AikiMag

Az Aikido Magazin

"Soha ne add fel, amikor elfáradtál; állj meg, amikor befejezted."

2014. április 24. 11:09 - ZalaváriNoémi

 

aikido_2.jpg

 

 

Előzmény: Az aikidóban minden a józan észen alapul

 

Hat olyan pontot vettünk végig az előző bejegyzésben, amely szerint az aikido nem különbözik más, emberek által űzött tevékenységtől. Most folytatjuk a hetedik ponttól.

7. Kommunikálni sosem csak egy módon lehet 

Ahogy korábban említettem, az aikidóban együtt edzünk. Bár vannak gyakorlatok az egyéni edzéshez is, az aikidót, mint harcművészetet legjobb mindig párban tanulni. A páros edzés során megtanuljuk, hogyan alakítsuk át a támadás agresszív energiáját egy harmonikus mozdulatban a tori és az uke között. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, mindkét oldalról szükséges az energia. Így kommunikálunk, érezzük egymás energiáját és válaszolunk rá. Hasonlóképpen kommunikálunk az életben is. Ahogy mondják: kettőn áll a vásár. Sohasem történhet kibékülés a két oldal kommunikációja nélkül. Ez az első lépés.

8. Ne hozd magad olyan helyzetbe, amit később megbánsz! 

Különböző lábmunkánk van az aikidóban, ami segít minket elnavigálni a harci szituációkban és előnyt szerezni a konfliktusban. Bár néha a tapasztalatlanságunk miatt úgy reagálunk és olyan helyzetbe mozdulunk, aminek tulajdonképpen az ellenkezőjét akartuk. Ez az a pont, ahol a távolság ("maai") fogalma bejön a képbe. Az életben is van egy távolság, amit meg kell tartani a konfliktusban és ezt csak tapasztalattal lehet elsajátítani. Megtanultam, hogy az embernek okosnak kell lennie abban ahogy másokkal bánik, és ugyanakkor mindig szem előtt kell tartani saját helyzetét a többi partnerhez képest. Soha ne ejtsd magad csapdába a tatamin és az életben se!

9. Legtöbb esetben jobb, ha nem szólsz, és csak hallgatsz/figyelsz. 

Voltál valaha olyan órán, ahol a sensei megállt a technika közepén és a hangzavarban megdorgálta a tanítványokat, akik beszélgettek miközben ő bemutatta a technikát? Sokszor voltam tanúja ennek. Emiatt jöttem rá, hogy talán az életben is jobb, ha elhallgatsz, különösen, ha nem érted miről beszélnek. Először próbáld ki a vizet: tedd bele a lábfejed, mielőtt teljesen elmerülnél! Tanulj meg megfigyelni másokat és csak ezután mond el nézőpontodat. Így sok kínos helyzettől és megvetéstől fogod megszabadítani magad. 

10.  Sikered nem teljes mértékben a tiéd. 

Ahogy mondtam, az aikido megtanított arra, hogy megbecsüljem az edzőpartnerem. Ugyanakkor hálássá is tett engem tanáraim felé, akik tanítottak az úton. Jó ha észben tartjuk azt, hogy a társadalomban az emberek tulajdonképpen kölcsönösen függnek egymástól. Nincs igazi függetlenség az életben. Szociális lények vagyunk, szükségünk van más emberekre, hogy tanuljunk, fejlődjünk és túléljünk. Ahogy visszatekintesz és kellő hitelt adsz sikerednek, a bizalom nem csak egy jó gesztus, hanem tulajdonképpen ezt a helyénvaló.

 11. Mindig fejezd be, amit elkezdtél! 

Ennyi elég. Soha ne lépj ki. Az aikidóban arra vagyunk bátorítva, hogy folytassunk egy adott technikát, amíg be nem fejezzük; ne álljunk meg félúton. Sohasem tanulhatjuk meg a teljes technikát, ha mindig megállunk a kezdetén és csak az első részét ismételgetjük. Az életben sem szabad ezt elfelejtenünk. Sose dönts úgy, hogy félúton kilépsz! Ezzel soha nem jutsz sehová. Ehelyett inkább fejezd be, amit elkezdtél. Ahogy mondják: "Soha ne add fel, amikor elfáradtál, állj meg, amikor befejezted."

12. Az alázatosság időt szán a tanulásra. 

Amikor először elkezdtem aikidózni, sohasem szerettem igazán az uke szerepét. Nem szeretek esni, leszorítva lenni. Legjobban tori szeretek lenni. Bár az ukemi (és a támadás) kiteszi az aikido felét. Nem sokkal később az utam során elkezdtem értékelni az uke szerepét. Elkezdtem elfogadni, hogy az aikido tanulásában nagyon nagy befolyása van a technika fizikai közvetítésének. Ebből következik az ukemi fontossága. Ukének lenni szerintem az alázatosság gyakorlása. Az ukemi nélkülözhetetlen az aikido gyakorlásában. Az uke szerepe megtanított engem egy értékes leckére az életben: alázatosnak kell lennünk ahhoz, hogy tanuljunk. Ha túl büszkék vagyunk, akkor nem tudjuk befogadni a tudást. Az aikidóban és az életben folytassuk utunkat az alázatosság szellemében és tanuljunk mesterektől és kezdőktől egyaránt. 

13. Tanulhatunk szavakból, de a tapasztalat a legjobb tanár. 

Az életet meg kell tapasztalni. A jó és a rossz dolgokat is, a tapasztalat a legjobb tanár. Meg kell tapasztalni az életet ahhoz, hogy rájöhessünk mennyire csodálatos élni. Ez igaz az aikidóban is, meg kell tapasztalni a művészetet ahhoz, hogy lássuk mennyire csodálatos. Élvezd az utazást. Az jó ha kitűzöl magadnak egy célt, de nincs mentséged, hogy ne tapasztald meg az utad teljes egészében.

 

aikido_grip_by_dorjejampel-d4zpaga.jpg

 

14. Nincs ellenség. 

Az aikido lényegét úgy tudjuk megragadni, amikor meglátjuk, hogy nincs ellenség. Ez mind a fejedben zajlik le.

Ha egyszer magadévá teszed ezt az elképzelést, rájöhetsz, hogy az egymás közötti harmónia nem csak egy cifra frázis, hanem egy ideál, ami az emberi kölcsönhatásnak egy vágyott következménye. Az aikido megtanított, hogy meglássam: a támadó nem üres, hanem egy emberi lény, mint önmagam. Nincsenek ítéletek, előítéletek, falak. Ne építsünk ott falakat, ahol nincsenek! Emlékezzünk O-Sensei szavaira:

"A szeretetben nincs viszálykodás, sem ellenség. Ha a viszályra és az ellenség létezésére koncentrálunk, megszűnik az egyensúly a kami akaratával. Akik ezzel nem értenek egyet, nem lehetnek harmóniában az univerzummal. Az ő budójuk a pusztítás, nem alkotó budo... Ezért a technikában lévő versengés, győzelem és vereség nem igazi budo. A budo nem ismer vereséget. A "nincs vereség" azt jelenti "nincs harc"."

 

Az ahogy egymást látjuk, központi szerepet tölt be abban, hogyan fogunk cselekedni egymás irányában.

 Forrás: 14 Aikido Lessons in Common Sense

 

A szerk. megjegyzése:

Kiegészíteném egy dologgal. Vagyis inkább kiemelnék valamit, mert megemlítette ugyan a szerző, de szerintem akár egy külön pontot is érdemelne. Mégpedig a versengés. Az aikido nem versenysport. De nem csak azért érzem ezt, mert nincsenek versenyek, hanem mert alapból ez a felfogás sugárzik az egész edzésből. Az aikidóban megtanulja az ember azt, hogy kizárólag csak saját magával versenyez. Nem számít, hogy a másik jobban csinálja mint én, annak örülök, de nem kell magamhoz mérnem (negatív értelemben). Persze a cél az, hogy olyan jó legyek mint egy nálam jobb aikidoka: de ez nem azt jelenti, hogy őt kell szem előtt tartanom, hanem azt, hogy magamhoz képest legyek egyre jobb. Például vannak olyanok, akik pár hét alatt már tudnak esni. Ez nem azt jelenti, hogy én le vagyok maradva és valamit rosszul csinálok, hanem azt, hogy nekem több idő kell hozzá, és ez teljesen rendben van így. Mások vagyunk, más tempóval. És ez az életben is így van, vagyis így kellene lennie. Bár az életben gyakran van versengés, például munkáért, és még sok minden másért, másokat tartunk szem előtt és jobbak akarunk lenni a körülöttünk lévőknél, mert az életben sok ilyen helyzet van, szóval nem tehetünk mást. Ez a nézet belénk van verve, így akkor is versengünk, amikor nem kéne, teszem azt: "hm, ő csinosabb nálam, én is olyan akarok lenni, sőt csinosabb!" És ez átfordul abba, hogy "Én nem vagyok elég csinos", ami ugyan azt jelenti, de teljesen más nézőpontból, és az ilyen gondolatok lehúzzák az embert, mert mindenféle negatív tulajdonságot látunk meg magunkban, és gyakran nincs kiút belőle, hiszen eleve másokhoz mérjük magunkat: és nyilván nem lehetünk olyanok mint mások.  Helyette így kellene gondolkodni: "Csinos vagyok, de lehetnék csinosabb is, tehát teszek érte."

Nem baj ha van példaképünk, de a versengés miatt gondolkodunk úgy, hogy "még nem vagyok olyan jó" "még mindig nem" "még most sem". Így állandóan becsmérelem magam. Inkább úgy kellene hozzáállni, hogy "már jobb vagyok."

A másokkal való versengés önzőséghez is vezethet "De jó, jobb vagyok nála." Ugyanakkor a fejlődést is akadályozhatja, feltéve, ha nem találunk a közvetlen környezetünkben olyat, aki teszem azt jobb nálunk és a versengés elmélete alapján ebben az esetben megállunk, mert nincs konkurencia "mindenkinél jobb vagyok, minek fejlődjek tovább?". Ezért ez rossz hozzáállás, ezért kell mindig magunkhoz igazodni.
Ezek a versengések az életben nagyon sokszor nem tudatosak.

Mindenki túlságosan el van foglalva másokkal. Persze figyeljünk másokra, de ne saját magunk figyelésének rovására. Mindenkinek arra kellene törekedni, hogy önmagához képest legyen jobb.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr476072090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása