(Mielőtt belemerülnénk, hogy mit láttunk a Küzdősport Expón, elmondjuk, hogy felajánlottunk tudósítást, sőt, bemutatót is, ingyen az Expó szervezőinek. Azt is felajánlottuk, hogy nálunk ingyen promózhatják a rendezvényt, hiszen a blog témájába vág. A szervezők azzal válaszoltak, hogy értékesítsünk x darab jegyet és bemehetünk ingyen. Ezek után a bemutatóról lemondtunk és kollégánk, megvéve a jegyet, elment, hogy megnézze, mi is történt az Expón. A sokadik ilyen rendezvényen jártunk és mindig ugyanaz jött ki: ezekre a rendezvényekre a kutya se kíváncsi, maximum a fellépők, a versenyzők családtagjai. A harcművészeti rendezvények szervezőinek talán nem ártana ezen elgondolkoznia és máshogy, közösségi alapon szervezni ezeket - a szerk.)

Ha aljas akarnék lenni azt mondanám ott voltam, na de minek? Volt valami érdekes? Valami, ami megfogott a miniszoknyákon és mély dekoltázsokon kívül?

Azért nem volt ennyire sarkos, de elég cikinek éreztem mindenféle szempontból az idén a Syma Csarnokban lezajlott Küzdősport Expót.

Az első nagy kiábrándulás a jegypénztárnál ért, ahol egy "európai szintű" intézményben nem lehetett bankkártyával fizetni a belépőért. A külföldi érdeklődők - ha voltak - biztos körberöhögtek minket, hogy a Syma Csarnok hivatalos jegyirodájában nem lehet, csak készpénzzel fizetni. A belépőért, ami csak sima látogatóként 2000 Ft-ba, edzésen résztvevőként 5000 Ft-ba és szemináriumon résztvevőként 70000 Ft-ba került (szóval, elég borsos áron mérték). Küzdelmeket és edzéseket láttam, de szemináriumoknak nyomát sem. Egyébként is: miért kell egy ilyen szabású rendezvényt fizetőssé tenni az egyszeri látogató számára? Nem lenne kifizetődőbb, ha a különböző küzdősportok iránt érdeklődők ingyen mehetnének be? Nem vonzana az számos rajongót a sportág számára, s a szervezők számára is? Hiszen, aki kilátogat az eszik, iszik, és ne adj Isten még sportfelszerelést is vásárol a helyszínen, ami sokkal többet ér, mint egy 2000 Ft-os belépőjegy.

Alapvetően azért látogattam ki a rendezvényre, mert a küzdősportok nagy rajongója vagyok, bár azok közül inkább csak a harcművészeteké és gondoltam hátha összefutok életem szerelmével, akivel mintha többször is találkoztam volna a felállított standok közötti folyosókon járkálva, de aztán rá kellett ébrednem, hogy tévedtem.

A muay thai mérkőzéseket viszonylag nagy számú és vegyes összetételű - férfi, nő, gyerek - közönség nézte végig, de ahogy a beszédekből hallottam és az összekacsintásokból láttam, mind valamelyik sportklub tagjai, vagy hozzátartozók, netán haverok voltak.

Egyszerre lehetett edzéseken részt venni, vagy azokat megnézni, küzdelmeket megtekinteni, vásárolni, vagy éppen adakozni a fogyatékkal élő harcművészek számára. Fura nekem, hogy nem sok adományozót láttam magamon kívül, pedig a segítség - még ha kis mértékű is - nagyon fontos a HEGYEM alapítvány számára.

Több adrenalint és tesztoszteront egy helyen össze sem lehetett volna gyűjteni, mint ezen a szombati gálán, sokaknak a tekintetéből azt lehetett kiolvasni, hogy "ha nem ütöm meg, akkor keresztbe harapom a torkát", s mikor ez párosult a televarrt dagadó bicepszekkel és a teljesen kopasz, vagy éppen mohikán frizurákkal, akkor az egészen ijesztő lehetett az egyszeri szemlélő számára. Számomra csak természetellenesnek hatott. Bár az is lehet én is hatékonyabb lehetnék egy ilyen dizájnnal.

A karatésoknál szinte ugyanazokat a klubokat láttam, amit az elmúlt két évben hasonló harcművészeti gálákon tett látogatásom során. Szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel tarkítva a nézők táborát.

Az MMA számomra inkább földharcnak tűnt, mint kevert küzdősportnak, bár az is igaz, hogy a szép, körkörös mozdulatok kedvelőjeként nem annyira rajongok érte. A szumó edzést talán akkor nézték legtöbben mikor Bárdosi Sanyi ezüstérmes kötöttfogású birkózónk tartotta az edzést. Madár, azaz Erdei Zsolt kétszeres profi világbajnok ökölvívónk MMA edzését is sokkal többen látogatták, mint a többi edzést, ez is mutatja, hogy celebnek áll a világ, akármennyire is tisztelem mindkettejük eredményeit.

Nem lennék azonban igazságos, ha nem mondanám el, hogy a magyar karate válogatott 17 órakor kezdődő bemutatója is sok érdeklődőt vonzott, a bemutató melyben formagyakorlatot és küzdelmeket is láthattunk.

Ennek alapján már az üres tereket sem furcsállottam ennyire, ám ahogy látszik volt akinek ez is elég volt a boldogsághoz!