AikiMag

Az Aikido Magazin

Interjú Philippe Gouttard-ral, 6. danos mesterrel (1/5)

2013. szeptember 05. 10:00 - ZalaváriNoémi

 

 

Philippe Gouttard.jpg

 

 

Philippe Gouttard 1970-ben kezdett aikidózni Franciaországban. Japán legnagyobb mestereitől kezdett tanulni (mint Nobuyoshi Tamura, Masamichi Noro és Hirozaku Kobayashi sensei). Találkozott Katsuaki Asai sensei-jel Noro mester egyik szemináriumán. Ez a találkozás meghatározó volt számára, így 7 éven keresztül Németországba utazgatott, hogy tőle tanuljon. 1978-ban találkozott Christian Tissier-vel, ami elvezette ahhoz az aikidóhoz, amit jelenleg is gyakorol. Attól a naptól fogva közvetlenül Tissier-től tanul. Philippe Yamaguchi sensei-jel is találkozott, akivel sokszor edzett, amikor a Hombu Dojo-ban járt Tokióban. Philippe volt a vezetője a Rhône-Alpes régiónak 15 évig, most rendszeresen tart szemináriumokat Franciaországban és Európában. Ebben az interjúban feltárja, mi rejlik az aikidója mögött. Találkozás egy aranyszívű óriással.


Guillaume Erard: Hogyan kezdted az aikidót?

Philippe Gouttard: Amikor először találkoztam az aikidóval, egy kifejezetten fizikai dolgot, sportot jelentett nekem. Világbajnok akartam lenni.

Guillaume Erard: Valóban sportember voltál...

Philippe Gouttard: ...futbalista, futbaloztam... sokat; profi akartam lenni. Az AS Saint-Étienne csapatban voltam az aranyévekben. A következő generáció akartam lenni, annyit edzettem, mint egy megszállott, napi 5 órát.
Az aikidót egészen véletlenül fedeztem fel. Egy nap egy hirdetésben az állt: "Légy legyőzhetetlen 11 alkalom után!", szóval úgy gondoltam "11 óra, miért ne?" Végül rossz helyen kötöttem ki: az aikido dojóban, és mondtam a tanárnak, hogy "A 11 alkalmas edzésre jöttem." Nevetett és azt mondta "Kezd eggyel!". Attól fogva sohasem hagytam abba. Kíváncsi vagyok mit csinált a "11 alkalmas" fickó. Abban az időben senki sem tudta mi az aikido, és emiatt számos alkalommal megsérültem.

Guillaume Erard: Ilyen erőszakos volt az aikido?

Philippe Gouttard: Nem igazán, inkább kevéssé magyarázták el, mintsem durva. Úgy csavartuk meg a partnerünk csuklóját, hogy az ügyetlenül esett, még ha egyáltalán tudott is esni. Emlékszem erre, amikor japán mesterek jöttek Európába, ők tulajdonkáppen judokák voltak, nem aikidokák, a judoka uke tudta, hogyan kell esni, de mi nem. Az első félig rendes esésem 2 évvel az után volt, hogy elkezdtem az aikidót. Manapság az emberek megcsinálják 2-3 hónap múltán. Ahogy mondtam fizikailag egyszer-egyszer kicsit megsérültem, mivel nem ismertem a rendszert.
A japán mesterek semmit sem magyaráztak el és az európaiak sem sokat. Ennek ellenére követtem a japán mestereket Európa-szerte, amíg nem találkoztam Christian Tissier-vel.

 

 

Guillaume Erard: Hogyan történt ez a találkozás?

Philippe Gouttard: Már tanítottam Saint-Étienne-ben, de rájöttem, hogy igazából semmit sem tanítok. Hogy rövidre fogjam: a tanár, akivel elkezdtem az aikidót, úgy döntött, hogy abbahagyja, miután 2 évig kendózott. Többedmagammal kicsit elárvultnak éreztük magunkat. Sokan közülük szintén abbahagyták, kivéve néhány fiatalt, akik folytatni akarták, így tanárom nyomdokaiba léptem, de igazából nem tudtam, milyen irányba menjek. Végül a fizikai edzésüket folytattam, mint sportot. Egy órán csak 5 percet töltöttünk technikák gyakorlásával, de egész hatékonyan építettük testünket. A haladás érdekében részt vettem sok szemináriumon, találkoztam Masamichi Noro sensei-jel és Katsuaki Asai sensei-jel Németországban. Ezek nagyszerű idők voltak, de még mindig nem magyarázták meg az egész fizikai nézőpontját. Ezt vittem tovább egészen addig, amíg nem találkoztam Christian Tissier-vel, aki épp akkor tért vissza Japánból és órát tartott Saint-Étienne-ben. Ott azt mondtam magamnak „Ez az, amit csinálnunk kell.” A csoportunkban voltak olyanok, akik nem egészen azt csinálták, amit láttak. Ekkor jöttem rá, hogy az észlelés a megfelelő pillanat kérdése. Ha Tissier úr 10 nappal korábban, vagy később jött volna, talán én lettem volna az, aki azt mondja: „Ez marhaság.”, és a többiek, hogy „Ez nagyszerű!”. Mindenesetre az elmém megfelelő állapotban volt ahhoz, hogy felfogjam a tanítását, rájöttem, hogy pontosan ez az, amit csinálni akartam. Elmentem, hogy láthassam, és azóta sohasem hagytam el.

Guillaume Erard: Mit adott Christian Tissier a gyakorlásodhoz?

Philippe Gouttard: Sokat. Nem tudom azt mondani, hogy ő a „mesterem”, mert ugyanabban a korban vagyok mint ő, de Christian Tissier az az ember, aki előre vitt engem a haladás útján. Nem mondhatom, hogy közeli barátok vagyunk, mert csak a tatamin látjuk egymást, de ő az a személy, aki felé a legmélyebb tiszteletet érzem. Neki köszönhetően találkozhattam japán mesterekkel, elutazhattam Japánba és ami fontosabb: tanításának köszönhetően megértettem a japán mesterek tanításait.

Forrás: Guillaume Erard: Interview with Philippe Gouttard, 6th dan Aikikai

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr805494344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása