AikiMag

Az Aikido Magazin

Busidó, a szamuráj útja

2012. május 12. 11:33 - Koguma

A busidó azon alapelvek gyűjteménye, mely évszázadokon át volt útmutató a szamurájok számára. Ezen elvek betartását minden harcostól megkövetelték. Bár nem jegyezték le őket, a szamuráj megérthette, hogy mi a lényege úgy, hogy az elődei hőstetteit tanulmányozta.

A Hagakure egy a busidóról szóló mű, ami gyakorlati tanácsokat is tartalmaz a harcosok számára. A harccal kapcsolatos tanácsokon kívül olyan dolgok is megtalálhatók benne, melyek a helyes tisztálkodásra vonatkoznak, vagy például arra, hogy milyen alsóneműt viseljenek hadjáratok idején azért, hogy ne legyenek tetvesek.

Az európai lovagi eszmény és a busidó közötti legnagyobb különbség az volt, hogy az utóbbihoz nem kapcsolódtak szerelmi szálak. A szíve hölgyéért harcoló, és szerelmes verseket költő európai lovagnak sosem volt japán megfelelője. A hőstörténetekben a nők nem mint a szamurájok szerelmei jelennek meg, hanem inkább önfeláldozó szerepet kapnak.

A busidó szerint egy harcosnak kész kell lennie arra, hogy uráért, vagy egy ügyért az életét áldozza. Ennek a legvégső megnyilvánulása volt a harakiri, azaz a rituális öngyilkosság. Ezzel a szamurájok mind a bajtársaik, mind az ellenség csodálatát, és tiszteletét kivívták. Ezzel szemben Európában, ha valaki egy csata után öngyilkos lett, azt minden esetben félelemből tette. Ezt sosem tartották nemes tettnek.

Különösen fontos szerepet kapott az önbizalom. A busidó már a puszta létezésével megerősítette a szamurájokban azt a hitet, hogy a társadalom elitjéhez tartoznak.  Viszont az eliten belül is különálló kasztot alkottak. Elterjedt nézet volt a harcosok között, hogy minél nagyobb egy sereg, annál inkább ki kell tűnni a tömegből. Mikor a 16. század végén megjelentek a páncélok, a hozzájuk tartozó sisakokat feltűnő díszekkel szerelték fel.Például fából készül hatalmas szarvakat, vagy pávatollat erősítettek rá.Ezektől harc közben sem váltak meg.

A busidó szerint egy ország vezetőjének magának is részt kellett vennie a csatákban. Hátul is maradhatott a testőrei társaságában, de ez nem volt jellemző. Kevés olyan eset volt a japán történelem folyamán melyben a vezér nem maga vezette a hadjáratot.

(Stephen Turnbull:Szamurájok)

Szólj hozzá!

A japán nő - Női ideálok

2012. május 10. 11:29 - Csák Gergely

Az alábbi szöveget "FeSziT" küldte nekünk, a te írásodat is lehozzuk, ha bármit küldenél aikido-harcművészet-Japán témában!

 

Egy nőnek alázatosnak, szeretőnek, finomnak és passzívnak kellett lennie.

Vallásos meggyőződések szerint az emberek képviseltek egy magasabb fajta életet, és egy nő nem tudott nirvánát elérni, amíg reinkarnáción keresztül élte egy férfi életét. Egy erényes szív a szépségnél fontosabb volt egy nőnek.

A Heian időszak alatt a felsőbb osztályhoz tartozó nők arcai fehérek voltak, a szemeik  keskenyítettek és a szájaik kicsik és kerekek. A szemöldökeiket lecserélték fekete foltokra és a fogaikat feketére színezték, a fehér fogakat állatiasnak tekintették. A hajuk, amit középen szétválasztottak, egész a padlóig ért. Egy nőtől elvárták a műveltséget, a méltóságteljes viselkedést, és hozzáállást.

A tisztaság az Edo időszak alatt a vonzalom alapját képezte, a természetesség és frissesség alakították az esztétikát. A női megjelenést szépségfürdőkkel, és sminkkel tették teljessé. Például a fogak feketítése, a szép frizura elkészítése a mindennapi szépítkezés részét képezte.

Egy nő idejének legnagyobb részét ez tette ki, hogy szépnek tűnjön, mivel a nyilvános megjelenések ezt igényelték. A birodalmi hölgyek napi gyakorlata a virágok elrendezését, és a teaszertartásokat tartalmazta, miközben pletykálkodtak, és verses kártyákkal játszottak. Az életük nagyon elkülönült volt, bőséges szabadidővel rendelkeztek, miközben mindenről gondoskodniuk kellett.

A harcos osztálybeli nő

A férfiak és nők közti különbség legnagyobb a szamuráj osztályon belül volt. A legmagasabb rangú szamuráj családok nőinek a státusza hasonlított az udvarhölgyekéihez. Az alacsonyabb rangú szamuráj osztályokban a nőknek nem volt tekintélyük. Egy szamuráj felesége nem sokáig élhette az udvarhölgyek életét. Később már az otthonról kellett gondoskodnia, és a gyerekekkel megismertetni a szamuráj értékeket.

A korábbi időkben a háború gyakran elérte az emberek házának küszöbét. A szamuráj asszonyok tehetségesek voltak az otthonaik védelmezésében, sőt néhányuk még követte is a csatába a férjét.

Amikor egy rokont meggyilkoltak, a feleségek és a lányok részt vettek a gyilkos kézre kerítésében, és megölésében. Az ilyen nők szintén harcosok voltak, például a naginata lándzsákkal harcoló nők a sógunt szolgálták 1868-ban. Néha-néha a Tokugawa sógunoknak női testőrei voltak.

Szólj hozzá!

Melyik a jobb?

2012. május 08. 09:38 - Koguma

Pár napja edzés előtt a tatami mellett ücsörögve vártuk, hogy az előttünk lévő csapat  juudou edzésének vége legyen.  Ez alkalommal már meg sem lepődtem azon, hogy az edzők milyen stílusban beszélnek tanítványaikkal. Mikor először hallottam, csak pislogni tudtam. Nem is azzal van a probléma, hogy a mester hangosabban beszél, vagy esetenként kiabál. Nyilván ha nagy a terem amiben az edzés folyik, akkor néha ez elkerülhetetlen.

A probléma szerintem azzal van, amilyen stílusban beszélnek a gyerekekkel.  Nem hinném, hogy célra vezető, ha a mester folyton ordítozik, és szidja a tanítványait. Én nem juudouzom. Nem vagyok mestere juudounak, karatenak, aikidounak, és sorolhatnám még...

 Bár nem tudom az ő szemszögükből nézni a dolgot, ha nem is harcművészetet, de japán nyelvet tanítottam már én is. Persze lehet azt mondani, hogy a kettő igen távol áll egymástól, nem lehet őket egy lapon emlegetni. De szerintem egy dolog biztos. Az emberek nagyobb része szívesebben tanul olyan mestertől/tanártól aki nem lesz minden elkövetett hibánál ideges, és nem kritizálja a tanítványa értelmi képességeit...időnként egy-egy dicsérő szó pedig tanulásra, és gyakorlásra lelkesíti az embert.

Mikor japánt tanítottam, nem beszéltem ingerülten, akkor sem, ha huszadszorra sem sikerült megértetnem mondjuk egy nyelvtant, és a tanítványom, huszonegyedszer is megkérdezte. Addig mondtam,  amíg meg nem értette. Tudom, hogy lényeges különbségek vannak. Míg én egyszerre egy emberrel foglalkoztam egy szobában ülve, addig ezeknek a mestereknek  15-20 fiatalt kell tanítaniuk, irányítaniuk, és vigyázni a testi épségükre. Elég nagy felelősség. Biztos így egyszerűbb rendet tartani az edzéseken. Gondolom sokan vannak azok, akik kifejezetten szeretik, ha a mesterük ilyen stílusban tartja az edzéseket. Nekem már attól rossz érzésem támad minden alkalommal, ha csak hallgatom őket. Lehet, hogy bennem van a hiba. Biztos az a baj, hogy túl érzékeny vagyok.

Valószínű erre sokan azt mondanák, hogy nincs igazam. Ha nem tetszik ez a stílus ne tanuljak harcművészetet...

Tény, hogy kezdő vagyok. Nem járok még olyan régen edzésekre, de még egyszer sem hallottam a mesteremet ordítozni (biztos ő is tud, ha akar). Nem hallottam, hogy lehülyézett volna bárkit is, csak azért, mert hibát vétett. Nem láttam még türelmetlennek, vagy idegesnek. Pedig biztos vagyok benne, hogy neki is vannak rosszabb napjai. Képes sokadszorra is megmutatni egy mozdulatot, és közben nem tesz megjegyzéseket az értelmi képességeinkre. Megdicsér, ha valamit jól csinálunk, és ez sokkal jobban doppingolja az embert mint az állandó feszült légkör. Pedig neki is rendet kell tartania, és vigyáznia kell ránk. Szerintem ez ordítozás nélkül is megy. Nyugodtabb légkörben jobban érzem magam ,és jobban is tanulok, nem görcsölök annyit, az edzés után pedig elégedetten megyek haza. Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy nem az a jó edzés, ahogy én szeretem. De én mégis inkább erre a stílusra szavazok.

 

 

Szólj hozzá!

Amit az aikido ad nekem

2012. május 07. 09:09 - ZalaváriNoémi

Mindig is érdekelt a japán kultúra, mindig is szerettem volna valamilyen harcot tanulni, és mindig is szerettem volna egy Kardot!!:) és most hirtelen itt fekszik előttem az egész, a tökéletes kombináció: egy japán harcművészet. Nem is tudom miért nem jutott ez előbb eszembe.

Na de hogy kezdődött? A legelső aikido edzésem után azt vettem észre, hogy azok a gondok, amik egész héten foglalkoztattak, sec perc alatt kiszálltak a fejemből másfél órára. Ezt akkor vettem észre, mikor edzés után hirtelen visszajöttek:)

Ez volt a legelső jó érzésem. Annyira oda kellett koncentrálni, - az elején még minden új volt és ez is közrejátszott, - hogy az agyamnak ideje sem volt elkalandozni, mert ott voltam, ott kellett lennem, mert folyamatosan történt valami és csinálni kellett megállás nélkül, mindenre oda kellett figyelnem, a partneremre, a mozdulataira, a saját mozdulataimra, megfeledkeztem minden másról.  Felszabadító érzés. Mint Az utolsó szamuráj-ban: „Nem gondol!”

Sikerélményt és önbizalmat is ad, még akkor is ha épp nem megy jól, mert tudom, hogy fejlődök.

Ismeretet is ad. A szó legtágabb értelmében.

Megismerem a japán kultúrát, nem csak megtudom, hogy milyen, hanem megélem azt az alázatos, tiszteletteljes viselkedésmódot. Tetszik, hogy a japán kultúrában, mindenkit és mindent tisztelnek. Tisztelik egymást, O-sensei-t, a termet, a tatamit, a fegyvereket, és ki is fejezik. Egyik nap mikor hazarétem és beléptem a lakásba meghajoltam. Mert miért ne? Szeretem a lakásom, és örülök, hogy befogad, miért ne lennék hálás neki?:) – Megnyugtató érzés volt.

Tiszteletet tanulok emberek iránt is. Bár eddig is tisztelettudónak tartottam magam ebben a saját világomban, de Japánban ez nem lenne elég:)

Ezen kívül saját magamat is megismerem, testileg és lelkileg. Még sosem figyeltem annyira a testemre, mint ezeken az edzéseken. Megismerem a testemet, az izmaimat, érzem, hogyan mozognak, hogyan veszek levegőt, megtanulom, hogyan kell levegőt venni, hogyan irányíthatom a testemet, és hogy ő hogyan irányít engem, mit mond nekem, megtanulom követni, hogy mi történik bennem, hogy tényleg tudjam, hogy tulajdonképpen mit is csinálok. Megismerem a test gyengepontjait, és lehetőségeit.

Más gondolkodást is tanít. Például azt, hogy agyalás nélkül meg kell tenni a dolgokat a legjobb tudásom szerint. Ha nem sikerül, nem sikerül, de legalább megpróbálom: mert akarom! Még ha félek is, még ha kételyeim is vannak, akkor is megpróbálom. Megtanulok bízni a testemben, mert az meg tudja csinálni a gyakorlatot, még ha én nem is tudom elhinni.

Egyik órán volt egy nehezített gyakorlat, én még a könnyítettbe is majdnem „belehaltam”, mert akkorát estem, hogy csak úgy nyekkentem és akkor most csináljam meg ezt… gondoltam ez nem fog menni, kizárt, ha az előző nem ment, ez sem fog menni, logikus. Először nem is akartam megpróbálni. De aztán erőt vettem magamon, talán elkezdtem hinni magamban, vagy csak egyszerűen megpróbáltam, vagy talán jobban összpontosítottam, mert éreztem, ha kell akkor most kell, és sikerült, annyira egyszerűen, hogy csodálkoztam magamon.

Megismerem az embereket is. Egyik nap úgy éreztem a világot ismerem meg jobban, és ezt egyáltalán nem éreztem túlzásnak. Továbbá éreztem, hogy akkora lendületet ad, hogy teletöltődöm eltökéltséggel, és bizonyítási vággyal, nem csak a gyakorlatokkal kapcsolatban, hanem más dolgokkal kapcsolatban is az életemben, és hirtelen meg akartam tenni őket ott és akkor.

Az aikido sport, harc, művészet, megismerés, kultúra, viselkedés, gondolkodás, életmód, önkifejezés és még kitudja mi. Ha valami ennyire összetett, akkor nem csak az edzéseken létezik. Már értem, hogyan épülhet ez bele a személyiségbe.

Egyik nap, ahogy mentem hazafele, egy új érzés uralkodott el bennem. Addig úgy tekintettem az aikidóra, mint egy délutánonkénti elfoglaltságra, néha eszembe jutott, hogy lehet jobb lenne ha tanulnék helyette, lehet ma nem kellene edzésre mennem, számolgattam másfél óra + 2 óra utazás egy nap, és ez szorozva hárommal a héten, elég sok, főleg, hogy eddig sem jutott időm mindenre, amire szerettem volna, ráadásul az utazás időkiesés, ha nem töltöm hasznosan. Szóval elvesz az időmből, de persze jól telik, jól érzem magam, megéri. De azon a napon az az érzés uralkodott el bennem, hogy ez már nem egy úgymond "kötelező" program. Hanem ez is én vagyok, vagyis amikor edzésre megyek az is az életem, nem egy plusz program, pár óra amit "bele kell passzíroznom" az órarendembe, hanem ez én vagyok: az hogy elmegyek. Elmegyek mert ott a helyem, az életem részévé válik egyre inkább, tehát nem érzem hogy én erre időt áldozok, mert ez szükséges, ez olyan, mint amikor nem sajnáljuk az időt az egyetemre, az alvásra, az evésre. Lehet ez kicsit túlzás egy kezdőtől, még nagyon az elején vagyok, még azért ennyire nem ivódott belém, de határozottan érzem, hogy e felé tartok.
Nagyon hirtelen és váratlanul jelent meg az életemben és sok mindent megváltoztatott, és változtat meg folyamatosan.

Olyan alapvető dolgokat ad, amire minden embernek szüksége lenne, csak meg kell találni a módját, hogy honnan kaphatjuk meg.

Szeretem, ha valami ekkora hatással van rám, és ha valami ilyen hatással van, azt nem szabad elengedni.

Ezt mind nem csak az aikido adja, hanem az emberek is, akikkel edzek.

Szóval köszönöm Nektek is!:)

Arigato gozaimas!

 

Szólj hozzá!

Májusi programajánló: Bodo Rödel-edzőtábor

2012. május 06. 10:08 - Csák Gergely

Christian Tissier német tanítványa május 12-én, szombat délután és 13-án, vasárnap egész nap tart Budapesten edzőtábort, a Honvédban.

Mit lehet tudni róla?

Gyógypedagógusként diplomázott, doktoriját neveléstudományból szerezte. 

Aikidós tanulmányok

"1987-ben kezdtem aikidózni. Az edzések mellett olyan mesterek edzőtáborain vettem részt, mint Asai, Tamura, Tada és Ikeda sensei. 1993-ben ismertem meg Christian Tissier-t, a világ egyik vezető aikidósát. Azóta vagyok a tanítványa - írja a saját honlapján.

Körülbelül 12 éven keresztül Párizsba utaztam minden héten, hogy részt vegyek a Cercle Tissier edzésein, közben a hétvégi táborokra is elmentem. Ezeket Christian Tissier, Yamaguchi, Endo és Yasuno Sensei tartotta. Sikerült hat hónapot Párizsban töltenem, hogy ott lehessek a "Cercle Tissier" edzésein.

Mostanság rendszeresen látogatom tanítványaimmal Christian Tissier szemináriumait, külföldön is. Mindig van hová fejlődnöm és oktatóként is fontosnak tartom a folyamatos tanulást. Kölnben én vagyok Christian Tissier egyetlen haladó tanítványa."  

Vizsgák

  • 2000-ben 3. danos vizsgát; 2004-ben 4. danos vizsgát tett Christian Tissier előtt.
  • 2010-ben adományozta neki az 5. dant  Tissier sihan. 

Oktatási tevékenység

  • 1996 óta tanít Kölnben aikidót; 1999-ben hozta létre a Bodo Rödel Aikido Iskolát
  • Edzőtáborokat tart a Holland Aikido Alapítvány és a Zumm Aikido Egyesület meghívására Hollandiában és Magyarországon.  
  • A Kölni Egyetem felkért oktatója az aikido tanítására
  • Alapító tagja a Német Aikido Szövetségnek (Aikido Föderation Deutschland e. V. (AFD), 2008-ben kérték fel a a technikai kollégium tagjai közé.
  • Több könyvet adott ki az aikidóval kapcsolatban, melyeket lefordítottak csehre, hollandra, angolra és franciára is.

Mire lehet számítani a táboron?

Bodo - annak ellenére, hogy német - fanyar humorral szokta kommentálni a technikákat. Igazi erőssége, hogy analitikusan lebontotta magában az aikido technikáit, nagyon részletesen ismeri és képes megtanítani őket. Egy technikát meg tud mutatni a kezdők, a középhaladók és a nagyon haladók szintjén is. Amellett, hogy jó pedagógus, jó uke is: nem csak mutogat, de maga is aktívan edz a saját táborain.

Részletek

Az AikidoBarátok-programsorozat kere­té­ben érkezik Budapestre.

Időpontok

2012. május 12., szom­bat: 15.00 — 18.00

május 13., vasár­nap: 10.00 — 11.00 fegyveres
10.15 — 12.30 aikido
15.00 — 17.00 aikido

Helyszín

BHSE Judo Terem Buda­pest, 1134, Tüzér utca 56.,

(A Domus háta mögött.)

A sze­mi­ná­rium ára

AikidoBarátok-kártyával ingye­nes!

Teljes: 7000 Ft
Egy edzés: 3000 Ft

Info: Csák Ger­gely, +36 20 9 654 298, gergely.csak kukac gmail.com

A pla­ká­tot itt nézheted meg.

Szólj hozzá!

Szamurájok és fegyvereik

2012. május 04. 15:57 - Koguma

A héten, egyik edzés előtt beszélgettünk a lányokkal. Felmerült az is, ki melyiket szereti jobban. A fegyveres, vagy a szabad kezes edzést. Aki nyilatkozott, mind a szabad kezesre voksolt. Én is. Rögtön rávágtam a választ.

Ma eszembe jutott ez a beszélgetés és  rájöttem, hogy igazából egyiket sem szeretem jobban a másiknál. Nagyon szeretem a szabad kezes edzést,nagyon szeretem a fegyveres edzést, a fegyvereimhez meg úgy ragaszkodom mint egy kisgyerek. Ezen a gondolaton felbuzdulva ma délután kicsit utána néztem a szamurájoknak, és fegyvereiknek. :)

terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/szamuraj.html

szamurajok.webuda.com/kardok.htm

szamurajok.webuda.com/fegyverek.htm

Szólj hozzá!

A mozgás is meghatározza, hogyan érzel

2012. május 04. 10:33 - Csák Gergely

Fordítva éreznek a balkezesek - írja a Hír24 cikke egy új pszichológiai kutatásról. A cikk szerint hamisnak bizonyulhat a pszichológusok azon feltételezése, hogy az érzelmek ugyanúgy kerültek elrendezésre minden emberi agyban – legalábbis erre utalhat a New York-i New School for Social Research munkatársainak nemrég megjelent kutatása. Elektroenkefalográfiás (EEG) vizsgálataikban a motiváció során fellépő idegi tevékenységet vették górcső alá.

 

A tudomány az elmúlt évtizedekben azt feltételezte, hogy a közelítő motivációt – valamilyen fizikai vagy lelki célhoz történő közelítést – elsősorban a bal agyfélteke, míg a megelőző motivációt a elsősorban a jobb agyfélteke dolgozza fel.

S bár az amerikai kutatók vizsgálatai során a jobbkezesek agya épp úgy működött, ahogy azt elvárták, a balkezesek eredményei meglepőnek bizonyultak, hiszen pont fordítva működtek. Daniel Casasanto, a kutatók egyike a Medical Dailynek ezt azzal magyarázta, hogy motiváció működéséért felelős idegpályák valószínűleg valahogy kapcsolódnak a kézmozgást irányító idegpályákhoz. "Az érzelmek ráépülhettek a mozgás idegpályáira az evolúció során."

S bár a jelenlegi kutatás témája terjedelmében viszonylag korlátozott, amennyiben későbbi kísérletek alátámasztják a hipotézist, az elme gyógyításában jelentős változások várhatóak. Elég arra gondolni, hogy egyes kezelések bizonyos agyterületeket céloznak meg – ez pedig a balkezeseknél jobb esetben hatástalan, rosszabb esetben akár kártékony is lehet.

Mégis, mi köze ennek az aikidóhoz?

Természetesen nem vagyunk pszichológiai kutatók, de azt mi is tudjuk, hogy a mozgásterápia segítségével lehet fejleszteni az agy bizonyos részeit és befolyásolják a mentális/érzelmi működésünket. Az AikiMag arra következtet: ha valaki folyton egy olyan nyugodt és békés harcművészetet gyakorol, mint az aikido, előbb-utóbb a személyisége részévé válik és maga is eszerint alakítja majd az életét.

Reménykedünk benne, hogy a hétköznapi konfliktusainkban is képesek leszünk használni az aikidót - de nem úgy, hogy lecsapjuk a vitapartnerünket!

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása