"A japán kardvívás hatása az Aikidóra a legfontosabb tényezők közé tartozik, mely az Aikidót és a dzsúdzsucut elválasztja egymástól. Az Aikidóban nincsenek olyan dobások, mint például a dzsúdóban vagy a dzsúdzsucuban. Az Aikidó vág, ám kard nélkül. Japán történelmét tekintve a zen és a kard elválaszthatatlanok egymástól. Mindkettő óriási hatással volt az Aikidó kifejlődésére.
Takuan "rendíthetetlen bölcsessége" (Fudócsi sinmjóroku) egyértelművé teszi ezt. "Hová irányítsuk az elménket? Ha társunk mozdulataira koncentrálunk, akkor az rabul fogja ejteni az elménket. Ha ellenfelünk kardjára, akkor az ejti rabul. Ha oda koncentrálunk, ahova szúrni szeretnénk, az eredmény ugyanez lesz. Ha pedig arra, hogy kikerüljük a pengét, az eredmény szintén ugyanez marad. Röviden szólva, nem találunk helyet, ahová az elménket irányíthatnánk." O-Szenszei is egyetértett e gondolattal, s a következőt tette hozzá:

Egyáltalán nem szabad társadra nézned. Inkább azt kell gyakorolnod, hogy megérezd az elméjét és a ki-jét. Ha sómennel üt [a fejre mért közvetlen ütés], kardom hegye már a torkán lesz, vagy hátulról vágom le.

Takuan Szensu no Kannon példáját használta, aki nem más, mint a Kegyelem Ezerkarú Istennője, s ezzel fejezte ki a tökéletes szabadságot és a dolgokhoz való kötődés megszűntét. "A test tökéletes szabadsággal kell, hogy mozogjon, az elme pedig e mozdulattól függetlenül." Ez az Aikido célja, ami megjelenik a mudzsusin zen kifejezésben is: az elmének nincs szálláshelye, sem ideiglenes megállója. Megvan benne a fudósin (higgadt, rendíthetetlen elme) és a zansin )töretlen koncentráció), mely fogalmak az Aikido tanításában szerepelnek.
Az Aikidóban a mudzsusin azt jelenti, hogy az egész test és az elme mozdul, mozgás közben és nyugalomban is. Ez a tökéletes stabilitást és a központtal rendelkező mozdulatokat jelenti, társunkkal összhangban, a technikánk sikerességéhez való kötődés nélkül. Az Aikido és a zen közös célja az elme."

Forrás: William Gleason: Az Aikido spirituális gyökerei