Niklai Norbert, a Nanzan Aikido vezetője interjút készített a Pécsen edzőtáborokat tartó Mickael Martinnal. Mickael sokat mesélt Tamura sensei-ről és a hozzá fűződő kapcsolatáról.

Mesélj nekünk az életről az edzésekről, amit a Shuemikanban átéltél! Hogyan avatkozott ebbe Tamura sensei?

Nagyszerű egyben nagyon nehéz időket éltem át. ENA oldalról még tart.

De Tamura sensei-jel nagyon komplikált volt, főleg az elején. Nagyon kemény volt velem, amit néha nem tartottam fairnek. Nagyon megalázó volt számomra, főleg mások előtt. Például mikor megfogtam a bőröndjét azt mondta: „hagyd, hogy az idősebbek gondoskodjanak arról” – majd rögtön utána azt mondta: „Mire vársz? A te dolgod, hogy megfogd a táskát, nem az övék. Te vagy a fiatal!”. Vagy volt, hogy megkérdezte: „hányan vannak a teremben?” – én megmondtam neki a számot, de gondolom hibáztam, mert szigorúan válaszolt: „Halott vagy! Ha nem látod, vagy érzed, akkor halott vagy!”. Gyakran csinálta ezt, az idő nagy részében tesztelt engem a Shumaikanban, de edzőtáborokon is, főleg a nyári táborokon.

(Tamura sensei és Mickael Martin - forrás Nanzan aikido)

Akkor haragot éreztem irányába. De abban az időben nem értettem meg a tanítását, csupán elegem volt abból, hogy kiváltképp engem sérteget. Most már értem, hogy az aikidóra, mint budo-ra tanított engem a mindennapi életben, nem csak arra, hogy milyen a jó ikkyo.

Valóban, nem lehetett egyszerű vele élni. De gondolom voltak jó pillanatok is…

Edzéseken azon voltam, hogy elsajátítsam a tanítást. Egy napon, délután 3 órakor a szőnyegen voltam, suburit gyakoroltam. Hirtelen meglepetésszerűen Tamura sensei belépett a dojo-ba és azt kérdezte: „Mit csinálsz?”. Akkor velem maradt nagyjából egy órát és fegyvereztünk. Megtiszteltetés volt egyedül gyakorolni vele.

Észrevettem, hogy gyakran jön délután 3 körül a dojóba és ha ekkor a tatamin voltam, egy kicsit foglalkozott velem. De ha nem voltam a szőnyegen, akkor bement a szövetségi irodába, üdvözölt engem is, majd hazament. Miután felfedeztem ezt, minden nap ugyanabban az időben a tatamin voltam. Így tudtam tanulni tőle nyolc éven át direktben, fegyverekkel, illetve az aikido alapjait, egészen a sajnálatos haláláig.

Folytatás a Nanzan Aikido oldalán!