Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a nyári táborra való készülés nekem 7 hónapig tart. Januárban kezdjük el keresni a helyet a Balaton mellett, többen, többfelé, interneten, ismerősökkel, az edzotaborok.hu is besegít és eddig az istennek nem sikerült megtalálni az ideális helyszínt. Vagy, amikor megtaláltuk (gondoltuk mi), akkor meg az időpont nem passzolt, vagy a kaja volt rettenetes, esetleg az egyik évről a másikra a színvonal zuhant meredeket. 

Folyamatos keresésben vagyunk. 

De ez hagyján: a tatami bérlés és szállítás külön tortúra (azért is lehúznak rólunk egy rakás pénzt), a tatamit pakolni kell fel és le, takarítani kell, állagmegóvni kell, néha még simogatjuk is, hogy jó kedvében legyen. 

Aztán ott van a regisztráció. 50-70 embert összetrombitálni, aminek a kétharmada külföldi, mindegyikkel külön foglalkozni, szállást találni, megfelelő kajáról gondoskodni (lisztérzékeny, lakzótérzékeny, vegán, vega, paleo, anyámtyúkja, illetve nem szereti, túl forró, túl hideg, anyu, fújd meg, anyu, melegítsd meg), közben - hál' isten - a mesterünk, Stéphane Goffin a legnyugodtabb és legrugalmasabb: amikor én éppen szétrobbanok a feszkótól, mert a birkózók még mindig nem mentek ki a teremből, amit lefoglaltunk az edzésre, ő még mindig mosolyog és "biztos benne, hogy menni fog". 

Ideén is ugyanezt csináljuk végig. 

A múltkor beszélgettem Niklai Norberttel, Pécsről és abban maradtunk: az edzőtábor szervezése a tipikus pain in the ass, mégis meg kell csinálni, mert ha te (én) (mi) nem csinálod meg, senki más nem cisnálja helyetted. És akkor nincs aikido, nincs fejlődés, nincs semmi. 

Mindezek ellenére pedig: szeretm csinálni. Izgalmas. Változatos. Rugalmasságot és jó idegeket igényel. Taktikai érzéket, szimatot fejleszt. 

Idén is lesz nyári tábor a Balatonnál. 7 hónapig szervezzük, de akkor is megéri.