Egy válás előzményei címmel küldött el nekem egy levelet Monostory Miklós barátom, aki nagy rajongója a hamarosan Budapestre látogató és hagyományos Iwama Ryu-t tanító Ulf Eveneas sihannak is. A levelet a francia Iwama Ryu-szervezet honlapján lehet eredetiben olvasni, még 2004-es keltezésű, Hitohiro Saito írta, aki a híres Morihiro Saito fia. 

A levél azért érdekes, mert megmutatja azt a tendenciát, hogyan próbálja az Aikikai integrálni magába a leszakadt, önállósodó csoportokat az aikidóban - az aktuális pletykák szerint a Kobayashi-rendszerre is ez vár, ha a vezetőjük, az idős Kobayashi elhalálozik. Érdemes egyrészt visszaolvasni a Kishomaru-cikket (szintén Monsotory Miklós munkája), illetve az alábbi levél sorai között olvasni - igazi japán szócsavarásról van szó, nem semmi teljesítmény volt Monostory Miklóstól, hogy lefordította. 

2004 szeptemberében, tíz hónappal azután, hogy az Iwama csoport elhagyta az Aikikai Szövetséget, és önállóvá vált, Hitohiro Saito Ueshiba Moriterunak, a Doshunak címzett nyílt levelet tett közzé, amelyben megköszönte támogatói segítségét és beszámolt az előzményekről. Most ennek a levélnek alapján idézzük fel a történteket. 

Miután apja, Morihiro Saito 2002. május 13-án meghalt, a Morihiro sensei temetését szervező bizottság elnökének társaságában látogatást tett az Aikikainál, ahol találkoztak a Doshuval, és az Össz-japán Aikido Szövetség egyik tisztségviselőjével. A megbeszélés során az Aikikai a következő elvárásokat fogalmazta meg: 

• Az Ibaraki Dojocho cím visszaadását az Aikikainak,
• A Saito család ne használja tovább az Aiki Szentély Őrzője címet,
• Ne adjanak ki több Iwama Ryu danfokozatot.

A fenti feltételek teljesülését tűzték ki annak alapjául, hogy az Iwama Ryu az Aikikai Szövetség tagja maradhasson. 

Hitohiro sensei ekkor már fontolóra vette, hogy a közeljövőben visszatér az Ibaraki dojoba, ezért az első két követeléssel feltétel nélkül egyetértett, de a harmadik zavarba ejtette.

Zavarának oka az volt, hogy az Iwamában tartott edzések különböznek a Hombuban és a többi Aikikai Szövetséghez tartozó dojoban tartottaktól; a különbség abban rejlik, hogy Iwamában hűségesen megőrizték az Alapító tanításait, amire Morihiro sensei büszke is volt. A gyakorlások a ken, tai-jutsu és a jo egységére épülnek; arra a metódusra, amit Ueshiba Morihei tanítása alapján Morihiro Saito dolgozott ki. 

Morihiro sensei egész életét az Alapítóval való együttműködésnek szentelte, úgy a dojoban, mint a szántóföldön vagy az erdőben, segítve őt a földművelésben és a fák gondjának viselésében. Teljes odaadással szolgálta az Alapítót, szó szerint testét és lelkét ajánlva neki. Gyakran mondta, hogy

„azokat a technikákat tanítom, amelyeket az Alapító tanított nekem, mert az Ibaraki dojo egyedül az Alapítóé”.

Az Iwama Ryu csoport – saját vizsgarendszerével – azok számára alakult, akiket megérintett Morihiro sensei életmódja, és akik őt választották mesterüknek. Az itt kiadott danfokozatokat főleg a Japánon kívüli tanítványok kapták. 

Ezért, ami a harmadik követelést illeti, Hitohiro azt válaszolta a Doshunak, hogy Morihiro sensei kívánsága volt, hogy megőrizzék az Iwama Ryut, és kérte, hogy e kívánságot elfogadva, engedjen ebben az egy dologban. Ha az Aikikai elismeri és elfogadja őket, az Aikikai danfokozatok minden Iwama Ryu gyakorló számára csillogó ékkőként ragyognának. Sajnálatos módon ez nem történ meg, sőt, az Aikikai Szövetség tagjait még csak nem is tájékoztatták a találkozó megtörténtéről. 

Ezek után Hitohiro úgy döntött, hogy a hároméves gyászidőszak alatt nem zavarja többé sem az Aikikait, sem a Doshut ezzel a kérdéssel, és nem is tervezett ez időszak alatt Iwama Ryu fokozatot kiadni. Egy év sem telt el azonban, mire tanítványai – miután megkapták Aikikai fokozatukat – kérni kezdték, hogy adja ki számukra az Iwama Ryu fokozatot is. 

Morihiro Saito halála után idősebb tanítványai bejelentették önállósulási szándékukat és megalapították a saját szervezetüket, Takemusu Aiki néven. Ők is elkezdtek tanítványaik számára danfokozatokat kiadni. Egy ilyen helyzetben, amikor az Iwama csoportban törés következett be, Hitohiro számos tanítványa döntött úgy, hogy Morihiro sensei nyomdokain az ő útját választja. Hitohiro úgy érezte, számára ez volt az igazi érték, amit apja ráhagyott, ezért amikor tanítványai az Iwama Ryu fokozatokért folyamodtak hozzá, nem tagadta meg kérésüket. 

Hitohiro büszke apjára; mindig pontosan értette, mire gondol Morihiro sensei. A levél írásakor is azt kérdezte magától, apja mit tenne, ha ott lenne. Végül arra jutott, hogy az Aikikai Szövetség keretein belül nem tudja összeütközések nélkül folytatni küldetését. Ezért úgy döntött, hogy elhagyja az Aikikait és megalapítja saját szövetségét. Nem változott benne a hála érzése az Alapító iránt, döntése döntése része volt, hogy hűségesen követi az alapító által kijelölt szellemi utat. Mint írta, mélységesen tisztei a korábbi és jelenlegi Doshut, és függetlensége nem az Aikikai és közte felmerült konfliktus következménye. Remélte, hogy a Doshu megérti. 

„Mi, a Saito család, továbbra is az Ibaraki dojo közelében fogunk élni. Az Aiki Szentélyben imádkozunk az Ueshiba család jó egészségéért. Hálásak vagyunk azoknak, akik gondját viselik az Ibaraki Shibu Dojonak. Hiszem, hogy így a legjobb – hogy sokan osztják meg egymás között az Aiki Szentély és a dojo gondozásának feladatát.”

 - írta a nyílt levélben. 

Mint kifejtette, továbbra is igyekszik fejleszteni tudását, önmagát és az aikido technikákat. Ugyanakkor továbbra is az Alapító tanításait követi, és annak szenteli életét, hogy megőrizze az Alapító és apja tanítását. Kifejezte azt is, hogy mélységesen vágyik a Doshuval való együttműködésre, és szeretne minél több emberrel kapcsolatba kerülni. Őszinte vágyaként említette, hogy olyan sok embernek segíthessen megérteni az alapító „valódi technikinak alapelveit”, amilyen soknak csak lehetséges.