AikiMag

Az Aikido Magazin

Túl a tűzkeresztségen - egy kezdő aikidóka benyomásai első "idegenben" töltött edzőtáboráról

2014. május 21. 09:35 - Pető Richárd

Tudom, hogy sok posztot hasonlóan kezdek, de most szombaton tényleg az a szerencse ért, hogy részt vehettem Csák Gergely edzőtáborában a Vásárcsarnok lábánál levő Göncy dojóban.

Mivel már ideje korán odaértem, mielőtt még kinyíltak volna a dojo kapui, ezért várakozásomat megosztottam két edzéstárssal is, mire Gergely megérkezett.

Maga a dojo egy pincehelyiségben van, ahova kevés levegő jut be, ennek következtében már kábé a 35. percre folyt rólunk a verejték.

edzotabor.jpg

Az előkészületek

Még mielőtt elkezdtük volna a tábort, a helyiséget edzésre alkalmas állapotba kellett hozni, azaz kiporszívózni. Ezt a feladatot hárman oldottuk meg. Kicsit fura volt, hogy nem felmosni kell a tatamit, hanem porszívózni, de hamar adoptáltam ezt a tisztítási formát is.

A takarítás után mindenki egyénileg kezdett bemelegítgetni ki-ki a maga módján, ám mikor Gergely elindította az edzést, elég komoly nyújtás és bemelegítés következett. Sok minden volt, amit hasonlóan végeztünk, mint a Misogiban, de a nyújtás- és a légzéstechnikai része ezúttal többnek tűnt, valószínűleg adódik ez Gergely gerincjógás tapasztalataiból.

Most inkább összbenyomásokat szeretnék megosztani veletek, minthogy kivesézni minden egyes technikát.

Félelmeim

Minthogy ez volt az első „idegenben” lezajlott edzőtáborom, ezért félelemmel vegyes várakozással keltem fel szombat reggel már viszonylag korán. Nem ismertem senkit a Zumm Aikido csapatából Gergelyen és Zalavári Noémin kívül, és még velük sem edzettem soha életemben. Fotókat ugyan láttam a húsvéti edzésről, amiből arra következtettem, hogy embert nem fognak enni és a hangulat is jó lesz, de azért mégiscsak izgultam, mint amikor első alkalommal mész egy másik iskola diákjai közé.

Hál Istennek, félelmeim megalapozatlannak bizonyultak és várakozáson felüli élményben volt részem. Nagyon meg is lepődtem mikor Kőhalmi Szabó Zsolt a nevemen szólított az első közösen gyakorolt technikánál. Attól is tartottam picit, hogy a Tissier-féle irányzat nagyon más lesz, mint a Yamada-féle, de ezen félelmem is alaptalannak bizonyult.

Azon is meglepődtem, hogy a Zumm Aikidóban milyen sok csinos, sőt még egy cseh származású hakamás lány is van.

Yokomen uchi és dinamika

Szinte az egész nap a yokomen uchi jegyében telt el, kezdve az előle való kitérés és hárítás gyakorlatától az ikkyo-ig, vagy éppen a shiho nage-ig. Gergely nagyon nagy hangsúlyt fektetett a folyamatos, dinamikus mozgásra is, ahol sokszor azért megzavarodtam, mint Teri Black nőnapkor, de a haladók nagyon türelmesen és kedvesen kisegítettek kezdeti zavaromból.

A mumus

Még ukéztam is Gergelynek éppen az udekime nage-nál, amit köztudottan ukemivel szokás befejezni, ezért kicsit meg is voltam szeppenve mikor felkért, de azt hiszem jól vettem a feladatot és egész jól sikerültek a gurulások. Mondjuk sok időm gondolkodni nem volt, csak reagálni tudtam a történtekre.

Önbizalomhiány

Aztán az is nagyon fura volt, hogy mindenki nyugtatgatott, hogy nem vagyok én annyira kétballábas, illetve kétbalkezes, mint ahogy azt az írásaim alapján hihetné az ember. A lényeg pedig az, hogy én elhiggyem képes vagyok rá, és akkor nem lesz semmi gond, menni fog az, csak gyakorlás és gyakorlás kérdése. Persze a merevségemen sokat kell még lazítani, az ikkyonál azt magyarázta a cseh származású lány, Krystina Biro félig angolul, félig magyarul, hogy ha befeszítem a karomat ukeként, akkor előbb-utóbb el fogják törni, vagy legalább kificamítani, ezért kell lazán tartani. Igaz, ami igaz, időnként azt éreztem, akkorákat rántanak a karomon levágás közben tori partnereim, hogy az tőből kiszakad, ám mikor ellazítottam, ez a probléma már nem állt fent.

