Mivel hétvégéim nagyrészét mostanában a különböző harcművészeti események látogatásával töltöm, múlt szombaton a budaörsi sportcsarnokban megrendezésre került Hungarian Tatami Cup-ra látogattam. 

Igaz a 6-12 korosztályok versenyeit ezúttal kihagytam és csak a délutáni 13-21 évesekét néztem meg, azért bőven akadt még látnivaló.

Az előző heti WKF Diákolimpiához hasonlóan itt is futószalag szerűen pörögtek a Katák és a Kumiték, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nemzetközileg vegyes mezőny képviseltette magát. Láttam és hallottam szerb, horvát, cseh, ukrán, orosz, magyar versenyzőket is.

Ugyan nem full kontakt kumiték zajlottak, azért időnként egy-egy versenyző beleszaladt egy nagyobb ütésbe, vagy rúgásba minek következtében felrepedt az ajka, vagy vér patakzott az orrából, de egy ilyen tornán ez  talán "természetes" velejáró.

Azt, hogy ki milyen eredménnyel végzett meg nem tudnám mondani, mert annyi érmet osztottak a 6 küzdőtéren egyszerre katázó és kumitéző résztvevők között, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudta az események ezen folyását.

Mint azt már legutóbbi verseny beszámolómkor is megjegyeztem rokonok és edzők töltötték meg a lelátókat, mezei érdeklődő ezúttal is igen kevés volt. Fel is merült bennem a kérdés mi értelme ilyen belterjes, "házi" versenyeket tartani egyáltalán. Nem promotálják őket, alig hirdetik és ha véletlenül az ember beléjük botlik akkor sem hozzák meg a kedvét küönböző marketing technikákkal.

A szervezők itt is "figyeltek rá", hogy még véletlenül se szóljon 3 mikrofonnál kevesebből egyszerre információ. A körülöttem ülő edzők azon bosszankodtak, hogy tanítványaik nem tudják, melyik katában, melyik kumitén pontosan hogy is szerepeltek és ez a bizonytalanság nem tett jót hangulatnak.

A tesztoszteron szinte harapható volt a csarnokban, bár lehet, hogy csak a nem megfelelő szellőzés miatt éreztem így... Az érzékelhető feszültséggel viszont szerintem egy kisebb falu energiaellátását meg lehetett volna oldani egy napra. Sok gyerek nem tudott mit kezdeni magával, mert már lement a számuk és meg kellett várniuk a torna végét. Így fel-alá rohangáltak a lépcsősorok között, ami azért irigylésre méltó teljesítmény, hiszen több menetes kumitén, vagy formagyakorlaton voltak túl.

 Hosszas kutató munkával azt is sikerült kinyomoznom, hogy a verseny eredményeket INNEN tudjátok letölteni.

A hideg fegyverek fejlődése folyamán azok mérete és súlya egyre kisebb lett, míg napjainkra a kés lett a legszélesebb körben rendszeresített és használt szúró/vágó fegyver a világ hadseregeiben. Természetesen a hétköznapi életben is megtalálható ez a fegyver/szerszám és ha megnézzük a bűnügyi statisztikákat, akkor kiderül, hogy lényegesen több ember esik áldozatául késsel elkövetett támadásnak mint mondjuk lőfegyveresnek.

Mindez elég egyszerű okból történik: a kés bárki számára elérhető és nem kell magasan képzett harcosnak lenni hozzá, hogy valakit összeszurkáljunk vele. Ezt elég jól bizonyítják a Youtube-on található videók, amiket csak erős idegzetűeknek javaslok megtekinteni.

Az a helyzet, hogy a kés egy nagyon gyors fegyver. Nem kell gondolkodni a használatához, igazán komoly erő sem kell hozzá, hogy valakiben kárt tegyünk vele és sok esetben már a látványa is elég ahhoz, hogy lefagyjunk tőle. Dan Inosanto mester (Bruce Lee egyik tanítványa) igen hatásosan mutatja be, hogy még egy pisztollyal felfegyverzett embernek is nagyon nehéz védekeznie, ha késsel támadnak rá:

Szomorú apropója a cikknek a hétvégén Kínában történt tömeges kés támadás aminek idáig 27 áldozata van. 

Harcművészként mindenkinek megfordul a fejében, hogy mit lehetne egy ilyen helyzetben tenni? A legtöbb késharccal foglalkozó stílus szerint, ha (csak) fenyegetnek minket, akkor a legjobb dolog, ha együtt működünk -  inkább bánják az értékeink sem mint a testi épségünk. 

Viszont gyakorolni érdemes. Saját tapasztalatból mondom, hogy nagyon meglepődtem amikor aikidosként először vettem részt késharc szemináriumon. Hihetetlen, hogy mennyire stresszel az ember, ha nem a jól megszokott, komótos és kiszámítható aikidos anyagot gyakorolja, hanem egy kicsit "életszagúbban" jönnek a támadások. Nem mellesleg nagyon javítja az ilyen edzés a reflexeket és megtanít minket, hogy ne vegyünk félvállról semmilyen mozdulatot. Persze ettől nem leszünk kommandósok!

Ti szoktatok késsel gyakorolni?

„Ha azt gondolod, hogy az Aikido edzése kemény munka, akkor próbálj meg egész reggel enni.”

(O-Sensei)

"Ez több, mint egy tréfa. A túlzott mennyiségű táplálék elgyengíti a ki-t, és lassú áramlásúvá teszi. Egészséges állapotban a vér enyhén lúgos kémhatású. Amikor a ki lassú áramlásúvá válik, a vér savas lesz, mi pedig fokozatosan veszítünk élettani alkalmazkodóképességünkből. Mindez végül testi betegséghez vezet."

William Gleason: Az aikido spirituális gyökerei. 2012

A szerkesztő (Csák Gergely) megjegyzése:

Nagyon-nagyon kevés cikk jelenik meg a magyar médiában az egészséges táplálkozással és életmóddal kapcsolatban olyan emberek tollából, akik tényleg konyítanak valamit hozzá. Hivatalos papírjuk van róla. Ezt tanulták hosszú éveken keresztül. Képesek az egészséges táplálkozást tudományos igényességgel vizsgálni, ugyanakkor megfelelően egyszerűen elmagyarázni, hogy mindenki megértse.

Ellenben az életmód- és női magazinok ontják magukból a különböző diétákat, alternatív életmód-tanácsokat. Ne egyél ezt, csak azt. Lúgosíts. Paleo-diétázz. A legtöbb cikket teljesen hétköznapi emberek írják, akik ugyanolyan újságírók, mint bárki más. A cikket le kell adni, mert sokan el fogják olvasni, az embereket érdekli, mit esznek, van rá igény, hogy egészségesebbek legyenek.

A cikkek forrása általában az internet, ahol megtalálható minden: a repülők, amikről vegyi anyagokat permeteznek a földre, hogy birkaként engedelmeskedjünk, a Bermuda-háromszög, a Loch Ness-i Szörny legendája és persze Győzike, vagy a Való Világ hetvenhatodik szériája.

De előfordulhat az is, hogy ilyen komplett hülyeséget olvasunk az Aikido spirituális gyökerei című könyvben (William Gleason tollából):

"Ez több, mint egy tréfa. A túlzott mennyiségű táplálék elgyengíti a ki-t, és lassú áramlásúvá teszi. Egészséges állapotban a vér enyhén lúgos kémhatású. Amikor a ki lassú áramlásúvá válik, a vér savas lesz, mi pedig fokozatosan veszítünk élettani alkalmazkodóképességünkből. Mindez végül testi betegséghez vezet."

Hülyeséget.

Ugyanis a vér kémhatása nagyjából állandó - igen kis mértékben persze lemozdulhat egyik, vagy másik irányba, ha máshogy vesszük a levegőt, de nagyjából állandó.

Persze biztosan meg tudjuk mondani, hogy a túlzott mennyiségű táplálék nem egészséges: elhízunk tőle, a hormon-háztartásunk felborul, a belső szerveinket megterheljük, tönkremegy a szívünk és a májunk. De hogy ennek semmi köze nincs a lúgosításhoz, az is tuti zicher.

A lúgosítás egy egyszerű kis csalás, amivel milliókat lehet kaszálni. Ráírod valamire, hogy lúgosít, a népek pedig tolonganak, hogy megvegyék. Érdemes kicsit utána olvasni, pl. egy kémia-biológia szakos tanárnő cikkéből, hogy ki is találta fel a lúgosítást. Egy sarlatán, aki jót kaszált az ötletével. Még egy rákos beteget is megpróbált lebeszélni a kemoterápiáról, mondván, hogy a lúgosítással majd meggyógyul.

Vagy, amit a legutóbb egy budapesti gyerekorvos mesélt nekem: hetente visznek be kisgyerekeket a klinikára, mert paleolit-diétával "kezelték" őket. A gyerek szervezete persze nem bírja, ha megvonják tőle a tápanyagot és úgy kell őket visszahozni az életbe.

De Budapest belvárosában virágoznak a paleo-boltok.

Mielőtt nagyon belemerülsz a különböző hiedelmek és babonák világába a méregtelenítésről, lúgosításról, olvass utána olyan helyen, ahová legalább egy táplálkozás-szakértő ír (A táplálkozás és az egészség téveszméi az Indexen).

Ne hagyd magad átverni középkori babonákkal.

Kinyitotta a szemét, körülnézett és fogalma sem volt hol van. Éppen Ishiroval gyakorolt, mikor az rosszul találta el és ő elájult. Nem emlékezett semmire, csak a mezőre és Ishiro ijedt tekintetére.

Ahogy alaposabban körülnézett látta, hogy egy belső térben van, talán egy lakásban. Igen, egy lakásban volt, bár ilyen furcsa fehér falakat még életében nem látott, hozzászokott a hagyományos papírhoz és fához. Ráadásul furcsa szürke és fekete, különböző méretű és összevisla pislákoló dobozok voltak elhelyezve a mindenfele. Megijedt picit, de tudta, le kell csillapítania elméjét, úgy bármivel szembe tud nézni.

Ahogy arrébb lépett, véletlenül hozzáért az egyik fekete doboz egyik gombjához, amitől az életre kelt, mint valami szörnyszülött. A fények gyorsabban és élesebben villództak benne, mint azelőtt és és korábban nem tapasztalt hangossággal megszólalt valami zene. Visszhangoztak a dallamok, visszhangoztak a falak. Ujiro úgy érezte csapdában van és ez vagy egy rossz álom, vagy egyik démona életre kelt.

Ösztönösen a kardjához nyúlt, izmai pattanásig feszültek és kész volt a mindent eldöntő harcra. Ám arra lett figyelmes, hogy ez az egész teret betöltő, eddig általa még soha nem hallott zene megragadja a fantáziáját. Nem csoda, hiszen Asis Nasseri és Luz Marsen mesterek - Haggard zenekar - Eppur Si Mouve című albumának taktusai szóltak a hangszórókból. A zene önmagában volt az Istenektől és a Démonoktól való, olyan, amilyenre mindig is vágyott, pedig nem kereste. Egyszerre volt ez dallamos és légies és egyszerre lendületes, erőtől és démonoktól hemzsegő.

Lábai seizába "kényszerítették", szeme magától csukódott le. Pont mint a gyakorlás előtti meditációknál szokott. Gondolataiban cikázott előre, egymás után ismételte az ezerszer begyakorolt technikákat, küzdött mindenféle ellenféllel, Ishiroval, Démonokkal és Istenekkel egyaránt. Kaszabolta az ellenséget és osztotta a halált. Úgy tetszett számára, hogy a zene hatására sokkal jobban tud összpontosítani, sokkal ösztönösebbek a mozdulatai, mint eddig bármikor.

Nagyon megragadta ez a fajta gyakorlás, sokkal jobban élvezte mint eddig bármikor. Annyira belefeledkezett a mozdulatokba, hogy észre sem vette, egy másik gondolati és fizikai síkra lépett, útban volt hazafelé, a XVI. századi Japánba, útban hazafelé, a saját Istenei, Démonai és Ishiro felé, hogy tovább járhassa saját útját...