A Geiken nevű, nyers kendo-stílus és a modern, "finomított" sportkendo között elég sok stílus maradt fenn a II., világháború előtti kendóból. A háború előtt a kendónak alig voltak szabályai és a taktikába néha belefért még az is, hogy megdobták egymást ez ellenfelek. Amikor az amerikaiak betiltották a harcművészeteket, köztük a kendo gyakorlását is, a kardvívók csak abban az esetben kaptak engedélyt a gyakorlására, ha kicsit kevéssé militáns módszerekkel művelték (pont úgy, mint az aikido esetében - a szerk.). A vadabb technikákat tehát kidobták, viszont maradt néhány dojo, ami nem volt hajlandó változtatni. 

A Haga dojo volt az egyik közülük, úgyhogy manapság a a Haga-ha Kendo gyakorlói ugyanúgy dobálják egymást és durván küzdenek, mint korábban.Nagyon sok kendós persze képtelen elfogadni, hogy ezek a srácok vadul kaszabolva egymásnak esnek. Ha megnézed a kommentárokat a az alábbi Youtube-videó alatt, kiderül, hogy sokak szerint "ez nem is kendo", vagy a gyakorlók totál mellécsúsztak ezzel az egésszel.

A nyugati kardvívásban is előfordul ugyanez a jelenség: a klasszikus vívók megbélyegzik a hagyományos, vagy "régies" stílusban vívókat. Pedig egyszerűen csak a szabályok változtak az idővel: ha úgy vívsz, hogy tilos ütni, rúgni, dobni közben, tilos egymásnak rohanni, a vívás is egészen kifinomodik. Ha minden meg van engedve, már nem is vívhatsz finoman - a taktikádon változtatnod kell és a kifinomult technikák helyett jöhet a "vadulás".

A megbélyegzés tehát sosem hasznos, egyik harcművészetben sem - sosem tudhatod, kitől mit lehet tanulni, mikor melyik taktika a nyerő.