Bizony vannak az ember életében időszakok, amikor semmihez nincs kedve, legszívesebben egész nap csak feküdne és nyalogatná a sebeit. Aki azt mondja nála ilyen nincsen az bizony nem őszinte magához. Talán nem én vagyok a megfelelő ember, hogy tanácsod adjak ebben a témában, de azért mégis megteszem.

Ám az a helyzet, hogy még ezekben az órákban, napokban, hetekben is megy tovább az élet, a számlákat fizetni kell, el kell látni a napi teendőket és biza el kell járni edzeni is, minthogy manapság az a pörgés, ami a melóhelyeken tapasztalható nem nagyon tartható anélkül, hogy fizikailag is edzenénk testünket. No persze aki fizikai munkát végez egész álló nap, annál más a helyzet ilyen téren. Ám, hogy ne térjek el eredeti témámtól, bizony ezekben a napokban is nagyon fontos - talán még fontosabb mint normál esetben - hogy ott legyünk kedvenc - aikido, karate, spinning, foci - edzésünkön, még ha ilyenkor nem is illetjük kedvenc jelzővel.

Mint általában most is, én csak magamból indulok ki, hogy mi motivál az ilyen pillanatokban. Először is belegondolok abba, hogy ha most nem megyek el, akkor lehet, hogy ez odáig fokozódik, hogy eljön az idő mikor egyáltalán nem lesz kedvem menni és akkor kárba vész az eddigi x éves munkám eredménye. Elfelejtem a technikákat, kijövök a formából - melybe igen nagy nehézségek árán jöttem bele - nem beszélve arról, hogy az egészségemnek is baromi rosszat teszek vele. Jó módszer ilyenkor még elővenni egy 2-3-4 évvel azelőtti fényképet magunkról, amikor még nem edzettünk és megnézni mennyire "jól nézünk ki" rajta. Nagymamámék falujában a jól nézel ki kifejezés arra utal például, hogy milyen jó sokat híztál azóta, hogy legutóbb találkoztunk. Érdemes ilyenkor felhívni a legjobb barátunkat és kiönteni neki panaszainkat. Ha igazán jó barátod, akkor meghallgat empatikusan, aztán vagy viccet csinál a dologból, vagy kategorikusan rád parancsol, hogy emeld fel a lusta segged a kanapéról és húzzál le edzeni, mert ha fél óra múlva otthontalál, akkor igen jó kis mókáknak lehetsz áldozata. Aztán végiggondolhatod azt is, hogy mielőtt még edzeni jártál mennyire nem volt önbizalmad, életerőd, életkedved, mennyire untad ezt az életnek nevezett kötelezettség tengert. Vagy épp eszedbe juthat az is, hogy bár most nincs kedved, de a gyakorlatok végzése közben felszabadul egy jó csomó endorfin és egyből jobban fogod érezni magad, és jól eső érzés lesz arra gondolni, hogy mégiscsak edzettél, minden ellenkező igyekezeted ellenére.

Nem mondom, hogy ezek tuti csodaszerek, de nálam eddig beváltak. Persze előfordulhat az az eset is, hogy annyira ki vagy merülve és a pihenés hiányzik, hogy jobb, ha azt az egy alkalmat kihagyod és felkészíted a tested lelked a következő etapra.