AikiMag

Az Aikido Magazin

Térden állva

2014. augusztus 25. 15:54 - Pető Richárd

A múlt hét keddi délután nagy részét az Újbudai Egészségházban töltöttem, ami ugye nevével ellentétben nem az egészségesek gyülekezőhelye, hanem a reményvesztetteké.

Az egész úgy kezdődött, hogy a nyári fonyódi edzőtáborban észrevettem, hogy a jobb térdem alatti terület igencsak vizesedik és felduzzad az edzések végére, és ugyan másnapra jobb a helyzet, a seiza, meg a suwari waza, már amennyi volt, nehezen ment, ugyanis ahányszor csak ráterheltem a térdemre, rögtön belenyilallt a fájdalom.

(Hogy mi történt a kollégánk térdével és milyen tortúrákon esett keresztül a magyar egészségügy útvesztőiben, megtudhatod, ha a "Tovább"-gombra kattintasz!)

suwari waza.png
Tanakodtam is sokáig mitévő legyek, meghallgattam a Misogi "térdspecialistáinak" véleményét, és úgy döntöttem, a felületi kezelés mellett ellátogatok a háziorvosomhoz is a problémával. Ő rögtön egy három hónapos Condrosulf tabletta kezelést írt fel, valamit elküldött CT-re és az ortopédiára.

A CT-re kb. csak 2 hetet kellett várni, hogy kiderüljön alapjában véve teljesen normális a jobb térdem, bár az ízületi hézagok az átlagosnál nagyobbak.

Még két hét, és jött az ortopédia, ami a mai szép napra esett. Kérték, hogy a 16 órai időpontra legyek ott legalább 15.30-ra, hogy mindenképpen időben be tudjak menni a vizsgálatra. Így is tettem, és bejelentkeztem a betegirányítóba 15.30-kor, mire az ott ülő srác közölte, hogy elég lett volna 15.50-re mennem, mert ez túl sok a megadott időponthoz képest. Nem baj, mondtam neki, én azt csinálom, amire kérnek, legközelebb nem fogok 10 percnél korábban érkezni.

Nagy reményekkel fel is mentem a 2. emeleti ortopédiára, ahol a 25-el előttem levő sorszám villogott a kivetítőn, és kb. 10 ember várakozott a doktornőre, aki szabadsága után próbálta meg felvenni a fonalat ott, ahol hagyta. Így nagyjából 17.45-kor be is jutottam a rendelőbe, ahol megvizsgáltak, és azt mondták, hogy bár duzzanat most nincs, azért a koromhoz képest a térdem igen rossz állapotban van, és úgy recseg mozgatásra, mintha muszáj lenne neki, ergo ne erőltessem, ne nagyon térdeljek, pihentessem, szedjem a Condrosulfot, és kezeljem Perskindollal, meg Fekete Nadálytő krémmel stb. S ezek mellett még kaptam egy beutalót ultrahang vizsgálatra, mert ha a folyadékokkal valami baj van, akkor csak az tudja rendesen kimutatni.

A következő móka az ultrahang betegirányítójában kezdődött. Minthogy az októberi (!!!) időpontok már elfogytak, arra kértek, hogy vagy szeptember 15-én jöjjek vissza novemberi időpontért, vagy választhatom a fizetős - 3000 Ft-os - vizsgálatot, ám azt sem azonnal, hanem inkább szeptember 3-án délután. Kicsit gondolkoztam, és novemberig nem akarván elhúzni a dolgot, bejelentkeztem a fizetős szolgáltatásra.

Mindezt edzésfelszereléssel, reménykedve, hogy az időpont az időpont, hamar meglesz a vizsgálat, és időben eljutok Béki Peti Kinizsi utcai edzésére, ám rá kell jöjjek, hogy a magyar egészségügy semmiképp sem működik mintaszerűen. A legjobb, ha nincs senkinek semmi baja vagy ideje elmenni orvoshoz, vagy csendben tűri a fájdalmat, mert úgy okozza a legkevesebb bajt a rendszernek.

Pozitívum, hogy a rendelőintézetet nagyon szépen felújították, és nem az ódon, rothadó, málladozó falak között kell hosszú órákat várni, mint nagyon sok helyen.

(Hamarosan folytatjuk a rémes térd-történetet! - a szerk.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aikimag.blog.hu/api/trackback/id/tr416624157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása