Interjú Christian Tissier Shihan-nal, 7. danos mesterrel (4/4)
Az interjú első részét itt olvashatod.
Ivan Bel: Ahogy a tanítványok és a mesterek képességei javulnak, eljön az idő, amikor nem lesz többé szükség Japánra?
Christian Tissier: Igen, tudunk Japán nélkül dolgozni, ugyan úgy, mint Japán nélkülünk. Bár, úgy gondolom fontos, hogy ne becsüljük alá a kettőnk közötti interakciót.
Például, Japán nem igazán tudná nélkülünk terjeszteni az aikidót, a nemzeti szervezeteink és nemzetközi szövetségünk hitelességet ad neki a saját határain túl. Azt is fontos felismerni, hogy Japánban egy senseit csak a dojójában ismernek és csak a tanítványai. Nem hiszem, hogy ezek a fickók szemináriumokat tartanak 300 emberrel, távolról sem. Európába kell jönniük, hogy ezt lássák. Azoknak a fiatal tanároknak, akik ötvenévesen Európába jönnek, jelentősen növekszik a hitelességük. Technikai szinten annyira szakértők vagyunk Európában és az Egyesült Államokban, hogy taníthatunk aikidót, de úgy gondolom mindig érdekes visszatérni a kezdetekhez, mert a tanítás módszere más. Ami a japánoknál hiányzik az az aikido szisztematikus analizálása. Szerencsére nem mindenki esetében, de általában a oktatás nem tartozik az erősségük közé! Ha megkérdezed őket, hogy miért ilyen vagy olyan a technika, csak azt fogják válaszolni “mert ilyen”. Ez egy tipikus válasz Japánban. Következésképp egy 8 danos japán mester valószínűleg elbukná a Brevet d'Etat-ot [francia oktatási képesítés]. Seishiro Endo mesterrel sokszor szoktunk erről beszélni. Annak ellenére, hogy ő a Sempai-om, néha megkérdezi, hogy ennek vagy annak a technikának van-e ura-változata. A gyakorlati gondolkodásunk és az analizálási érzékünk lehetővé tette, hogy nagyon korán szétszedjük és osztályozzuk a technikákat. Ebből a szempontból sokat adtunk a japánoknak.
A másik oldalról viszont nem ugyanolyan a kultúránk és nem ugyanúgy oldjuk meg a problémákat. A japánok gyakran teszik lehetővé, hogy önmagadat kérdezd, és ez egy nagyszerű módszer a fejlődéshez. A japánok kételkedésre ösztönöznek, mert ez arra késztet, hogy felülvizsgáld azt, amit már tudsz. Összegezve: igen, tudnánk dolgozni Japán nélkül, de mindketten sokat veszítenénk.
Guillaume Erard: Most beszéljünk az FFAAA-ról (az egyik francia aikido szövetség). Az emberek nem igazán tudják milyen szerepet töltesz be ebben a szervezetben. Néhányan a szövetség főnökének neveznek. Mi pontosan a szereped?
Christian Tissier: Hogy teljesen tisztázzuk, az FFAAA belőlem indult ki. Még a nevét is én választottam, nélkülem nem létezne. Ennek ellenére nem igazán volt a szándékomban, hogy létrehozzam, és nem is vagyok rá annyira büszke. Ez főleg az akkori körülmények miatt történt. Abban az időben az aikido a Judo szövetség (FFJDA) része volt. Egyszer nálam, mikor Tamura mesterrel ebédeltem, megkérdezte tőlem: “Ha elhagynánk az FFJDA-t, velem tartanál?” Az elején benne voltam, de hamarosan rájöttem, hogy ez egy politikai manőver volt, néhány kétségbe vonható érvvel megtámogatva. Végül, nem csatlakoztam a kezdeményezéshez, de ezt nem valaki ellen csináltam. Csupán az zavart az egészben, ahogy megtörtént. Úgy gondolom a FFJDA-tól való elválás hiba volt. Sok előnyünk volt, amikor velük voltunk az indulásnál, és végül is lett volna függetlenségünk, mint a karaténak az FFKAMA-val [Francia Karate szövetség], vagy később a Taekwondo-nak az FFKAMA-val. Csupán nyugodtan növekednünk kellett volna, természetesen megszerezve függetlenségünket.
