Zalavári Noémi Amit nem lehet elmagyarázni bejegyzése is inspirált abban, ahogy ezt a mostani edzés beszámolómat megírtam. Próbáltam azokra a kérdésekre fókuszálni, melyek számomra kérdésesek és magyarázatra szorulnak a technikákban.

A tegnapi edzésünket ismét Becze Zsolt Sempai tartotta és viszonylag kevesen voltunk, így jobban oda tudott figyelni mindegyikünkre. A mae ukeminél egy - számomra - érdekes, új megközelítést alkalmaztunk. A kezünket, amin gurulunk mintegy félkörös mozdulattal raktuk le magunk elé, így könnyvítve a gurulás lendületét. Azt kell mondjam így tényleg könnyebben ment picit, de sajnos amikor alapállásból hajtottuk végre még mindig sokszor a térdem előbb ér földet, mint a kezem. Alapvetően jó lenne tudni, hogyan lehet ezt a hibámat kiküszöbölni azon kívül, hogy nagyon odafigyelek rá. 

Felmerült bennem még az a kérdés is, hogy az ushiro ukemiknél, mikor például egy iriminage-t ukézok le, akkor hogyan tudok úgy hátra gurulni, hogy érkezéskor a talpam érje először a földet, ne pedig a térdeim, mert a második szériánál már térdeim annyira fájnak a "becsapódástól", amitől az nem csak, hogy nem kellemes, de hosszú távon ártalmas is lehet az ízületeimre nézve, hiába tatamin gyakorlunk.

Egyébként csináltunk aihamni katatedori iriminage-t "brüsszeli Yamada szemináriumos" megközelítésben, ami kicsit más, mint a hétfői Gábor Sensei által mutatott, és merőben más attól, amit eddig gyakoroltunk. Valahogy az uke elé kellett belépni és onnan egy tenkant lépve végrehajtani a levágást. Kábé a mielőtt befejeztük akkorra éreztem rá hogy is van a technika lényege.

Volt még uchi kaiten nage és shihonage. A shihonage-nél alapvető hibám, hogy a fordulás előtt nem billentem ki eléggé az uke-t, amire megpróbáltam/megpróbálok jobban odafigyelni. Az uchi kaiten nagenél pedig Zsolt azt magyarázta, hogy az uke fordítása utáni atemi legyen atemi és ne "üssek mellé", irányozzam a fejére az ütést. Ugyanis, ha mellé ütök, akkor azt az uke megszokja és nem akar védekezni, így nem tudom kibillenteni az egyensúlyából és nehéz lesz a következő mozdulatnál a földig levágni. Egyébként is az öklünk olyan ököl, amit bárhol, bármikor meg tudunk állítani. :)

A kotegaieshi-t is csak most kezdtem jobban megérteni, mikor Zsolt megmutatta, hogy az a késszúrás hárítására használt technika. Érdekes volt, hogy csináltuk dinamikus mozgásból is, amitől sokkal jobban lehetet érezni annak a lényegét.

Volt rávezető gyakorlat az ikkyo-ra, azaz a technika elején levő kibillentés és levágás gyakorlása, ahol nekem arra kell odafigyelnem, hogy a kezdetkor billentsem meg hátrafele az uke-t és csak utána csináljam meg a levágást, ne pedig erőből próbáljam a földre rántani. Nem hiába volt az év végi üzenetem az, hogy ne a nyers erőre hagyatkozzak, hanem az összhangra és az élet tiszteletére.

Edzés végén csináltunk még suwari waza kokyu ho-t, ami alapvetően egy légzéstechnika, ám még most a technika helyes kivitelezésére tudok leginkább odafigyelni és kevésbé a légzésre, de azért edzésről edzésre jobban megy.

Nagyon fontos üzenete volt a tegnapi edzésnek amikor Zsolt elmondta már vagyunk olyan szinten, hogy a technikák elején ne azzal foglalkozzunk hogyan állunk be és hogyan fogjuk meg a másik kezét, csuklóját, hanem döntsük el mit akarunk csinálni és miként aztán pedig csináljuk, ne gondolkozzunk annyit. Kifelé az látszik, hogy az elején mindig csak toporgunk, mint a szarógalam és keressük a helyes pozíciót, holott ha jön a szamuráj szemből a karddal, ő nem fogja megvárni a számunkra ideális helyzetet és csak utána támadni.