AikiMag

Az Aikido Magazin

Hátrafelé menet

2015. március 19. 08:48 - Csák Gergely

Vannak pillanatok, amikor az ember csak ül és röhögni tud magán. 

Szombat reggel, fél 8, Sátoraljaújhely, MOL töltőállomás, a seggem alatt lévő Volswagen Passat (legalább tizenöt éves) sebességváltója kiugrik a helyéből és a kezemben marad. Így végződött a dicső ukrán hadjárat, amit Misha barátom meghívására nyomtam volna le, amolyan one-man-show-ként Magyarországról, hiszen a hétvégén mindenki Kuribayashi sensei edzőtáborán volt.

autoeso.jpg

A Passat esetében gyanakodni akkor kellett volna, amikor nem tudtam beszállni, mert nem nyílt ki az ajtaja, csak az anyósülés felől. Értelmes ember ilyenkor gyanakszik. A megszállott megkerüli az autót és beszáll a másik irányból. (Belülről már nyílt egyébként). 

Én voltam a megszálott. 

A cél: a háború Ukrajna, annak is a legnyugatibb városa, Ungvár, ahol 24 órás aikido-tábort szervezetek az ukrán barátaim; meghívtak, hogy tartsak kétszer 45 perc edzést. Elvállaltam, dacára a háborúnak, a tortúrának a határon és az egésznek. Aztán rájöttem, hogy ugyanekkor van a Kuribayashi-tábor. Nem mondtam vissza. 

Addig szervezkedtem, amíg sikerült szerezni egyet azok közül az autók közül, amelyek sokat járnak át a határon. Mivel az ukrán utak olyanok, amilyenek, hát, ezek is olyan állapotban vannak, amilyenben. 

Egészen Sátoraljaújhelyig bírta, kicsit nehezen lehetett váltani, izomból kellett nyomni neki a következő fokozatot, de hát érted, voltak már nagyobb problémáim is ennél. Aztán a benzinkútnál a kezemben maradt a váltó. 

Esett, volt vagy két fok. A kocsiban nem volt fűtés. Ott ültem, kabátban, sapkában, kezemben a váltókarral, a kocsi hátramenetben. Azt hittem, idegösszeroppanást kapok. Két hónapig szerveztem, hogy eljussak az ukrán táborra. 50 km-en belül volt a tábor helyszíne. 

Másik autót szerezni órákon belül lehetetlen, a vonat naponta kettő indul, az elsőt lekéstem, a másik este ér oda. 

Amikor a tulajt felhívtam, hogy szétrángattam a váltóját, csak röhögött. Én is röhögtem és átkozódtam. Két szék közül a földre. 

Úgyhogy nem tudtam ott lenni, amikor a barátaim itthon danvizsgáztak. (Innen is gratula mindenkinek!) Nem tudtam ott lenni, amikor Kuribayashi sensei magyarázott (a táboros, megemlékezős blogposztot is Monostory Miklós kollégám készítette, hála neki). 

Van ez így a kölcsönautókkal, a megszállottakkal és a forrófejűekkel. Tanulság nincs. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr777281139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása