Ezt a cikket valóban Chuck Norris írta, a Black Belt Magazine oldalán találtuk. Gondoltuk, lefordítjuk, mert bár alapvetőena  karatéról szól, jó gondolatok vannak benne, amelyek szinte minden harcművészetben megállják a helyüket. 

Nemrég kaptam egy levelet, amelyben valaki azt írta: karate leckéket venne. Azt szerette volna tudni, hogy milyen kérdéseket kell feltennie egy lehetséges tanárnak, ha azt szeretné megtudni, érdemes-e tőle tanulnia. Biztos vagyok benne, hogy sokan dilemmáztak már ezen a kérdésen. 

Chuck Norris egy archív képen (fotó: Black Belt Magazine)

Minden oktató természetesen a saját stílusa felé elfogult. Természetesen mindegyik azt fogja mondani, hogy az ő stílusa a legjobb. Igazából a legjob boktató is csak annyira jó, mint amennyire a tanítványai jók. Nem kell, hogy a legnagyobb karateka legyen a világon. Komoly, jó és türelmes tanárnak kell (csak) lennie. 

Hogy a legjobb iskolát és stílust válassza ki a jövőbeli tanítvány, azt javaslom, vegye fel a különböző karateiskolákkal a kapcsolatot a környéken és kérdezze meg, mikor tartanak övizsgát, illetve ezt meg lehet-e nézni. A legtöbb iskola megengedi, hogy bárki megnézhesse a vizsgát és inkább szkeptikus lennék azokkal az iskolákkal kapcsolatban, ahol nem engedik be a nézőket, illetve úgy adnak fokozatokat, hogy nincs vizsga. 

Amikor a vizsga elkezdődik, nem cska azt érdemes megfigyelni, aki vizsgázik, hanem azokat is, akik arra várnak, hogy rájuk kerüljön a sor a vizsga előtt. Érdemes megnézni, hogy elég fegyelmezettek-e ahhoz, hogy csendben és türelmesen üljenek, amíg a társuk vizsgázik. Aztán, érdemes megfigyelni, hogy a jelölt tiszteletet mutat-e a vizsgáztató, vagy vizsgáztatók irányában. Tisztelet és fegyelem az alapja minden jó iskolának.  

A vizsga alatt érdemes megfigyelni a vizsgázó fizikai kondícióját. A vizsgáznak keménynek kell lennie ahhoz, hogy kimerítse magát a vizsgázó, és elég jó kondícióban kell lennie ahhoz, hogy végig tudja csinálni. 

A vizsga alatt érdemes megfigyelni, mire koncentrál az adott iskola. Bemutatnak-e valamilyen formagyakorlatot (hyungot, vagy katát)? Ha igen, ez kemény, vagy lágy gyakorlat? A kéz, vagy a láb használatára koncentrálnak, vagy mindkettőre egyenlően? 

A jövőbeni tanulónak azt is érdemes megfigyelnie, hogy dolgoznak-e fegyverekkel, esetleg törnek-e deszkákat. Ki kell deríteni, hogy mekkora figyelmet fordítanak a szabad küzdelemre. A küzdelem alatt érdemes megfigyelni, mennyire kontrollált a mozgásuk, ez ugyancsak fontos szempont. 

Lehet szempont az is, hogyan jelennek meg a tanítványok: az edzőruhájuknak tisztának kell lennie. Érdemes megnézni a korukat is. 

Érdemes összehasonlítani a különböző sikolákat aszerint, hogy mennyi időt vesz igénybe, amíg az egyik fokozattól eljutnak a következőig. Ha az egyik iskolában egy év kell a zöld öv eléréséhez, míg a másikban hat hónap, lehetséges, hogy az első iskola a jobb. 

A harcművészeti stúdióban érdemes mefigyelni magát az épületet is, belülről. Érdemes megnézni, hogy ez megfelel-e a standardoknak. 

Végül, de nem utolsó sorban, érdemes megfigyelni magát az oktatót. Hogyan viselkedik? Érett-e? Hogyan néz ki? Jó fizikai kondícióban van? Büszke lennél-e rá, ha azt mondanád: "Ő az oktatóm"?