„Miért szükséges a spirituális fegyelem? Miért kell nehéz fizikai és mentális edzésnek alávetnünk magunkat, és miért nélkülözhetetlen az évek hosszú elkötelezettsége? E kérdés késztette a Hie hegyén tanuló fiatal szerzetest, Dógent, hogy elhagyja Japánt és Kínába utazzon, hogy megtalálja az igazságot. Ha már rendelkezünk a Buddha természettel, akkor – kérdezte önmagát –, miért kell továbbra is ezt keresnünk?

Nan-jüe és Ma-cu zen története tipikus zen humorral írja le ezt a kóant:

Nan-jüe a következőt kérdezte Ma-cutól: „Mire jó a zazen?” „Ülök, hogy Buddhává váljak”. Nan-jüe ekkor egy cserepet fogott a kezébe, és egy sziklán kezdte el csiszolni. Ezt látva Ma-cu így szólt: „Mester, mit csinálsz?” „Csiszolom ezt a cserepet, hogy tükör legyen belőle” – válaszolta Nan-jüe. Ma-cu tovább kérdezte: „Hogy tudsz tükröt csinálni egy cserép csiszolásával?” „Hogyan segíthet a zazen a buddhává válásban?” – kérdezte Nan-jüe.

Ez nem azt jelenti, hogy Nan-jüe megpróbálta volna Ma-cut eltántorítani a gyakorlástól; ám a kóan üzenete egyértelmű: nem ismerhetünk meg semmit, ami már eleve ne lenne részünk.”

„Az Aikido gyakorlata az igazi állapotunk megtestesítését célozza meg; az igazi természet felszínre hozását. Az Aiki a bennünk rejlő tökéletesség. Nem lehet megtanítani; saját magunkban kell, hogy felfedezzük. E felelősséget nem lehet áthárítani semmiféle tanárra vagy ösvényre, ám a megfelelő edzés és tanító útmutatása nélkül lehetőségeinket sosem fogjuk tudni megvalósítani.”

William Gleason: Az aikido spirituális gyökerei. 2012