Nemrég odalépett hozzám egy srác a Szeráj nevű gyrososnál és azt kérdezte: - Te vagy az az aikido mester, ugye?

Köpni-nyelni sem tudtam, némi habozás után azt mondtam, hogy valóban aikidózom, de hogy mester lennék...

Mindenesetre kiderült, hogy a srác az interneten keresett aikido-edzéseket és megtalált engem is. Mindebből látszik, mekkora felelőssége van mindenkinek, aki aikido-oktatásra adja a fejét: egy videó, vagy egy weboldal alapján bárkiből könnyedén "aikido-mester" lehet.

Később aztán hosszasan gondolkodtam azon, vajon hány embert nevezhetnék Magyarországon aikido-mesternek, hányan fogadnák el boldogan és hányan nevetnének fel a "mester" kifejezésen.

Hiszen az aikido egy olyan harcművészet, amiben sosem érzheted azt, hogy mindent tudsz, mindent befejeztél, minden mozdulatoddal meg vagy elégedve. A tökéletességet keressük, de sokan sosem érhetjük el.

(A videót azért linkeltem be, mert számomra - ismét egy személyes sztori - Magyarországon az egyik aikido-mester: Szeltner Zsolt. Az utóbbi pár napban pedig két videóval is megörvendeztetett bennünket, a másodikat is ideteszem.)