A Rizs elkészítésének Útja, Fedő alatt, csak Megérzéssel

avagy „Bevezették egy éjjel az elefántot egy sötét terembe…”

A minap beszélgettem “egy sráccal”. Hosszasan. Hosszasan, de mégis repült az idő. Egy sráccal, akit az egyszerűség kedvéért csak nevezzünk “félig kezdőnek”. Néhányotoknak azonnal leesik, hogy kiről is van szó, sokatoknak pedig nem. Neki biztosan. A beszélgetés ébresztett bennem legyőzhetetlen kényszert, hogy képernyőre vessek néhány tényt, megállapítást, gondolatot. Igen! Gondolatok mindenképp… megint. És igen! Megint az aikidóról lesz szó! Itt álljunk meg egy kicsit Kedves Olvasó! Megvan a kialakult a megváltoztathatatlan véleményed az ájkígyóról úgy, mint tánc, balett, vagy kamu? Ebben az esetben nem is tartóztatnálak tovább, és szíves elnézésedet kérem, hogy raboltam az idődet! Amennyiben maradtál, úgy neked szegezem a kérdést. A kérdést, melyet az idők folyamán a végletekig elcsépeltek. “Mi az az aikidó?” Kinek mi. Többnyire távol keleti eredetű harci tan, módszer, művészet. Pont. Az életem során sokszor felvetődött ez a kérdés. Mások kérdezték tőlem, és engem is erősen foglalkoztat. Nem eget rengető tényfeltárásokról lesz szó, nem megmondani, vagy odamondani szándékozom. Csupán figyeltem, megfigyeltem, vizsgálódtam és kutattam az elmúlt több mint húsz esztendőben. Így formálódtak, kerültek felszínre bennem az elkövetkezendő gondolatok. Természetesen mindenkinek lehetnek, és remélhetőleg meg is vannak a saját elméletei a témával kapcsolatban. Így hát nekiveselkedem.

Az következő részben rövid kutatásom eredményeit foglalom össze. Nem tanultam keleti nyelveket, és nem vagyok bölcsész vagy nyelvész, csak egy „aikidótúrista”. Amennyiben észrevételed van az elkövetkezőkkel, kérlek, oszd meg velem, vagy másokkal. Valamint, ha száraznak találod, ugorj az elefántos részre.

Folytatás az Aikibujutsu.hu oldalon!