Nemrég ért véget a nyaralási szezon. Kihaltak a termek, ha megdobsz valakit, akkor hatalmas visszhanggal puffan a tatamin. Már ha megdobsz, mivel a legtöbben kalácsképű hobbitként, szépen lebarnulva és kigömbölyödve térünk vissza a dojókba, és egyáltalán nem akaródzik az intenzív mozgás. 

Lement a nyári edzőtábor szezon is, sokan meghajtották magukat, kinek a térde fáj, kinek a könyöke, kinek a válla, stb. Elég nehéz így nekivágni az ősznek, sebeket nyalogatva, kilókat cipelgetve. Mit érdemes ilyenkor csinálni, hogy újra formába jöjjünk? 

Először is igyekezzünk elfogadni, hogy EZ VAN! Most ilyen a formánk. Minden bizonnyal mi tehetünk róla leginkább. Az edzőtáborok és a vizsgákra készülés alatt olyan intenzitással dolgoztunk, amihez sokan nem vagyunk hozzászokva, viszont az akarás, az elszántság kivitt minket a komfort zónánkból. Ez önmagában nem baj, viszont az már igen, hogy nem szánunk elég időt arra, hogy regenerálódjunk. Most nem arra gondolok amikor korsó sörök között hahotázva örülünk, hogy végre túléltük az aznapi etapot a szemináriumon, hanem arra, hogy időt szánunk magunkra, és vesszük a fáradságot, hogy például nyújtsunk egyet. Valahogy ez nem divat, a legtöbb instruktor a mindennapokban is fittyet hány erre, a nagy edzőtáborokban pedig teljesen kihagyják. Pedig az izmaink úgy működnek, hogy újra és újra megnyúlnak és összehúzódnak. Minél jobban erőlködünk (márpedig fáradtan ez gyakran előfordul), annál inkább elkezdenek rövidülni, és veszítenek a rugalmasságukból, ami eléggé sérülésveszélyes. Éppen ezért érdemes lassan, nyugodtan átnyújtani a főbb izomcsoportjainkat. Hogy melyiket? Te is érzed, nem igaz? Az aikido mozgása alapvetően a lábakban, a hátizmokban, kisebb mértékben hasizmokban érezhető a legjobban, de fegyveres gyakorlás, esetleg kemény fogású, nehéz emberek mozgatása esetén ehhez hozzájön még a kar és váll is. Nem kell jóga gurunak lenni hozzá, hogy ezeket az izmokat egy kicsit lenyújtsuk, sőt ha megtanuljuk, akkor a hétköznapi edzéseink után is érdemes erre időt szánni.

Ha vannak ilyen problémáid, akkor nézd meg ezeket a videókat, és meríts belőlük ötletet.

Alsó test:

Alsó hát:

Felső test:

Ha ezekre odafigyelünk, az nagyságrendeket fog javítani a közérzetünkön, és kitartó munkával akár még rugalmasabbak is leszünk. Az pedig soha nem árt. Ha viszont rugalmasságról beszélünk, érdemes fejben is rugalmassá válni. Vagyis ne erőltessük bele magunkat fölöslegesen olyan gyakorlatokba, amiknél érezzük, hogy ez most nem esik jól. Dolgozzunk lassabban, de folyamatosan, és figyeljünk jobban arra, amit csinálunk. Minél jobban koncentrálunk egy adott mozdulatra, és törekszünk annak helyes kivitelezésére, annál inkább fog az rendesen beágyazódni az izom memóriánkba, és később, amikor jobb formában vagyunk, jó eséllyel helyesen fogjuk kivitelezni gyorsabb tempónál is. Soha nem szégyen azt mondani a partnerünknek, hogy kicsit lassítsunk! Arra figyeljetek csak, hogy a folyamatosság ne szenvedjen csorbát, ha elkezd nagyon darabosodni a mozgás, akkor a gyakorlásnak nem nagyon lesz eredménye.

Személy szerint ilyenkor nagyon szeretek fegyverrel gyakorolni, és csiszolni a mozdulatokat. Az edzéseim során ügyelek arra, hogy az alapvető fegyveres mozgásokat beillesszem a bemelegítésbe, és a fent említett lassú, de folyamatos módszerrel beszériázzam a komolyabb koordinációt igénylő mozdulatokat. Megfigyeléseim szerint a kezdők is sokkal magabiztosabbak lesznek, a haladóknak pedig lehetőségük nyílik csiszolni azokat a dolgokat, amikre az edzőtáborok intenzív munkája során nem volt lehetőség.

Lehetne még miről beszélni, például, hogyan érdemes a nyaralások fagyizós, sörözős, hamburgerezős, pizzázós étrendjéről visszaszokni egy normálisabb kerékvágásba, de ezt már meghagyom egy másik cikkre.

Addig is irány a dojo, kezdjetek el edzeni, de nagyon figyeljetek magatokra, mert a testetek a legtöbbször pontosan tudja, hogy mi kell neki. Ha pedig megvan a bemelegítő időszak, akkor el lehet kezdeni pörögni!