AikiMag

Az Aikido Magazin

Karászi Sándor: "A Hombu döntésére vár mindenki"

2014. június 06. 18:34 - Csák Gergely

Interjút adott az AikiMagnak Karászi Sándor, aki a Magyar Aikikai Aikido Kultúra Szövetség elnöke, 5. danos aikido oktató. A mesterrel folytatott beszélgetésünkből kiderült, kik, melyik szövetségek esélyek Magyarországon a Hombu-tagságra, illetve hogy Kuribayashi sensei nem akárki Japánban.

karászi1.jpg

Hogy kerültél kapcsolatba az aikidóval? Mi az első emléked?

Középiskolába jártam, repülőgép-műszerésznek tanultam; már akkor érdekeltek a harcművészetek valamiért. Volt egy kisebb atrocitásom, sosem felejtem el. Nem volt nagy dolog: kaptam egy pofont. Inkább lelkileg rázott meg az élmény. Megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne ezzel komolyabban foglalkozni és elkezdtem a szakkönyveket bújni. Találtam egy kung-fu-technikás könyvet, Dr. Újvárosi Miklóstól, meg a Ninják című könyvet… nagyon megfogott, főleg a japán kultúra; a tisztasága. Szakvizsga előtt egy barátom mesélte, hogy részt vett egy különleges edzésen, így eldobták, úgy eldobták… Mindez Makón történt, valószínűleg Imrénél (Márton Imre – a szerk.). Megkérdeztem a többieket is, hogy mi az az aikido. Az egyik szobatársam azt válaszolta, hogy az aikido az ellenfél lendületét használja ki. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha minden sejtem elkezdett volna rezegni. Mintha egy nagyon jó érzés futna át rajtad. Amikor egy nagyon finom bort, vagy teát iszol, kiülsz a völgybe és süt rád a nap… Abban a pillanatban tudtam, hogy nekem ezzel dolgom van. Inkább valami belső kötődés miatt választottam az aikidót, amit nem tudok igazán magyarázni. A hadseregben, a könyvtárban találtam később egy könyvet, Kósa Tibi könyvét az aikidóról. Abban találtam meg Michel címét (Michel Gollo- a szerk.) és fel is kerestem az első adandó alkalommal.

Hogy határoztad el, hogy az idődet, az energiád nagy részét az aikidóval szeretnéd tölteni?

Valamikor 3. kyus koromban elmentem egy személyiségfejlesztő tréningre. Azután máshogy kezdtem el aikidózni, nagyobb elszántsággal. A többiek nem is értették. Arra jöttem rá, hogy azt a csodálatos érzést, amit az aikido ad az embereknek, mindenkinek meg kell érezni. Emiatt döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni: hogy ezt az érzést adjam át az embereknek.

Pontosan tudom, hogy mire gondolsz…

Később, egy másik tréningen, nagyközönség előtt ki is jelentettem, hogy az életem egyik célja, hogy fekete öves legyek és életem végéig legalább száz shodanos tanítványt neveljek ki. Erről később meg is feledkeztem. Egy alkalommal a metrón ültem és elképzeltem magamban, hogy melyik fokozatot mikor teszem le, gondolatban már a fekete övnél tartottam, már láttam a lelki szemeim előtt egy szélesebb fekete övet. Kicsit persze el is szégyelltem magam, hogy jóformán csak egy kis kezdő vagyok, de máris arra gondolok, hogy fekete övem van… ez felrázott. Körülnéztem és rájöttem, hogy túlmentem két megállóval. Utána soha többet nem is gondoltam rá. Amikor levizsgáztam, kaptam ugyan egy fekete övet egy szlovák barátomtól, viszont a gyöngyösi tanítványaim pont egy olyan széles övvel leptek meg, mint amit annak idején elképzeltem.

Most Gyöngyösön és Szolnokon tartasz edzéseket, ha jól tudom.

Gyöngyösön átadtam a stafétát az egyik tanítványomnak, Kupecz Petinek. Gyöngyösről áthívtak Jászberénybe, onnan Szolnokra… most három helyen, még Dunaharasztiban is tartok edzéseket. Jászberény úgy indult, hogy elmentünk Plagány Zolival, Pasqualetti Gergővel, Kupecz Petivel bemutatót tartani. Eljött száz ember, aki megnézte az edzést. Következő szerdán nyolcvan ember eljött az első edzést kipróbálni.

Az szép szám.

Körülbelül egy évig hatvan ember járt edzeni oda.

Azt vettem észre, hogy az önvédelmi sportok mennek nagyon, ahol fröcsöghet a vér és törhetnek a csontok. A béke művészete mintha háttérbe szorult volna.

Az embereknek gyors és hatékony megoldás kell, nem akarnak éveket tanulni, hogy meg tudják védeni magukat.

Úgy vettem észre, hogy beállt a magyar aikido egy viszonylagos rendszerbe.

Ez jó hír, ha ezt így látod…

Te nem így gondolod? Tudjuk, hogy évről-évre melyik mester jön, tudjuk, hogy ki kihez tartozik… az egész úgy megnyugodni látszik. Vagy nagy átalakulások vannak?

Szerintem folyamatos az átalakulás. Mikor 2002-ben létrehoztuk a szövetséget és kiváltunk Michel Gollo senseitől 2003-ban, az egy nagy forduló volt a magyar aikido történetében. Talán egy évre rá jött el először Tissier sensei is. Ez egy hosszú folyamat volt, ami azóta is tart. Ha megfigyelted, most a Kobayashi-rendszerben egy nagyobb csoport vált ki a szervezetből és saját szervezetet képviselnek. Most is szó van róla, hogy csatlakoznak hozzánk dojók. Nemrég kaptunk egy e-mail-t a Hombutól, hogy hajlanak arra, hogy elfogadják a magyar szervezetek jelentkezését a Hombu-tagságra. Meg is kérdezték tőlünk, hogy mely szervezetek csatlakoznának hozzánk, ha megkapnánk a Hombu-tagságot.

Melyik szervezetek? A te szövetségedről beszélsz, vagy ezek együtt kapják meg a Hombu-tagságot?

Több szervezet is esélyes, az egyik Imrének a szövetsége, a másik Elsner Laci alapítványa. Talán az UHAAO (United Hungarian Aikikai Aikido Organisation) is esélyes, amit Pivony Attila és Várszegi Rudi alapított, illetve Elsner Laci is benne lehetett. Bár azt nem igazán lehet tudni, hogy ő ebben mennyire volt benne, mert a vele való beszélgetésből az derült ki, hogy nem is igazán tudott róla.

Erről a szervezetről még csak nem is hallottam.

Pedig ez a szervezet is benyújtotta a kérelmét, velünk együtt négyen. A Hombu döntésére vár mindenki.

Min múlik, hogy valakinek elfogadják-e a jelentkezését?

A Hombu weboldalán fent is van minden. Minimum öt éves működésre van szükség. 2002-ban alakultunk, 2004-ben jelentkeztünk, akkor azt mondták, várjuk ki az öt évet. Ez után azt volt a feltétel, hogy legyen minimum egy 4. danos, egy 3. danos és két 2. danos a szövetségben, illetve ernyő-szervezet legyen, tehát legyenek tagszervezetei. A Hombu nyilván megvizsgálja, hogy a szervezet hogyan működik, például rólunk Kuribayashi sensei ad jelentést. Nyilván információkat ad a többi szervezetről is.

Kuribayashi sensei a Magyarországra delegált Hombu-instruktor?

Mi hivatalosan kérjük őt, a Hombutól. Az első alkalommal csak helyettesítette Endo senseit. Szerettük volna őt megnyerni Magyarországnak. Nagyon sokat jártunk ki Bécsbe, meg máshová, külföldre is hozzá. 2009-ben nem tudott eljönni, azt mondta, javasol maga helyett valakit, aki egy egyéniség. Kuribayashi senseit javasolta, akiről azt mondta: „Nem utánoz senkit. Még engem sem.” Később kiderült, hogy Kuribayashi sensei sokkal fontosabb személyiség a Hombuban, mint remélni mertük. Sokan kérdeztük tőlünk, hogy tudjuk-e, milyen erővel bír Kuribayashi sensei a Hombu dojóban, mondtuk, hogy persze, hogy tudjuk. Nem tudtuk…

Hamarosan folytatjuk!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr616262782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása