Mátyás Edit küldte el nekünk ezt a nagyon motiváló és hasznos cikket, amit mi is folyton megírunk: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Gyerünk edzőtáborba! (Editnek köszönjük a cikket! Ha van véleményed, cikked, híred, nyugodtan küldd el nekünk: gergely.csak kukac gmail.com!)

Miért járjunk el edzőtáborokba?

Mert érdemes. Mert tanulhatunk másoktól. 3-4 nap alatt annyit edzünk, mint máskor egy hónapban.

Szeretek edzőtáborokba járni. Sok ember, sok lehetőség.

Jó néhány edzőtáborban vettem már részt, volt, hogy közel kétszázan edzettünk, volt hogy csak negyvenen, de azt vettem észre, hogy bármennyien is legyünk, a kezdők létszáma alig 1-2 %. Hogy honnan lehet felismerni a kezdőket?

Tétova tekintet – kit válasszak párnak – bizonytalan mozdulatok. Alig néhány kezdő ember található meg a sok hakamás, barnaöves, fehér öves között. Sokan azért mennek a táborokba, mert beleszámít a közelgő dan vizsgába a részvétel, vagy évek óta aikidóznak, és tudják, hogy ez jó.

A kezdőknek ajánlanám, gyertek, ha lehetőségetek van rá. Soha jobb tanulási lehetőséget. A saját dojoban az ember néha kényelmes, ha nem néz az edző, el lehet mismásolni a dolgot, az uke úgyis tudja, hogy esni fog, főleg, ha ő is kezdő, különben is mindenki tudja, ki a kezdő, és ki nem az.

Pedig ez hiba, mert jön egy rátermett uke, és máris nem működik semmi. Ezért jók a táborok. Idegen embereknek nem magyarázkodunk, hanem figyelünk ezerrel, hogy biztosan jól csináljuk.

Sokszor egy-egy technikát csoportokban végzünk a helyszűke miatt. Egy tori van és hat uke. Mire rám kerül a sor, már volt időm jól megfigyelni a feladatot. Aztán engem támadnak sorban, és lehet dolgozni keményen. Lehet, hogy elsőre nem lesz olyan jó, de mindig segítenek. Ez a jó benne. Hogy egyre jobb lesz az aikidóm.

A jó aikidó titka pedig a gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Hogy egyszer én is olyan jó legyek, mint a nagyok.