„Azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egymással.”

Vagy hogy egy blog vagyok és vitatkozom magammal.

„A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz.”

Nem ígérem meg, hogy nem traktállak titeket újabb idézetekkel, de ezt a kettőt nem tudtam nem elővenni. Noémi posztja továbbgondolásra ihletett, az eredményt lásd alább. 

Ahányan vagyunk, annyiféle indíttatásból amortizáljuk a tatamit és egymást. Van, aki „csupán” mozogni szeretne; van, aki utat keres; van, aki a megvilágosodást. Van, aki a jó társaságért jár a dojoba, van, aki addikt és az aikido nélkül el sem tudja már képzelni az életét. És van, aki a harcművészetet látja benne.

Mert ne felejtsük el, hogy az aikido, mint minden harcművészet, az önvédelem szükségéből ered. A világ veszélyes hely, és helye van benne az önvédelmi edzéseknek. Ám a modern társadalomban az ember ember elleni erőszaknál nagyobb veszélyt okoznak a saját lustaságunk, a mozgáshiány okozta egészségkárosodások. Egy jól kivitelezett Nikkyo, Kotegaeshi vagy Koshinage alkalomadtán megmentheti életünket vagy testi épségünket, de az is biztos, hogy a mozgásszegény életmód sokkal nagyobb veszélyt jelent jóllétünkre és biztonságunkra nézve.

Az aikido élvezetes és hasznos módszer fizikai állapotunk karbantartására, szellemünk fejlesztésére, ugyanakkor sok-sok gyakorlás után elsőrendű önvédelmi eszköz is.

Vissza a második idézethez, a címben nem hanyagság a központozás mellőzése:

Mi az, hogy működik?

Mit jelent, hogy működik? Harcművészetről lévén szó, elsődleges, hogy önvédelmi célra alkalmas legyen. Nem mellesleg ezt a harcművészetet aikidónak hívják, tehát nem cél az ellenfél (nem ellenség!) megsemmisítése. Máskor is igaz, de itt különösen, hogy a védelemnek arányban kell állnia a támadással. Az aikido erre számtalan lehetőséget nyújt, csak győzzünk válogatni belőle.

Elvontabb síkon: ha a felénk áramló negatív ki-t semlegesíteni tudjuk, vagy legalábbis (egy mentális irimivel vagy tenkánnal) elegánsan elengedjük magunk mellett, már megérte edzésre járnunk.

Mi az, hogy! Működik!

Ha harmóniába tudunk kerülni önmagunkkal, elfogadjuk magunkat – működik. Ha elesünk a gördeszkával és kiguruljuk az esést – működik. Ha valaki felidegesít, és néhány edzésen tanult légzéssel lecsillapítjuk magunkat – működik. Ha egy veszekedést egy verbális kotegaeshival zárunk le – működik. Ha egy irimivel ellépünk az utcán egy ütés elől és továbbsétálunk – működik.