Tegnap egy barátnőm azt mondta, hogy abba kellene hagynia a focit. Ugyanis olyan viselkedésformákat követelnek, amiknek nem tud eleget tenni. Nem tudja betartani a szabályokat, ha elfárad leül, leheveredik a fűre, sokszor komolytalanul veszi. Túlságosan kényelmesen szereti csinálni a dolgokat. Az edzője fegyelmet követel, amit nem tud teljesíteni.
Ergo nem neki való a foci.

Erre a válasz természetesen az, hogy nem szabad abbahagyni. Pontosan ezekért nem!

Ezeket a dolgokat meg kell tanulni. A sport erre is jó. Van benne egy fejlődési folyamat. Nem baj, ha nem megy egyből jól, persze, hogy nem megy, azért vagyunk itt, és ezért csináljuk, azért tanulunk. Ez minden sportban így van.
Mi az aikidón szintén tanulunk fegyelmet. Olykor sokat beszélgetünk gyakorlás helyett, néha nevetgélünk is az edzés rovására. Nekünk azon kell lennünk, hogy megtanuljunk viselkedni, koncentrálni, egy magatartást megtanulni. Ezt meg kell tanulni. Nem szégyen, hogy nem tudjuk eleinte. Ez normális.
A mellettünk lévő edzésen mindig megfigyelem, hogy síri csend van, ott vannak húszan és koncentrálnak, hallgatnak, figyelnek, gyakorolnak. Nekünk is ezt kell megtanulni, ez is része az aikidónak és a sportoknak. A sportok szabályokra épülnek, amik fejlesztik az embert. A fociban például fejlődik az ember csapatmunkában való részvétel képessége is stb. A szabályok azért vannak, hogy igyekezzünk velük magunkat fejleszteni, önuralmat tanulni stb. Betartani a szabályokat, hogy az élet más területein is be tudjuk tartani azokat.
Ezért nincs a világon semmi értelme annak hogy "abbahagyom, mert ez azoknak való akiknek van önfegyelmük".
Persze, hogy kényelmes elfeküdni a füvön. De csak azért sem szabad azt tenni, amit a testünk kíván. Az eszünknek kell irányítania a testünket.
Tegnap is, ahogy egész nyáron, iszonyú meleg van edzésen. Nincs szélmozgás se, izzadunk, fáradtak vagyunk, tegnap fájt a karom, a vállam a sok suburitól – egyáltalán nem volt kényelmes. De nem azért vagyunk itt, hogy kényelmes legyen. Nem állunk meg pihenni, leheveredni, hanem gyakorlunk és gyakorlunk. Mert ezzel nagyon sokat fejlődünk. Azt mondjuk a testünknek, hogy "márpedig most nem fekszel le, ugyanis ettől fogsz erősödni!”

Ezért mondják az aikidóra, hogy egy út. A fejlődés útja. Nem kell megrémülni attól, hogy nem csinálod tökéletesen, nem viselkedsz megfelelően, nem ez a lényeg, hanem az, hogy legyél itt, tanulj és fejlődj lépésről lépésre.

Nem azért sportolunk, mert jók vagyunk benne, hanem azért, hogy jobbak legyünk benne.

A sport nem csak a testet fejleszti, hanem a szellemet is.