"Koichi Tohei könyve segít megértenünk a ki működési elveit, ami elengedhetetlenül szükséges a velünk született energiák kiaknázásához.

Koichi Tohei Sensei 1920-ban született egy japán arisztokrata család fiaként. Beteges gyermek lévén, hogy eléggé megerősödjön, édesapja már gyermekkorában bevezette őt a judo és a zen alapjaiba. Később Ichikukai-ban Dr. Nakamura Tempu irányítása alatt misogi képzésen vett részt.1939-ben találkozott Morihei Ueshiba O-sensei-jel, és némi csodálattal vette tudomásul, hogy judobeli jártassága dacára nem bírt a nála sokkal idősebb emberrel, így, miután megismerkedett az aikido hatékonyságával, hamarosan komoly tanulmányokba kezdett.
Rövid gyakorlás után tényleges katonai szolgálatra hívták be, s évekig Kínában teljesített szolgálatot. Ezalatt tudatosult benne a nyugodt elme valamint a tudat és a test egyesítése, amely jelentős szerepet játszott későbbi gyakorlataiban.
A háborúban mint "szerencsés tiszt" szerzett hírnevet, aki egyetlen emberét sem vesztette el, még a legádázabb küzdelemben sem. A háború után visszatért uchi-deshi-nek O-sensei-hez, majd az aikido világának egyik legerősebb és legbefolyásosabb alakjává vált. O-sensei 1953-ban Hawaii-ba küldte, hogy az Egyesült Államokban megkezdje az aikido oktatását. Az elkövetkező, csaknem egy évtizedben, Tohei Sensei többször járt az USA-ban, ahol több, manapság híres és elismert amerikai aikido oktatót képzett ki. Ez idő alatt az aikidója is jelentősen megváltozott, mivel a magas amerikaiakkal minden szempontból másképp kellett bánnia, mint a kis testalkatú japán tanítványokkal.
 
Tohei-sensei hamarosan elérte az Aikido Hombu irányzatának főinstruktori címét. Ő volt az egyetlen, akinek O-sensei hivatalos oklevéllel a 10. dant adományozta. O-sensei halála után, fia, Kisshomaru Ueshiba-sensei lett a második Aikido Doshu, Tohei-sensei pedig főinstruktor maradt. A következő néhány évben feszültségek alakultak ki a vezető aikido-oktatók között. Tohei-sensei-nek határozott elképzelései voltak az aikido tanításának legjobb módszereiről, amelyek nagyrészt a Dr. Nakamura Tempu által oktatott Test-Tudat egyesítés elvein alapultak. Javasolta ennek a Ki-rendszernek a bevezetését az Aikikai-on belül, de a konzervatívabb vezető oktatók határozottan ellenezték ezt.
1971-ben, még mindig az Aikikai főinstruktoraként, Tohei-sensei megalapította a Ki no Kenkyukai-t, hogy a Ki-t valamint a test és tudat egyesítésének módszerét tanítsa az aikido keretein kívül. Miután pedig a szakadék közte és az Aikikai többi vezetője között túlságosan kiszélesedett, Tohei-sensei lemondott, s 1974-ben megalapította a Shin-shin Toitsu Aikido-t, amelyben a Ki elvekkel összhangban oktatta az aikidot.

2011-ben bekövetkezett haláláig több könyvet írt a Ki- gyakorlati alkalmazásáról, amelyek közül 1996-ban hazánkban is megjelent: "A ki a mindennapi életben" című gyakorlati kézikönyv.

A könyv előszavában Tohei-sensei így ír a KI-ről:
„Biztosan kinevetnénk azt az embert, aki miután egy vagyont örökölt a szüleitől, állandóan kölcsönökért kuncsorogna, mert nem találja a páncélszekrénye kulcsát. Mindenki arra biztatná, hogy ne siránkozzon, keresse csak meg azt a kulcsot, és használja a saját pénzét.
Ez a könyv a ki alapelveit és alkalmazásait magyarázza. A ki elengedhetetlenül szükséges a velünk született energiák kiaknázásához, a ki az előbbi páncélszekrény kulcsa. Ha megértjük a ki működési elveit, eljuthatunk a világmindenség ki-jéhez és használhatjuk azt az energiát, ami mindig is a miénk volt.”"

Forrás: A KI a mindennapi életben