rendezvény immáron harmadik alkalommal került megrendezésre, alapját három instruktor (Balázs Gábor, Juhász Gergely és Virág Imre) barátsága adja akik sokáig együtt gyakoroltak, majd később, saját dojoik megnyitása után is úgy gondolták, hogy jó ötlet lenne közösen edzeni és más instruktorokkal is megismertetni a tanítványaikat.

A mostani alkalommal a szervezők kifejezetten nyílt szemináriumot szerettek volna tartani, minél több érdeklődő előtt nyitva ki a rendezvény kapuit, aminek meg is lett az eredménye, hiszen több mint 50-en voltunk a tatamin, ami elég komoly szám, főleg ha figyelembe vesszük, hogy eredetileg egy nappal korábban lett volna megtartva egy másik helyszínen, amiről sajnos kiszorult.

Az eredeti három mester mellett vendég instruktorként szerepelt Áy János barátom, így összesen négyen tartottak edzéseket. Bár mindegyik mester az MKDE tagja és technikai alapjaik közösek, annak átadásában mégis felfedezhetőek voltak különbségek, mindannyian kicsit mást "főztek" ugyanabból az anyagból.

Kattints a "továbbra", hogy elolvashasd az egész cikket!

Kavarták is rendesen a képzeletbeli ételt a kondérban, kimondottan nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ha egy mód van rá, akkor a tanítványok más dojok tagjaival gyakoroljanak, ne pedig a megszokott edzéstársakkal. Minden mester adott egy szeletet a tudásából, igyekeztek más részleteket megvilágítani az aikidóban, amiből teljesen átjött a személyiségük.

Balázs Gábor volt az első "fellépő" és egyből az elején egy jó párhuzamot vont a fegyveres és a fegyvertelen mozgás között. Tanítása elsősorban az uke mozgásának jobb elvezetésére és a technikák minél folyékonyabb kivitelezésére irányult.

Áy János a belépés fontosságára hívta fel a figyelmünket. Az edzés folyamán végig yokomen uchi volt a támadás, az összes technikát abból hajtottuk végre. Érdemes volt megfigyelni, hogy a legtöbbet emlegetett belépés volt az amit újra és újra be kellett mutatnia, hogy a felszabadultabb csoportmunkában is jusson eszünkbe amit az elején gyakoroltunk.

Juhász Gergő a partner mozgatását vesézte ki több technikán keresztül. Öröm volt nézni ahogy nagy termetével igen lendületesen aikidózik, közvetlen stílusával mosolyt csalt a gyakorlók arcára. A tenkan használatát emelte ki leginkább.

Virág Imre elmondása szerint szereti, hogyha edzésein pörögnek az események, ezért elég sok dobás elemet rakott be a végére. Határozott és dinamikus technikákat tanulmányoztunk az edzésén, ami egyben a szeminárium végét is jelentette.

Véleményem:

Sokszor hangzik el, hogy de jó lenne ha nagyobb lenne az összetartás az aikidósok között, ha nem azzal foglalkoznánk, hogy mik a köztünk a különbségek, hanem azzal, hogy mik a hasonlóságok. Ez a rendezvény ezt szimbolizálta számomra: emberi kapcsolatok párhuzamán, sallangmentesen leszerveztek egy több dojot felölelő rendezvényt, ahol a "vendégek" többen voltak mint a rendezvényt alapító három dojo tagjai. Az edzések időtartamát és intenzitását pont jól találták el, a kezdők is egészen jól elboldogultak és sokat dolgozhattak hakamásokkal. Úgy gondolom, hogy tanulhatunk a szervezőktől akik jó példával járnak előttünk és minden további nélkül szervezhetünk hasonló, kötöttségektől mentes baráti edzéseket a saját ismeretségi körünkben. Mindenki számára jót tesz, ha nyit új emberek és új gondolatok felé.