Biztos emlékeztek még korábbi bejegyzésünkre a Pencak Silat 9 leghalálosabb fegyveréről. Ha nem, itt az alkalom, feleleveníteni ezen írásunkat, hogy ennek fényében végre fény derüljön az igazságra.
Miután legutóbb a pencak silat történelmébe avattunk be titeket, most következzen a cikk kvinteszenciája, azaz a válasz a kérdésre, melyek is a pencak silat leghalálosabb fegyverei.
Kattints a tovább gombra a cikk elolvasásához!
Kris
A kris (kerisnek is ejtik) az indonéz kultúra legősibb, egyben egyik legjellegzetesebb nemzeti fegyvere. Ugyanúgy megtalálható Indonéziában, mint a szigetvilág többi részén, Malajziában és a Fülöp-Szigeteken. A hősök és királyok fegyvere volt, ami a bátorság és a szépség szimbólumává vált. A szultánok számára a híres fegyverkovácsok különlegesen megmunkált példányokat készítettek. A kris pengéket speciális fémből kovácsolják, még meteorit vasból is. A legenda szerint Empu Ramadi i.sz. 320 körül készítette az első krist. A korai krisek levél formájúak voltak, és pasopatinak hívták őket, amelyből a paso, vagy pisau kést jelent, a padi pedig halálosat. Az antik krisek között sok öröklött ereklyének számít, néhányról még azt is állítják, hogy varázsereje van.
A hajlított penge i.sz. 329 körül jelent meg. A hajlatok száma mindig páratlan, és a pontos számát a hüvelykujj-hüvelykujj melletti rituális mérés adja meg, melyet „szerencsés” ráolvasás is kísér. A hullámos penge, vagy sarpa lumaku (sikló kígyó) a 15. században tűnt fel majd indult hanyatlásnak, a mágikus krisek utolsó szakaszában.
A pamor (damaszkuszi) kardos edzési technika szintén elkezdett kihalni a Majapahit éra után. A a három fémből kovácsolt tömb, mely nikkelt és meteorit vasat is tartalmazott, adta az egyedi mintákat. Ez tette lehetővé a penge keménységének változását, az élességet a törésállósággal kombinálva. A rozsda vagy esetenként a méreg még halálosabbá tették ezt a fegyvert.
A kris minden részének van neve, mint a markolatnak és a köpenynek. A penge a markolathoz egy kis csap segítségével kapcsolódik, ami nem hátrány egy olyan fegyver számára, melyet elsősorban lökésre használnak.
Kujang és rentjong
A hagyomány szerint a kujang hajlított pengéjével a nyugat-jávai királyok fegyvere volt. Azt mondják, a formáját a szarvas agancsáról kapta. Sok indonéziai hiszi, hogy misztikus ereje van, és szerencsét hoz.
A rentjong (vagy rencong) L alakú fegyver, mely egy 3-10 inches (2,54-7,62 cm) fehér vasból vagy sárga fémből készült pengéből, és egy bölényszarvból, elefántcsontból, vagy valamilyen egzotikus fából készült markolatból áll. A pisztolyszerű markolat lehetővé teszi az egy- vagy kétkezes csapást ugyanúgy, mint a rúgó csapást. Mivel az Atjehnesék általában mezítlábasak, így a rúgó csapáshoz szükséges keménység és hajlékonyság kialakítása nem volt olyan nehéz számukra, mint ahogyan elsőre hangzik. A fiúk a lábujjaik között tartott botokkal gyakorolták a futást egészen addig, amíg könnyedén nem tudták a rentjongot irányítani. A pengét az első két lábujj között az élével felfele tartották, és a markolat behajlott a többi lábujj alá.
Néhány rentjongot még csak meg sem éleztek, mert a szúrásra tervezték. Néha hagyták az áldozat gyomrából vagy ágyékából kilógni, ahogy a penge aljának horgas végénél tartották. Amikor bordatörésre használták, két kézzel fogva a markolat kávédarálóként forgott, így okozva még pusztítóbb sebet az áldozaton.
