Mint harcművészeti filmek nagy kedvelője kíváncsian kezdtem el az ayothayai szamuráj történetéről szóló film megtekintését. Az IMDB-s 6.0-s átlag ellenére sokat vártam tőle, hiszen nem mindenkinek egyforma az ízlése. Aki a filmet fényképezte tudta mit csinál, mert gyönyörű, szinte festői képek sorával találja magát szembe az egyszeri néző. Persze egy myanmari - egykori Burma - tájon nem nehéz ilyet elkövetni.
Ez egy klasszikus sztori a másság befogadásáról, a megbocsájtásról, a küzdőszellemről és kitartásról, mondhatni a Busidó alapelveiről.
Kiderül belőle, hogy az általunk választott harcművészeti ág nem az egyetlen és lehet, hogy más ágakkal szemben tehetetlen. Kissé félreinterpretálva a mondanivalót azt is feltételezhetnénk, hogy a filmben bemutatott muay thai - thai box - a világ leghatékonyabb küzdősportja, ami valószínűleg nem így van, ám vitathatatlanul helye van az első között.
A Yamada - Ayothaya szamurája epikus alkotás és stílusosan közvetíti számunkra mi a különbség az eszmékből való kiábrándultság és aközött mikor valaki igaz szívvel küzd azért, amiben hisz, még ha arra egy számára idegen kultúrában és tájékon talál is rá.
Bár a történet nagyon sok helyen nekem a Tom Cruise főszereplésével elhíresült Utolsó Szamurájra emlékeztet, még ha a távol-keleti rendező megközelítése kicsit más is volt, mint az amerikai verzió, ettől még nagyon jó kis alkotás. A harci jelenetek és a pusztakezes küzdelmek autentikusak és szépen fényképezettek, a harcosok kemények és ellentmondást nem tűrők, akiknek viszont helyén van a szíve.
A harcművészet "bolondjainak" mindenképpen ajánlott kategória.