Azt elmondhatom, hogy önbizalom kérdésében még mindig nem állok a helyzet magaslatán, de nálam már óriási haladásnak számít az, hogy:

  1. még mindig csinálom az aikidót így a 9. hónap végéhez közeledve,
  2. edzőtáborokra is elmegyek, teljesen önszántamból, „feláldozva” ezzel hétvégéimet, vagy annak egy részét, pedig tudom, hogy olyasmiket is fogunk csinálni, amit valószínűleg előtte még nem csináltam.

Ergo megfigyelhető a fejlődés, csak lassabban megy a folyamat, mint azt én szeretném. Ez viszont már a türelem vs. türelmetlenség kérdése.

Egy kiadós ebéd

A két edzés között mintegy 2 és félórányi időtartam volt, hiszen az első után még ketten 5 kyu-ra sikeresen vizsgáztak. Közösen elmentünk kajálni a közeli Kálvin tér egyik arab illetőségű éttermébe, ahol el is fogyasztottunk viszonylag nagy adagos ebédeinket. Mint a második edzés elején Gergely elmondta, ez a kezdők hibája szokott lenni, mert két edzés között keveset kell enni.

Ennek ellentételezésére egy bizonyos jóga légzést csináltunk, ami segít a kaja minél gyorsabb feldolgozásában, a gyomor háborgásának lecsillapításában. Ha más semmilyen jó dolog nem lett volna az egész nap folyamán, akkor azt mondanám, már ezért megérte ott lenni, de ez csak icipici töredéke volt a szombaton kapottaknak.

A fáradás jelei

A délután 3 órakor kezdődő edzésen kicsit kicserélődött a társaság és mintha picit többen is lettünk volna. Hiába szombat reggel korán kell felkelni, hogy a 10 órai kezdésű edzésre ott tudjon lenni az ember... nem olyan egyszerű, de a délutáni időpont már simán tartható.

Nagyon örültem, hogy ezen az alkalmon Zalavári Noémi is megjelent a tatamin, ugyanis délelőtt még gyengélkedett. Így volt alkalmam vele is gyakorolni, ami nagyon tetszett.

Azért így 15-17 óráig már megfigyelhető volt a társaság gyorsabb fáradása... a sok beszéd miatt Gergely kilátásba is helyzete a fekvőtámaszokat, de szerencsére sikerült visszafognunk magunkat. Itt még fényképek is készültek: Gergely felesége Sélei Beatrix jóvoltából, melyek révén végre lesz rólam kép gíben, és kielégíthetem Noémi kérését, lecserélhetem az AikiMag-os profilképemet egy aikidósabb képre.

A végén kokyu nage-val „lazítottunk”, ami nekem egyelőre nem a lazítás kategóriája, hiszen itt gurulni kell az ukénak, de úgy érzem ilyen szempontból is sikeresen abszolváltam a napot.

Ha hiszitek, ha nem nagyon féltem tőle, hogy a kétszer két órás edzést nem fogom bírni szusszal, de amikor a második edzésnek is vége lett, azt vettem észre, hogy hopp, elrepült a nap és ugyan rendesen elfáradtam, mégsem vagyok használhatatlan. Úgy éreztem sokkal több energiám van, mint reggel mikor felkeltem.

Összbenyomások

Gergely mondta, hogy nyugodtan kritizáljam is az edzőtábort, ha valami nem tetszett és nagyon készültem is rá, de sajnos nem tudok olyasmit mondani, ami miatt kritika illetné meg őt, vagy az edzésmódszerét. Na jó, talán annyit lehetne mondani, hogy a 10 órai kezdés előtt fél órával már kinyithatta volna a dojót, hogy a korán érkezőknek, mint jómagam is, ne kelljen odakint várakozni, de ez semmit nem von le a tábor értékéből.

Lehet, hogy nyalásnak fog tűnni, de én nagyon élveztem a szombati napot, Gergely remek instruktor, nagyon dinamikus és folyamatos technikával aikidózik és csak azt tudom mondani, hogy ha kihagytam volna ezt a lehetőséget, akkor mind a mai napig sajnálhatnám. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr666181074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.