"Számos kultúrában a szavakat szentnek tartották, és használatuktól függően megteremthették, vagy elpusztíthatták az egyén spirituális hatalmát és személyiségének erejét. Japánban is így gondolták. A japán irodalmi klasszikus, a Manjósu Japánra úgy utal, mint kototama no szakivau kuni (az ország, ahol a nyelv lelke virágzik). Nevezték koto age no sinai kuni-nak is (a föld, ahol a szavakat nem vitára vagy tárgyalásra használják). Az isteni szellem létét ritkán kérdőjelezik meg Japánban. Mivel szeretetet, hálát és erényt érzek szívemben, az isteni is létezik. Ez az érzés oly mélyen átjárja Japán lelkét, hogy a mai japán emberek továbbra sem kedvelik a hosszadalmas magyarázatokat. A hagyományos gyakorlatokat mindig példa, s nem a szavak vagy logika segítségével tanítják."

Kotodama - a szó szelleme

William Gleason: Az aikido spirituális gyökerei, 2012.