A különválás után többé kevésbé egyedül fejeztem be. A fiatal tanárok mellettem, mint Philippe Gouttard, csak 2-3 danosak voltak. Tényleg a gyerekek szövetsége voltunk (nevet). Ez 1982-ben volt, bár egy kicsit jobb volt a technikám, én is csak 31 éves voltam. Páran, akiknek nem tetszett, ami történt, velem maradt, mint Paul Muller, Louis Clériot és mások. Aztán hívtuk Jacques Abel-t, és felépítettük a szövetséget. Pierre Guichard, aki a judo nemzeti technikai vezetője volt akkoriban, azt kérdezte tőlem, akarok-e az aikido nemzeti technikai vezetője lenni. Ez egy hatalmas ajánlat volt, kinevezés egyenesen a minisztertől. Azok iránti tiszteletből, akik velem maradtak, úgy döntöttem nem fogadom el, talán tévedtem. Csak azért vagyok én a vezetője a szövetségnek, mert majdnem az összes regionális technikai vezető, kivéve 7 vagy 8, az én dojómból jött. Ezért vagyok én a vezető, de csak e tények miatt. Sohasem akartam magamnak hivatalos státuszt. Tény, hogy néhányan engem hibáztatnak ezért, mert ennek következményeként nincs igazi hierarchia a szövetségben. De ez már csak ilyen, talán egy nap majd megváltozik. Ez a rendszer egyáltalán nem zavar. Az igazi szerepem az, hogy képviseljem a szövetséget nemzetközi szinten, bár nincs hivatalos posztom. Ó, de, bocsánat, van egy: tagja vagyok a technikai bizottságnak, de sosem megyek el a gyűlésekre (nevet). Valószínűleg egyfajta renegátnak tűnhetek, akit nem könnyű kezelni.
Ivan Bel: Meglepő ezt tőled hallani!
Christian Tissier: De ez az igazság! Ha igazán szeretnék hatalmat szerezni, nagyon könnyű lenne, csak el kellene mennem az FFAAA vezetőségéhez és kérni őket, hogy tegyenek meg főnökké, különben távozok a szövetségtől. Természetesen ebből nagy botrány lenne.
Guillaume Erard: Hadd fejezzem be a szokásos kérdéssel: van üzeneted az olvasókhoz?
Christian Tissier: Igen, van. Csak a két szövetségről beszéltünk. Szerintem az a nagy kár, hogy van két szövetség Franciaországban, akik nem jönnek ki jól egymással. Szerencsések vagyunk, hogy csak két szövetségünk van! Néhány országban 7 vagy 8 is van. Hamarosan Izraelbe megyek, azt mondták ott 27 különböző csoport van, nagyon kevés gyakorlóval. Amint látod, lehet a helyzet sokkal rosszabb. Szeretném, ha ez a dolog tiszta lenne: mindig is tiszteltem Tamura Sensei-t és szerintem ezt tudja is. Ő egy nagy mester és teljes mértékben megérdemli azt az elismerést, amit kap. Azt szeretném, ha a jövőben többet beszélnének egymással a csoportok. Még ha technikák és a rangok felfogása különbözik is, nem szabad elfelejtenünk, hogy mindnyájan aikidózunk, és az alapelveink azonosak. Meg kell tanulnunk kijönni egymással. Személy szerint néha közelebbnek érzek magamhoz néhány embert az FFAB-ból [a másik francia aikido szövetség], mint a sajátomból. Ebben a pillanatban, a dolgok olyanok, amilyenek, és mi mindent megteszünk azért, hogy irányítsuk ezt a két vezetőség által képviselt rendszert. Ha én vezetném az FFAAA-t, valószínűleg kicsit máshogy csinálnám a dolgokat, de nem tervezem a közeljövőben. Mutatnunk kell némi jóindulatot, hogy könnyebben kommunikáljunk, és lehetővé kell tennünk a gyakorlóknak egymást megbecsülését.
Guillaume Erard: Nagyon köszönöm Sensei, jó repülést, hamarosan találkozunk a tatamin.
Christian Tissier: Én köszönöm.
Forrás: Interview with Christian Tissier Shihan, 7th Dan Aikikai
