Van egy angol kifejezés erre: "Deal with it." azaz "Birkózz meg vele!"

O-Sensei aikidója már nem létezik. Videón persze még megnézheted a mozdulatokat.

O-Sensei meghalt 1969. április 29-én, májrákban. Sosem írt le semmit. A tanítványai szerint néha bement egy-egy edzésre, mondott valami spirituális beszédet, mutatott pár technikát, aztán ment tovább a dolgára.

Magyarországon az aikidósok nagy része még mindig abban gondolkodik, hogy "el akarom érni O-Sensei aikidóját", hogy "olyan legyek, mint ő", "úgy mozogjak, mint ő" és hasonlók.

Deal with it: sosem fog sikerülni. Nem is érdemes megpróbálnod. Nem is kell. Attól még te zseniálisan jó aikidóka lehetsz és leszel, ha ennyire foglalkoztat a dolog.

Akármennyit olvasol utána, akárhány tanítványát hallgatod meg, sosem fogod megérteni O-Sensei tanításait teljes egészében. A tested sosem lesz olyan, mint az övé. A gondolataid sosem fognak úgy járni, mint neki. Az érzéseid egészen mások lesznek, mint az övéi.

Egyáltalán, miért is akarsz hozzá hasonlítani?

Csúnya, apró japán öregember szeretnél lenni? Minek?

Nézd a másik oldalát. O-Sensei azt mutatta, amit éppen helyesnek gondolt. Ha fiatal korában kérdezted volna meg egy-egy technikáról, lehet, hogy homlokegyenest az ellenkezőjét mondta volna, mint 20 évvel később, vagy 40 évvel később.

Az aikidója fejlődött, változott élete végéig. Az aikido nem egyetemleges dolog. Nem statikus. Az aikidót nem lehet szoborba önteni, hogy azt mond: "Pont EZ AZ!"

Ahogy az emberek fejlődnek, öregszenek, tapasztalnak, az aikidójuk, a mozdulataik, a testük, a gondolataik, az érzéseik változnak. Változott O-Sensei, változtak a tanítványai, változtak a tanítványainak tanítványai, és így tovább.

Az aikido folyamatosan változik: akik művelik - igen, Te is! - változtatnak rajta. Az aikido aszerint alakul át, ahogy az emberek és a szokások átalakulnak. Az aikido egy ugyanolyan emberi dolog, mint a tenisz, a foci, vagy a festészet. Emberek csinálják, alakítják, formálják, változtatják.

Ez egy teljesen természetes folyamat. Nem is érdemes ellene menni - minek? Az aikido nem múzeumba való, mint a szamurájok páncéljai. Nem kell az aikidót olyannak megőrizned, amilyennek a mesteredtől kaptad. Őrizd meg belőle, ami szerinted jó. És tedd hozzá saját magad!

Az aikido így sosem lesz kevesebb, csakis több. Nem veszik el a tudás - ha okosan csinálod.

Annak idején az emberek takarításért, földművelésért, bevásárlásért cserébe kaptak tudást - gyakorlatilag cselédjei voltak az Ueshiba-családnak. Őket hívták uchi-dechinek. Manapság már nem mosnád fel a mestered padlóját. Elmész este edzeni hozzá, gyakorolsz vele másfél órát, isztok egy sört utána, jól érzitek magatokat, hazamentek. Az életstílusodat, a szokásaidat össze se lehet hasonlítani a 100 évvel ezelőtti japán szokásokkal. Akkor az aikidódnak miért kellene olyannak lennie, mint akkoriban?

Deal with it: a tested nem olyan, mint a japánoké. A szokásaid nem olyanok, mint a japánoké 100 évvel ezelőtt. Nem azt eszed, nem azt iszod, nem azt dolgozod, nem úgy szeretsz. Nem úgy gondolkozol. Nem fogsz öngyilkosságot elkövetni, ha késel, vagy hibázol a munkahelyeden.

Az aikidód sem lesz ugyanolyan.

Az aikido változik. És ez így jó. Mert ha nem változna, hamarosan eltűnne a süllyesztőben, mint valami unalmas, elavult, pókhálós dolog, amit öreg emberek műveltek fura szoknyákban. A te dolgod, hogy az aikidót tovább vidd - és alakítsd!