AikiMag

Az Aikido Magazin

Ellátogattam Gyöngyösre

2015. március 14. 19:35 - ZalaváriNoémi

 

 

10999018_836153699786278_4996237503706368653_o.jpg

 

 

madartavlat_10.jpg

Pár nappal ezelőtt részt vettem egy nyílt napon Gyöngyösön Ozorák Iván dojójában. Először mentem vidékre edzésre, és egyből magával ragadott az a nyugodt légkör, amit a vidéki élet ad. Nem csak vidék miatt volt nyugodt a hangulat, hanem azért is, mert ez a dojó csak az aikidósoké, csak ezé a csapaté. Nagyon sokat számít, hogy egy csapat egyedül van, mindenki mástól, más sportoktól elkülönülve egy olyan helyen, amit az aikidónak alakítottak ki: nem csak a hagyomány megőrzése miatt. Az aikidóban semmi sem csupán hagyományőrzés miatt van: sem a ruházat, sem a meghajlások, sem a kamiza: ez mind az aikido része, ahogy egy csendes, igényes dojo is. Bár egy tornateremben és akárhol is lehet edzeni, de az ember a szívében érzi a különbséget.

Az edzés könnyed volt, jó hangulatban telt. Iván remek tanár, és nagyon jól bánik a gyerekekkel is. A társaság nagyon aranyos és befogadó. Az edzésben volt valami kötetlenség, lazaság, de ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna fegyelem: mindenki tette a dolgát.
Iván tiszteletben tartotta, hogy csak vendég vagyok, és ezért velem kevésbé volt szigorú mint a tanítványaival. Nem hangoztatta, hogy az a jó, amit ő csinál, inkább csak megmutatta, hogy ő hogyan látja jónak és miért, és végül is rám bízta, hogyan csinálom. Persze én azért komolyan vettem a tanításait, elvégre ezért is mentem.

A másik dolog, hogy ő elismeri azt is, ha valamiben "jobb" vagyok nála. - Jól érzem, hogy ez a kijelentés némi magyarázatot kíván? Nem baj. A lényeg, hogy azt még sosem tapasztaltam, hogy egy 5. dan szintű mester azt kérdezné egy 4. kyus tanítványtól, hogy ezt meg ezt hogyan tanulta meg, hogyan gyakorolta. Nem arról van szó, hogy "jó és rossz", vagy "jobb", hanem különbségekről, és elismerésről: és ebből kiéreztem egyfajta egyenrangúságot is.

Iván nem az a mester (meg fogja bocsájtani, hogy mesterezem), aki Mesternek tartja magát, hanem inkább csak egy lelkes amatőrnek: ahogy ő mondaná. És ugyanakkor a tisztelete meg van, de még milyen. Részemről is.

Köszönöm ezt a szép edzést!
10857319_836153703119611_4757754088565676906_o.jpg

 (A képek nem most készültek.)

oae_20130527_018.jpg

oae_20130527_013.jpg

10258963_668800403188276_2059013956099031710_o.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr287262375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása