Interjú Keni Lynch senseijel - Aikido Video Project szemináriumok június 21-én és 28-án.
Kati Dániel készített interjút Keni Lynch senseijel, aki már maga is egyfajta "unikum" a magyar aikidóban: új-zélandi és japán származású, édesapja alapította az új-zélandi aikidót. Keni a lágy aikido meghatározó képviselője, filozófus és könyvet is írt az aikidóról. Két szemináriumot is tart Budapesten, június 21-én és 28-án, amelyen a készülő aikidós ismeretterjesztő filmjeihez vesz fel jeleneteket.
Ha jól tudom, az aikido nagyon hangsúlyos szerepet kapott a családodban.
Az új-zélandi aikido úttörőinek gyermekeként születtem, és ezt nagy szerencsének tartom. Tokióban nőttem fel és édesapám motorral vitt a különböző dojókba, általában a reggeli edzésekre. Pár évig még saját dojója is volt. Azonban csak akkor kezdtem igazán komolyan venni a gyakorlást, amikor megnyitottuk a dojónkat Új-Zélandon, ami egy professzionális, egész nap nyitva tartó dojó volt. Ez még 1988-ban történt, 20 éves koromban. A következő 14 évet édesapám uchi deshijeként töltöttem.
Apám 6. Danos Yoshinkai Aikido mester és Shioda Gozo első külföldi tanítványa volt. Különböző dan fokozatokat szerzett egyéb stílusokban is: Aikikai Aikidoban, Tendokanban és Ki no Kenkyukaiban (ismertebb nevén Ki Aikido – a ford.). Édesanyám volt a Japán Női Rendvédelmi Szervek vezető instruktora és egy időben a Yoshinkan titkára és könyvelője. Úgy is mondhatnám, hogy a házasságuk az Aikido Mennyországban köttetett.
Annak ellenére, hogy a dojójában mindegyik stílust oktatta, édesapám nagyon szigorúan elválasztotta egymástól ezeket az irányzatokat. Ebben az értelemben nagyon hagyománytisztelő volt és nem akarta, hogy a különböző stílusok “megfertőzzék” egymást, ha érted, mire gondolok. Ez sokat segített a saját kutatásomban, amikor megpróbáltam közös nevezőre hozni őket. Egyébként láthatjátok is apámat dolgozni és ahogy Shioda Gozonak ukézik a “The Art of Killing” című filmben, ami fent van Youtube-on. Sok évig volt az Aikido Journal egyik szerkesztője, és sok cikkét megtalálhatjátok a neten.
Írtál egy könyvet “Az aikido test és a harc a szeretetért” címmel. Mesélnél erről pár szót? Mi ösztönzött arra, hogy megírd a könyvet?
Ezt két részletben tudnám megválaszolni. Elsősorban azért írtam a könyvet, mert úgy gondoltam, hogy ha valaki most kezd bele a gyakorlásba, legyen egy könyve, ami elmagyarázza, hogy mi a cél, amit el akarunk érni és ez miben más, mint a többi harcművészet. Az én az elképzelésem erről az, hogy O-sensei az aikidót egy olyan útnak álmodta meg, hogy a harci mozgások segítségével megtapasztalhassuk a belső béke és a társadalmi harmónia egyetemes spirituális ideáljait. Ez így kimondva olyan, mintha Arnold Schwarzenegger összeházasodna Teréz anyával, azaz nem igazán érthető első hallásra: hiányzik az etikai összeköttetés.
Azt is éreztem, hogy eljött az idő, hogy egy hozzám hasonló filozófus igazolja a “lágy” aikidót, mielőtt az felismerhetetlenül “keménnyé” válna. Az aikido világ jelenleg válságban van. Tanítók számos nemzedéke után, akik átadták tudásukat az új generációknak, most egy lélekkeresési időszakot élünk át. Ez részben amiatt van, mert sok régi mester, aki közvetlenül az Alapítótól tanult meghalt, vezetői vákuumot hagyva maga után. Ezzel egy időben sokan egy keményebb vonal mellett teszik le a voksukat, talán az utóbbi idők médiatrendjei miatt, aminek köszönhetően főműsoridőben láthatunk olyan véres sportokat, mint az MMA (Mixed Martial Arts).
Én is végigjártam a saját lélekkeresési időszakomat mire eljutottam oda, ahol most vagyok, és szeretném megosztani az utazás egy részét az olvasókkal. Például nagyon foglalkoztatott, hogy az aikidót “hatékonnyá” tegyem, miután néhány utcai támadás során majdnem elvesztettem az életemet. Ugyanakkor, habár utána évekig sebezhetőnek éreztem magamat, sosem gondoltam úgy, hogy meg kéne változtatnom az általam ismert aikidót valami “erőszakosabbá”. Ellenkezőleg, mélyebbre akartam menni. Ahogy Ueshiba javasolta, igazán meg akartam érteni, hogy képes-e az aikido egy hozzám hasonló hétköznapi embert lágy harci készségek segítségével hozzásegíteni egy spirituális integritással teli élethez.
A kérdések tulajdonképpen két, egymással párhuzamos témára oszthatók. Az egyik az önmagam megértését megcélzó belső utazás, különös tekintettel arra, hogy mit jelent “szeretni” egy harci kontextusban, aztán pedig ott van a külső keresés a megfelelő mozdulatok után, amik képesek ezt kifejezni és átadni ezt az érzést.
De a következő kérdés is nagyon foglalkoztatott: “Ha minden stílus azt állítja, hogy közvetlenül Ueshiba “szerető harci útjának” átadási vonalát követik, akkor miért különböznek annyira?” Tudod, húsz évvel ezelőtt már volt egy sejtésem, hogy mind ugyanaz egyfajta rejtett, nem nyilvánvaló módon, de ki akartam deríteni, hogy pontosan mi ez a titokzatos “valami”. Szóval belekezdtem egy átfogó, az aikido keretein túllépő kutatásba, és összegyűjtöttem annyi nyomot és elképzelést, ami segíthet megmagyarázni az “erőfeszítés nélküli aikidót” az emberi mozgást leíró fogalmak segítéségével, amennyit csak tudtam. Amikor úgy éreztem, elég anyagom van már – úgy másfél évvel ezelőtt – elkezdtem írni a könyvet.
Úgy hiszem bárki, aki épp most kezd el aikidózni sokat nyerhet azzal, ha elolvassa a könyvemet. Úgy értem, tudni fogják mi az elérendő cél mind fizikai, mind pedig mentális értelemben. Szerintem azok a haladók is élvezni fogják, akik szeretnék könnyebben végrehajtani a technikákat. Az könyvvel együtt készül egy oktatóvideó-sorozat is. Ezek kilenc különböző aikido-mester mozgását elemzik, és elmagyarázzák, hogyan használják mind ugyanazokat az általam azonosított mozgásirányokat mindössze apró sorrendbeli eltérésekkel. Tulajdonképpen a videókban átadott információk egy része értékesebb, amit pusztán a könyv segítségével le tudnék fedni. Azt gondolom, hogy a legjobb együtt tanulmányozni a kettőt. Egy kép többet ér ezer szónál, de egy videó évek tapasztalatát tudja lefedni mindössze pár perc alatt.
Mit értesz az alatt, hogy a mesterek “nem nyilvánvaló” mozgásokat használnak?
Nos, vegyük például azt, ahogy felemeljük a kezünket. Ez egy mindennapi mozdulat, de ha vállból emelsz, mint ahogy a legtöbben tesszük, és egy erős ember megfogja a csuklódat, simán meg tud ebben akadályozni. Az aikidóban sok ilyen pillanat van, amikor rájövünk, hogy “természetesen mozogni” valami teljesen mást jelent, mint amit megszoktunk. Számomra úgy tűnik, hogy “természetesen mozogni” nem egyenlő azzal, hogy “úgy mozogni, ahogy számunkra természetes”, sokkal inkább az intuíciónkkal ellentétesen mozogni, azt tanyulmányozva, hogyan működik bennünk a természet. Mivel felegyenesedett állatok vagyunk és mindemellett gerincesek, akik eredetileg a halaktól származnak, egyedi mozgásaink vannak. Te is tapasztaltad, hogy sok aikido technika eleinte, amíg a partner kooperatív, könnyen tanulható, de később, ahogy haladunk előre, gyorsan rájövünk hogy gyakorlatilag semmi sem működik egy nagyobb, erősebb, gyakorlottabb vagy kevésbé kooperatív partnerrel. Ilyenek például az erős kétkezes fogások vagy a kétemberes támadások, nem is beszélve olyan alapdolgokról mint az ikkyo – ezeket gyakorlatilag lehetetlen végrehajtani, ha nem tudjuk azonnal igazán kibillenteni a partnereinket. Szóval a mesterek titka az, hogy hogyan veszik el a támadók egyensúlyát látható erőfeszítés nélkül úgy, hogy mi nem tudunk ellenálni a mozdulataiknak.
Arra jöttem rá, hogy ezt a kibillentő vagy kuzushi pillanatot előkészíthetjük nagyon apró mozdulatokkal és azt, hogy ezek olyan aprók lehetnek, hogy lényegében láthatatlanok azok számára, akik nem tudják, mit keressenek. De mihelyst felfedezzük mire vagyunk képesek az eddig megszokott erőfeszítés töredékével, az edzés nagyon élvezetessé válik. Hogy egy hasonlattal éljek, az általam kialakított rendszer segítségével sokkal hamarabb elérhetjük a felhőkarcoló tetejét, mert a liftet használjuk, nem pedig a lépcsőt. A szemináriumaim úgy épülnek fel, hogy összetett mozgássorokat egyszerű alapelvekre bontanak. 20 évig tartott felfedezni ezeket az alapelveket, de meggyőződésem, hogy ezzel a rendszerrel, megfelelő nyitottság és aikido alapok mellett mindenki képes mesterszintű aikido kivitelezésére, szinte azonnal. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kemény edzésnek nincs értelme, sőt, segít megérteni mennyire nehéz is az aikido és abban, hogy értékeljük a lágy aikidóban rejlő zsenialitást.
Keni Lynch életrajz:
Keni Lynch szülei az új-zélandi aikido úttörői. Keni 14 évet töltött uchi deshiként édesapja egész nap nyitva tartó dojójában. Díjat nyert a keleti-nyugati filozófia témakörében és két megjelenőben lévő e-book szerzője: “Eredetiség, létezés és szenvedés: meditáció apró dolgokon” és “Az aikido test és a harc a szeretetért”. Az első könyv különböző gyakorlatokkal foglalkozik, melyek segítenek az együttérzés kialakításában, ami szerinte alapvető fontosságú ahhoz a felfogásbeli változáshoz, amire az emberiségnek szüksége van egy fenntartható jövőhöz.
A másik könyvben amellett érvel, hogy a “lágy aikido” a az új anatómiai kutatások, az idegtudományok stresszel foglalkozó kutatásai és az etikus mozgás fiziológiájának kutatási eredményei alapján egy mélyen megalapozott megközelítés. Elmerült a kínai belső harcművészetekben, különösen a Yang stílusú tai-chiben és shodan fokozattal rendelkezik Shinto Muso Ryu jodoból.
(Készítette Kati Dániel, Koshin Dojo, Budapest)
