Legutóbbi küzdősport kupa beszámolómat írva alaposan elgondolkoztam rajta, hogy valójában miért is járok én ilyen tornákra? Annyira szeretem nézni a küzdelmet legyen az jó vagy rossz, hogy még fizetek is érte? Csajozni megyek ki? Abban reménykedem, hogy új barátok csapódnak hozzám? A válasz nem ilyen egyértelmű, mindegyik és egyik se. Ha van időm és úgysem csinálnék mást csak aktuális sitcom-okat néznék a tévében, vagy mereszteném az ülepem a fotelben, akkor már jobb, ha elmegyek egy-egy ilyen eseményre.

Nem volt ez máshogy most április 25-én, pénteken sem, amikor is a hazánkban megrendezésre került - bár olyan nagyon nem beharangozott - XI. Kempo VB-re látogattam ki, úgy is, mint magánember, és úgy is mint AikiMag szerkesztőségi tag.

Az eseménynek a MOM Uszoda- és Sportközpont biztosított helyet, mely megközelíthetőség szempontjából mindenképpen jó választásnak bizonyult. Abban azért nem vagyok olyan biztos, hogy a célközönséget a XII. kerületiek teszik ki.

Nem mentem korán, a küzdelmek közötti bemutató show-ra érkeztem, ahol az egyik nagyszerű kezdeményezés tanúja voltam. Ugyanis 40-50%-os értelmi fogyatékosok tartottak bemutatót kempo tudásukból shihanjuk segítségével. Egészen meglepődtem, mert először azt hittem kezdők és csak utána derült ki számomra, hogy ők bizony sokkal nagyobb erőfeszítéseket tesznek a Kempo érdekében, mint az egyszeri kezdők. Azt a boldogságot az arcukon és azt az igyekezetet, amivel megmutatták tudásukat, nem lehet leírni.

Ezt követte néhány szalagavató szerű tánc, amit azért gyakorolhattak volna picit többet is az előadók. Gyanítom, hogy nem profi táncosok voltak, hanem inkább a különböző kempo klubok lelkes, fiatal tagjai. A szeretet és a lelkesedés, amivel a produkciókat fogadták a társaik, frenetikus volt. Egyedül azt furcsálltam, hogy mind a táncprodukció, mind a gitáros, zenés ének előadás a versenyzői oldal fele zajlott, nekünk egyszeri nézóknek háttal mutatták be azokat.

Kis csúszással ugyan, de hamarosan kezdetét vette a semi contact küzdelmek sora. Nekem ez nem volt annyira látványos, mint vártam és valahogy az volt az érzésem, ha egyet láttam, láttam az összeset. Már éppen azon voltam, hogy szedelőzködjek és induljak haza, mikor vége szakadt a küzdelmeknek és elkezdődött a bemelegítés a knock-out-ra.. Ez meg kell mondjam sokkal élvezetesebb és látványosabb volt, mint az addigi bemutatók. Nem vagyok tisztában a kempo szabályrendszerével, de mikor jujitsu szerű földharcra került sor, akkor kissé meglepődtem. Nagyon szép ipponokat és leszorításokat mutatott be a nemzetközileg vegyes - szlovák, orosz, azerbajdzsán, argentín, algír, holland, szlovén, román, francia, svéd, magyar... - mezőny és valahogy kedvet kaptam hozzá, hogy ott maradjak és tovább élvezzem a kupát.

Sajnos közben elszólított a kötelesség, ám minthogy a szervezők állították legalább 20.30-ig el fog tartani az aznapi versengés, ezért később visszatértem, de akkor nagy meglepetésemre már befejezték és mindenki pakolt. Indoklásként csak annyit közöltek, előbb végetért, mikor rákérdeztem a pakolás okára.

A szervezésről még csak annyit, hogy a hivatalos plakáton és szórólapon összesen 3 név volt megemlítve: Dr. Simicskó István Sportért- és ifjúságért felelős államtitkár fővédnök, Amatto Zaharia a Nemzetközi Kempo Szövetség (IKF) ügyvezető elnöke, és Lacza Ádám Illés, a Magyar Kempo Szövetség elnöke. Ezen kívül Benny Urquidez karate és kick-box világbajnok, Kancho Yoshiji a Shidokan Karate stílus világszervezetének elnöke és Marius Vizer a Nemzetközi Judo Szövetség elnöke nevével találkozhatott a hungariankempo honlapon az érdeklődő.

S mivel a képek minden szónál többet mondanak én el is hallgatok és hagyom, hogy a látvány beszéljen helyettem: