Valószínűleg nagy hiba volt Carl Rinschre bízni a filmet. A férfi, aki eddig csak rövidfilmeket rendezett és most először ült igazi, nagy filmben a rendezői székben, nem találta meg az arányokat a 47 roninnál. 

Adva van egy remek történet, amit Hollywood még nem filmesített meg - ejj, de jó. 

Vannak benne szamurájok, hősök, gonoszok, varázslat, boszorkányság - csudás.

Kardozós jelenetek, intrikálós jelenetek, háború, szörnyek a Japán mítoszokból - mi kell még?

Kellett volna valaki, aki mindezt átlátja, ismeri és remek arányérzékkel feltálalja. Vagy legalább megnéz előtte egy szamurájfilmet.

Carl nem ezt tette és elbukott. Dőlhet a kardjába.

Carl ugyanis remekül felmondja a leckét az amerikai nézőknek - mi a bushido, mit csinál a szamuráj, stb. Karakterei azonban két dimenziósak - nincs mögöttük semmi. Hiába néz Keanu a szép őzike szemeivel gyámoltalanul a csini japán hercegkisasszonyra, hiába a titokzatos háttérvilág, hiába a fasza kardozós jelenetek - a film tele van olyan mondatokkal, amiket egy szamuráj, nemhogy egy szamuráj, egy japán ember sose mondana ki.

A párbeszédek manírosak, pont olyanok, ahogy egy átlagos buta amerikai néző elképzelné őket. Tele vannak sziruppal, érzelgősséggel, a nyál bő folyamban távozik a vászonról. Ami egy szamuráj-akciófilm esetében nem túl szerencsés.

A történet (mert az van - nem lehet lemondani róla) kicsit lebutított, a 47 ronin nem bujkál évekig, nem csinál semmi olyat, ami bemutatná, hogy ők mit csinálnak, miután a gazdájuk meghalt, hanem üldögélnek egy folyóparton és bután néznek. Csak úgy.

Keanu, a "félvér", mindebbe kicsit belerőszakoltan érkezik, indítékai félig-meddig érthetők, még maga az egyik "tengu" is hangosan csodálkozik rajta, mi a fenét akar még az emberek világában - de nyilván azért kell, hogy a természetfeletti Japánt is belevehessék a filmbe. A forgatókönyvíró szerint nyilván a 47 ronin száraz története kevéske volt, muszáj volt sárkányt és mágiát is bevetni az egészbe.

Nagy kár, mert a lényegi részek pont a nagy cukormáz alatt elsikkadtak.

Szóval, az arányok elborultak, mindez pedig pocsékba vágta a filmet - nyálas, érzelgős hollywoodi borzalom született, amin a csatajelenetek és a korrekt fegyveres technikák javítanak kissé.

Japán-mániásoknak kötelező, a többiek kerüljék el messze. Csalódás.