Valóban megtörtént beszélgetés egy budapesti dojo vezetőjével, akivel nem ismerjük egymást túl közelről:

- Te figyelj, kellene egy kis tatami a nyári táborunkhoz.

- Mennyi kéne?

- Vagy kétszáz négyzetméter.

- Vigyed, ott van a raktárban, csak hozd vissza épségben.

- Atyaég, tényleg, ideadod?

- Persze. Az ember ahol tud, segít.

Valóban megtörtént levelezés egy nem budapesti dojo vezetőjével:

Azért kerestelek meg, mert elkezdtem különböző stílusok oktatóit meghívni az edzőtermünkbe, egy -egy edzést tartani, annak érdekében, hogy én is megismerhessek több embert és aikidó stílust, ami itt Magyarországon képviselteti magát.

Ha jól tudom, Te Tissier sensei stílusát képviseled, ami egyébként nagyon szimpatikus számomra.

Szeretnélek megkérni arra, hogy ha teendőid engedik, akkor a közeljövőben egy alkalommal látogass el hozzánk, és tarts számomra és tanítványaim számára egy edzést.

Amennyiben nem zárkózol el ez elől, szívesen látunk a Dojónkban!!!

Várom válaszod és bízom az együttműködésben!

Vannak ilyen gyöngyszemek, csak a körülöttük lévő kosztól nem csillognak olyan szépen. De ha az ember mélyre ás, megtalálja azokat, akik nem csak elvenni szeretnek, hanem adni is.

Az aikidósok többsége amúgy fülig szerelmes ebbe a harcművészetbe és a kezét-lábát odaadná, hogy fejlődhessen. Keresik a hiteles mestereket és a jó edzési lehetőségeket. A magyar aikido látványosan fejlődik és egyre több az olyan mester, aki hiteles vezető és minőségi aikidót csinál.

A legtöbb aikidós imádja az edzések utáni csevegéseket valami lepukkant helyen, ahol elemezgethetik a technikákat és a mestereket.

A legtöbb aikidós simán befogadja a külföldi aikidókákat, ha nemzetközi edzőtábort tartunk.

Félelmetes, hogyan lehetnek egyszerre ennyire nyitottak és zárkózottak a magyar aikidókák.

Szerinted milyenek vagyunk? Te hogy látsz bennünket?