AikiMag

Az Aikido Magazin

Egy-egy karfeszítés mennyire hatásos is tud lenni...

2014. június 20. 16:00 - Povázsai Laci

Elég sokat cikkeztem már idáig a stílusok közti "keresztezésekről", amit az angol irodalom cross training-nek nevez, viszont a cikkek elsősorban aikidós szempontból mutattak be más edzéseket. A közelmúltban lezajlott egy szeminárium, amit Janik Zsolt sensei tartott, Lengyel Tamás kempo shihan () felkérésére kempósoknak. Sajnos egyéb elfoglaltságaim nem engedték, hogy személyesen is részt vegyek az eseményen, viszont a jelen lévő mesterek szívesen tettek eleget az interjú felkérésnek.

Először is hallgassuk meg Janik Zsoltot a történtekről:

Régóta ismerjük egymást és követem a dojód fejlődését. Úgy vettem észre, hogy a tradicionális értékek mellett fontosnak tartod az önvédelmet is. Honnan tettél szert ilyen tudásra és hogyan adod át ezeket az ismereteket aikido edzések keretein belül?

Szokták mondani, hogy tanítva tanul az ember. Egy időben több olyan tanítványom is volt, akik a fegyveres testületeknél teljesítettek aktív szolgálatot, sőt volt olyan tanítványom is, aki kiképző volt ilyen jellegű szervezetnél. Ilyenkor elindul a „szakmázás”, mindenki ad, és mindenki kap. Ezzel mindkét fél csak javítja és gyarapítja tudását. Ezen kívül több aikido szövetséget is megjártam, és számos táborban vettem részt az eddigi 15 éves aikido-oktatói pályafutásom során. Volt köztük olyan is, amelyik nem feltétlenül kapcsolódott az aikidóhoz, de mozgásformájában hasonló volt, így kisebb módosítással könnyen átültethető volt. Ehhez persze hozzájön a saját tapasztalás is, ami végérvényesen tudatosítja azt, hogy mely technikák működnek az életben, mely technikák maradnak a dojo falain belül, illetve melyek az elmélet síkján. A saját klubomban rendszeresek az ilyen jellegű oktatások, de ezeket a technikákat általában a háromhavonta megrendezésre kerülő Kyojun Szemináriumok alkalmával szoktuk gyakorolni. A hétköznapokban elsődlegesen a Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesületének kihon vizsgaanyagát gyakoroljuk. Ilyen jellegű gyakorlások maximum a szabadgyakorlatoknál (Jiyu waza) fordulnak elő, de szigorúan 2. kyu fokozat feletti tanulóknál.

A szeminárium anyagát tekintve nem a klasszikus kihon gyakorlatokra helyezed a hangsúlyt. Mi alapján állítottad össze az anyagot?

Ezt a tábort a Magyar Tradicionális Kempo Karate Szövetség felkérésére tartottam. Elsődlegesen a szövetségen belüli kyokushinkai, illetve kempo szakosztályok bázisanyagára támaszkodtam. A felkérés témájában meghatározott támadási formákra építve állítottam össze az anyagot, ezek pedig főleg karfeszítésre, rögzítésre, elvezetésre, illetve fojtásból történő szabadulási technikákra koncentráltak. Sajnos a rúgások, illetve egyéb eszközös támadások már nem fértek bele ebbe az igencsak szűknek mondható 1,5 -2 órába.

Milyen érzés volt kempósokkal dolgozni?

Eleinte féltem, hogy egy alapjában véve jóval keményebb stílusú rendszer képviselői hogyan fognak viszonyulni az önmagában sokak szerint túl lágy aikidó technikákhoz, de szinte az első perctől kezdve nagyon pozitív, befogadó hozzáállást tapasztaltam a részükről. A mozgásuk kicsit kötöttebbnek tűnt a mi ráolvadó testhasználatunkhoz képest, talán éppen ezért szinte az első technikánál kiderült, hogy egy-egy karfeszítés mennyire hatásos is tud lenni az ilyen esetekben.

DSC_0128.jpg

Mi volt az alapvető különbség az aikidósokhoz képest?

Sok hasonló technika megtalálható az ő rendszerükben is, ahogyan ezt Lengyel Tamás shihan elmondta, a fő különbség a technikai finomságokban, illetve magában a harchoz való hozzáállásban, az elvekben volt. Magában az aikidóban az az alapelv, hogy adjunk még egy esélyt a támadónak, hogy az első sikertelen támadása után – amit a legtöbb esetben hirtelen felindulásból követnek el az emberek – lehetősége legyen mérlegelni, és adott esetben visszakozni. Ezzel szemben, ismereteim szerint a kempo az azonnali „megsemmisítésre” törekedik.

Miért tartod fontosnak, hogy más stílusban is kipróbáljad magadat, illetve a tanítványaidat?

Engem személy szerint a tudásvágy hajt, illetve nagyon érdekesnek tartom az azonos szituációk különböző értelmezését.  Nem szabad megállni azon az úton, amin járunk, mert akkor a fejlődésben is megállunk. Mindig keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyekből tanulhatunk, ezzel is fejlesztve önmagunkat. Nem is beszélve arról, hogy ezek a lehetőségek mindig jó alkalmat teremtenek arra, hogy a már eddig felhalmozott tudásanyagot „teszteljük” olyanokon, akiknek teljesen más a mozgás kultúrájuk mint a miénk.  Én ezt az elvet vallom, és erre biztatom a tanítványaimat is.

Mit jelent számodra a stílus?

Mivel több, mint 20 éve foglalkozom aikidóval, illetve aikido oktatással, nyugodtan mondhatom, hogy az életem szerves részévé vált. Nehezen tudnám elképzelni a napjaimat a gyakorlás nélkül, nem beszélve a tanítványaimról, akik olyanok nekem, mintha a családom tagjai volnának.

DSC_0121.jpg

Folytatjuk!

(A fényképeket Szappanos Bálint készítette. www.szappi.hu)

Janik Zsolt dojoja: http://aikidodojo.hu/

Lengyel Tamás dojoja: http://www.kurayfatkempo.hu/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr236304090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.