AikiMag

Az Aikido Magazin

Interjú Philippe Gouttard-dal, 6. danos mesterrel (2/5)

2013. szeptember 16. 10:16 - ZalaváriNoémi

Az interjú első részét itt olvashatod el.  

 

Guillaume Erard: Milyen más tanárokkal edzettél még?

Philippe Gouttard: Nyilvánvalóan Christian Tissier járt más tanárokhoz is, mint Seigo Yamaguchi, Kisaburo Osawa, a második Doshu Kisshomaru Ueshiba és Seijuro Matsuda.


Természetesen követtem őt, de mindig szívesen néztem meg más tanárokat is. Tulajdonképpen sok mester van Franciaországban, aki nem azt az irányt követi, mint mi, de ezt nagyon szerettem; jobb több szemszögből látni a dolgokat, mint egyből. Mindig úgy gondoltam, az aikido olyan embereket tömörít magába, akiknek talán nem annyira tökéletes a technikáik, mint másoknak, de sokkal hajlamosabbak arra, hogy megigyanak egy italt, vagy nyissanak az emberek felé. Igazán nagyra értékeltem ezt, különösen a kezdeti időszakban, amikor nem beszéltem japánul.

Guillaume Erard: Most már folyékonyan beszélsz japánul. Ez hozzásegített ahhoz, hogy megértsd, mit csinálnak a japán mesterek?

Philippe Gouttard: Amikor végül megértettem őket, egy kicsit csalódott voltam amiatt, hogy ők nagyon hasonlóan beszélnek, mint mi. Azt gondoltam ők költői szavakat és sok metaforát használnak, de tény, hogy nem. Ők pontosan úgy beszélnek mint mi: „Emeld fel a karod!”, „Lejjebb a csípőd!”, „Egy rakás szerencsétlenség vagytok!” (nevet). Amikor először Japánba jöttem, meg voltam győződve, hogy a mesterek a fa tetején élnek, nem esznek, nem szexelnek, stb. Amikor láttam, hogy egyszer-egyszer megisznak egy italt, vagy kettőt, igazán csalódtam. Rájöttem, hogy ezek az emberek, akik zseniálisak az aikidóban, minden másban ugyanolyanok, mint mi. Japán emberek, akik az országuk hagyományai szerint élnek.

Guillaume Erard: Volt olyan japán tanár, aki különleges hatással volt rád?

Philippe Gouttard: Seigo Yamaguchi sokat segített nekem, mert ő nem volt alkalmazkodó, és ez az, amit én is megpróbálok csinálni a tatamin. Nem tartotta be az aikikai szabályait. Például a dohányzás tilos volt a Hombu Dojóban, de ő mégis dohányzott. Arra használta az órát, amire kedve tartotta, de néha egyáltalán nem jelent meg! Számomra ő hozta el a szabadság csúcsát. Ez a fickó, akit rondának találtam, hirtelen lenyűgözővé vált, amint rálépett a tatamira. Ahogy találkozgattam mesterekkel, és fejlődtem, fokozatosan rájöttem, hogy nem bánnám, ha olyasvalaki karjaiban "haldokolnék", mint Christian Tissier vagy Seigo Yamaguchi. 

Guillaume Erard: Az aikido nem az egyetlen hivatásod, sok időt töltöttél nyelv és csontkovácsolás tanulásával…

Philippe Gouttard: Ezek azért jöttek, mert még mindig úgy gondoltam, nem tudom, hogyan működik a test. Úgy döntöttem, ha nem találhatom meg ezt az aikidóban, akkor megtalálom valahol máshol. Azért foglalkoztam csontkovácsolással, hogy megértsem az emberi test mechanizmusait. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy tanár, aki a testtel dolgozik, ne ismerje annak működését. Megismerhettem, hogy az emberi test mindenhol ugyan olyan, de különbözik egymástól a fájdalom és az öröm kifejezése. A franciában azt mondjuk a fájdalom kifejezésére, hogy „aie”, japánul a „hai” azt jelenti „igen”. Természetesen ebben a helyzetben a partner azon fog tűnődni, hogy tovább akarsz-e menni vagy sem. (nevet) Ugyan ez az oka, amiért elkezdtem nyelveket tanulni, mert ha nem beszélem a tanítványaim nyelvét, nem tudom, hogyan érthetnék meg az aikidómat. Egyáltalán nem akartam ugyanazt a hibát elkövetni, mint az első tanárom. Egy tolmács jól lefordítja a szavakat, de a gondolatokat nehezen. Többre értékelem egy olyan nyelv használatát, ami hozzám közelebb áll, ami személyes, amit mindenki megért és ezáltal együtt tarthatnak velem. Így apránként bevonhatom őket abba, amit csinálok, és végül jól meg fognak érteni. Amint megértik, amit mondok, megérthetem, hogy ők mit csinálnak, így kezdhetünk el együtt aikidózni. 

Guillaume Erard: A csontkovácsolásban tanultak segítenek téged az aikido tanításában?

Philippe Gouttard: Tanulmányoztam a csontkovácsolást, mert ez az egész testtel foglalkozik, nem úgy mint a hagyományos gyógyszerek, amik funkciókra és rendszerekre osztják a testet. Itt ismertem fel, hogy a lábak és a kezek együtt mozognak, hiszen annak idején még négy lábon jártunk. Ebből az következik, hogy a térdeknek és a könyököknek ugyan az a funkciója. Hasonlóan a vállaknak és a csípőnek, ugyan az a szerepük. Mindent a fej irányít, ami segít minket elhelyezkedni a térben a látásnak, hallásnak, stb. köszönhetően.

Már gondolok külön a kezek és a lábak mozdulataira. A kezek és a lábak a testünk részei, ami kapcsolatba hoz minket partnerünkkel és a talajjal. A kezet két különböző részre oszthatod: a kis-, a gyűrűs- és a középső ujjban van az erő, a mutató- és hüvelykujjban a pontosság. Ugyan ez az elgondolás igaz a lábfejre is, ahol az utolsó három ujj felelős az érzékelésért, és az első kettő az előrehaladásért.

Ez lehetővé tette, hogy feltegyem magamnak a kérdést: ahelyett, hogy a megsebzésre, kontrollra, csuklócsavarásra gondolnánk, nem tudnánk-e azt mondani: "A testünket építjük"? Természetesen az elején, amikor saját testünket építjük, nagyon erőssé válunk, de mi a lényeg  ha csak a partnerünk legyőzéséről szól az egész? Próbáltam egy kicsit máshogy megfogalmazni a dolgokat. A partnerem megtámad engem, mert már semmilyen más módon nem tudja kifejezni magát. Ezért egy olyan kellemes szituációba helyezem őt, ami minden agresszív vágyat elűz belőle: nem az elszántságát, erejét, hanem csak a pusztítási vágyát.

 

interview-philippe-gouttard-005.jpg

 

Forrás: Guillaume Erard: Interview with Philippe Gouttard, 6th dan Aikikai

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr975516376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása