AikiMag

Az Aikido Magazin

A kard a szamuráj lelke

2014. szeptember 21. 15:58 - Csák Gergely

(Ismét egy vendégposzt: Dóra Tamás írta meg a véleményét az aikido és a fegyveres gyakorlás kapcsolatáról. Szerinted kell a fegyver az edzésen? Ti hogy szoktatok gyakorolni, minden edzésen vagy hetente egyszer? Vagy soha? Írd meg nekünk: gergely.csak kukac gmail.com.)

 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kezdő szinttől, már az első héten volt fegyveres edzésem. Véleményem szerint a fegyveres edzés nagyon erős nevelő hatással bír, mind fizikailag a mozgásunkra és erőnlétünkre, mint pedig szellemi téren erősít.

kenjutsu.jpgAz edzőtáborokon látszik igazán, milyen az, amikor valaki sokat fegyverezik, és milyen az, amikor valaki csak fekete öves szinten kezdi el a gyakorlást bokennel vagy jóval. Főleg azokon a táborokon szembetűnő a különbség, ahol külföldiek is vannak szép számmal.

(Bizonyos stílusokban és irányzatokban csak 1. dantól kezdenek fegyverekkel foglalkozni, hivatalosan nálunk, a Zumm Aikido Egyesületben sincs 1. danra sem vizsgaanyagban, de minden edzőtáborban és minden héten gyakoroljuk.)

Néhány napja néztem meg egy videót a japán kardról a Facebook-on, amiben a japán nagymester azt elemezte a bambusz vágásánál, hogy milyenek a különböző mozdulatok a karddal: milyen az egyenes vágás, vagy ha valami ív vagy elhajlás látszik a vágásban, és hogy mindennek mi az oka. Lényegében azt fejtegette a mester, hogy az íves vágás a két kéz közti egyensúly hiányát jelzi.

A múltkori fegyveres edzésen például nagyon szembetűnő volt, ki az, aki szellemileg ott van az edzésen, és ki az, aki csak szükséges rosszként éli meg a dolgot. Nem bírálatot szeretnék megfogalmazni, csupán azt szeretném kifejezni, hogy a fegyveres gyakorlás hangsúlyosan megmutatja az ember lelkiállapotát, ahogy mondani szokták, a kard a szamuráj lelke, karjának meghosszabbítása és lelkének kivetülése. Amikor „kardozunk” egymással egy páros gyakorlat során, egy bizonyos szint után már jól lehet érzékelni a partner tartásán, mozgásán, fegyverkezelésén lelkének bizonyos kivetüléseit.

Ha sikerül ezeket a pillanatokat megragadnunk, úgy gondolom, hasznos tapasztalatot, valódi harcművészeti élményt tudhatunk magunkénak! Azt hiszem, végső soron ezt az élményt keressük.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr726705557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.