Golok és pisau bilati
Minden indonéz silat mester használja a golokot, főként Nyugat-Jáván. A penge hossza ennél a bolo stílusú fegyvernél általában 12 és 24 inch (30,48-60,96 cm) közötti. Néhány esetben skorpió- vagy kobraméreggel vonták be a halálosság fokozása kedvéért. A golok gyakorlók az edzésüket a csuklójuk és kezük erősítésével kezdik. A hüvelyk ujj és a mutató ujj között tartott homokkal töltött palackok lengetésével teszik mindezt. Amikor először golokot vesznek a kezükbe, a gyakorlást banánfákon vagy bambuszrudakon folytatják. Mint dzsungelkések általában, a golok is egyenetlen. Még a brit hadseregnek is van saját kiadású golokja az első malayai (1948-60) és borneói (1956-66) támadások óta.
A pisau bilati egy 7 inches (17,78 cm) vagy rövidebb hosszúságú általános konyhai kés indonéziában, és legálisan árusítják bármely szabadtéri piacon. Mindenhova eljut az utcai kereskedők, gyümölcsárusok, hentesek… által. Legvalószínűbb, hogy ez a fegyver kerül elő, amikor kitör egy harc. Mivel mindenhol jelen van, a legtöbb silat mester a gyakorló kések egyikeként használja.
Mandau és badik
A mandau Dél-Borneóról származik, a dyakok földjéről. A mandau ugyanúgy egy dzsungelkés, mint a hagyományos fejvadász kés. A markolat általában kecskeszőrrel, vagy emberi hajjal díszített. A mandaut használhatják pajzzsal kombinálva, és a pengéjét méreggel vonhatják be speciális alkalmakra. Bár a fejvadászat állítólag már nem része a dyakok állati vallásának, nincs kétség afelől, hogy a mandau még mindig képes halálos csapásra.
A badik Celebeszről származik, és a belharc fegyvere. A pengéje általában 5-7 inch (12,7-17,78 cm) hosszúságú, Dél-Celebesz bugió népe használja ezt a fegyvert. A bugió küzdő stílus a szívre, gyomorra vagy a vesékre mért gyors és halálos ütéseket tartalmaz. A gyakorlás során a két harcos dereka köré selyem szalagot kötnek, hogy mindkettőnek ellépéssel kelljen elkerülnie a gyomorra mért ütéseket. A csatában néha a badik penge mérgezett.
Celurit és tombak
A madura celurit kérdőjelet formáz. A maduraiak sarlóként használják, hogy füvet vágjanak az állataiknak, de szintén használják önvédelemre is a pamur silat harcművészeti stílus részeként. A celuritet nehéz elkerülni a hajlékonysága, és hatástalanítani a több irányból mért támadása miatt. Elég éles a skalpoláshoz vagy lefejezéshez. A celurit eleget ölt ahhoz, hogy hírhedt legyen. Az indonéz kormány manapság kivétel nélkül bünteti azt, aki nyilvánosan hord ilyet.
A tombak (lándzsa) a legtöbb silat stílusban használatos. A régi időkben lóhátról használták, vagy nagy távolságban való gyalogos harcra. A legtöbb tradicionális lándzsát otthon tartják díszként, de egészen 1945-ig a japánok elleni harcban használták. Még a kihegyezett bambusz lándzsákat is bevetették a japánok és hollandok elleni harc során. A kihegyezett bambusz lassú halált okoz, és a legtöbb ellenséges katona inkább a golyó vagy kardszúrás általi halált választotta volna. A lándzsát a bajonettek ellen ugyancsak hatásosan használták. Nem dobásra szánták őket, mint a római pitummokat, hanem szúrásra, mint a zulu assegaiokat.
David E. Steele los angelesi szabadúszó író és harcművész cikke alapján - akinek a specialitása a fegyverekről szóló cikkek írása. Fordította Pető Richárd szabadúszó író és harcművész palánta, akinek a specialitása a kétkedés.
