Kíváncsi vagy miről is szól a Pencak Silat? S mi a 9 leghalálosabb fegyvere? 

Suryadi „Eddie” Jafri az egyik legismertebb oktatója az indonéziai harcművészetnek, a Pentjak – vagy Pencak – Silatnak. A Pentjak a küzdősport részekre utal, míg a silat a „spirituális” útra. Jafri pencak silat stílusa, a pera taki sendi, egy szoros küzdelmi stílus, mely pusztakezes és hagyományos fegyveres technikákat is alkalmaz. A rendszerében néhány részlet a fülöp-szigeteki arnis stílusból származik, úgy, ahogy számos klasszikus jávai, szumátrai és borneói silat stílusból is merít.

Kattints a tovább gombra és olvasd el kétrészes cikkünk első felvonását, melyben megtudhatod hogy is alakult ki ez a harcművészeti stílus és pontosan hol.

Az indonéz harcművészet történelme

Az indonéz szigetvilág 13677 szigetből áll, melyek közül a legismertebbek Java, Szumátra, Észak-Borneó, Nyugat-Irian – Új-Guinea és Bali. Amíg Bali egyedülálló hindu-buddhista kultúrával rendelkezik, addig a többi sziget muszlim vallású, az 1275-1520-ig lezajlott hittérítés és katonai megszállás eredményeként. Az iszlámot először indiai és perzsa kereskedők hozták be a szigetvilágba.

A muszlim hatalomátvétel előtti két fő királyság a Sriwijaya Birodalom – az ötödik századtól kezdve, fővárosával Jambival (Dél-Szumátra) – és a Majapahit Birodalom – a 13. századtól kezdődően, Java fővárossal – voltak. A Majapahit Birodalom, mely egészen a Fülöp-Szigetek déli részéig terjeszkedett, egy harcművészeti csomóponttál vált, minthogy a filippínók behozták a krist – indonéz tőr – és a maláj stílusú harcművészetet, mielőtt integrálták volna a spanyol hódítók vívótőr és tőr technikáit. A 15. században az európai kormányzó erők figyelmüket a „Kelet-Indiák” fele fordították, amit csak „fűszer-szigeteknek” neveztek, természetes szegfűszeg és szerecsendió készleteik miatt. 1596-ban a hollandok Corneli de Houtman parancsára igényt tartottak a szigetekre, távozásra kényszerítve portugál és más európai kolóniák kereskedőit. Végül is a hollandok kisajátították maguknak a fűszerkereskedelmet, megalapítva a Kelet-Indiai Társaságot, a „Verenigde Oostinische Compagnie”-t.

Az indonéz szabadságharcosok úgy harcoltak a vállalat ellen, ahogy tudtak, a silat hagyományos fegyvereit használva a holland tűzerővel szemben. Mondanunk sem kell, a lőfegyverek tartása tilos volt az őslakos indonéziaiak számára, és még a fém is tiltott volt, amiből éles fegyvereket készíthettek volna. A harcművészeti technikákat titokban kellett oktatniuk.

Pencak Silat fejlődése

A pencak silat eredeti rendszere 4000 évvel ez előttre nyúlik vissza, és az első mozdulatok olyan állatok mozgását utánozták, mint a majmok, tigrisek és kígyók. Vadállatok, banditák, őrültek és külföldi betolakodók ellen nyújtottak önvédelmi technikákat. Alapvető fegyverei a bot és különböző pengéjű eszközök.

A holland hódítás idejére, az indonéz harcművészetek már teljes rendszerré álltak össze. A primitív lefejező mozdulatokat kivéve, melyeket mandau machetekkel gyakoroltak a borneói dyak törzsek, minden indonéz stílus kifejlesztette technikáit a különböző fegyverekre. A penge volt a hangsúlyos a pusztakezes harccal vagy az életlen fegyverekkel szemben. Még ma is sokkal több kés és kardfajta van Indonéziában, mint bárhol a világon.

A tradicionális stílusok beolvadtak a modern hadviselésbe először a hollandok, aztán később a japánok ellen. A cél az ellenség soraiba való tökéletes beszivárgás volt úgy, hogy az ne tudja használni a lőfegyverét. A holland hódítás korai éveiben ez egylövetű puska elleni védekezést jelentett, a cél az első lövés és a bajonett elkerülése volt. A szumátrai Atjehnese egy rúgás stílust fejlesztett ki, ahol egy különleges tentjong kést tartottak a lábujjak között, hogy ellensúlyozzák a bajonett hosszúságát a puskán. A bajonettet lehetett aglokkal vagy másfajta késtípussal hárítani, aztán a rentjong-gal az ágyékot rúgták. Az ilyen szemtől szembeni küzdelem öngyilkos küldetés lehetett a II. világháborúban a Japánok elleni harcban, akik modern ismétlő fegyverekkel voltak felszerelve, így az indonézek később kifejlesztettek elhárító és kivégzési technikákat. Az éjjeli támadás, az őrök követése és a tisztek megmérgezése lettek a választott taktikák. Még ma is tanítják a mérgezés technikáját a silat legmagasabb szintjein, mint a legádázabb ellenségek elleni fellépést. Suryadi „Eddi” Jafri Fülöp-szigeteki bot technikákat tanít a diákjainak, mert az indonéz harcművészet nem tulajdonít kiemelt szerepet a botnak. Rendőrtisztek és azok, akik nem szorulnak rá a halálos önvédelmi technikákra, jó hatásfokkal használhatják a silatot.

Suryadi „Eddie” Jafri szintén tanít silat pusztakezes technikákat, bár a legtöbb diákjától nem várja el a banánfák puszta kézzel való ütését vagy rúgását, ahogyan azt ő gyakorlása első éveiben Szumátrán tette. Mostanság tanítása legjavát az indonéz peng, a régi technikák magja teszi ki. A 9 általa leghalálosabbnak vélt silat fegyverről a következő részben olvashattok.

Forrás: Black Belt Magazin -

David E. Steele – July 6, 2011 cikke nyomán.

Folytatás következik...