Rengeteget beszélünk az aikidóról, elvekről, harmóniáról, alkalmazásról, hatékonyságról, életmódról és még sorolhatnám. Kicsit el is koptatjuk ezeket a szavakat a folyamatos ismétlésekkel, úgy gondolom. Ugyanezt éreztem az utóbbi évek edzőtáboraiban: ugyanazokat a köröket futottam, ugyanazokat az ismert gyakorlatokat hajtottam végre, amikről úgy gondoltam, hogy ezek már valamennyire megvannak - hiszen senki nem javított bele. Kopott is az érdeklődésem, az aikidón kívül találtam új kihívásokat, tanulnivalót és ezeket a tapasztalatokat illesztettem be a gyakorlásomba. Bár nem mondhatom el magamról, hogy mindent láttam volna, amit a hazai aikido adhat, bevallom nem láttam nagy különbséget az aikido gyakorlásában, maximum a magyarázatokban. Egészen addig, amíg nem csatlakoztam Németh Ferihez, akin keresztül megismertem Takashi Kuroki senseit. Másodszor voltam az edzőtáborában, és végre megtaláltam azt, amit kerestem.
Kuroki sensei 4. alkalommal látogatott hazánkba. Tavasszal ismertem meg személyesen, amiről írtam is egy beszámolót korábban. A mostani alkalommal már sokkal közvetlenebb hangulatban, a vendéglátó csapat részeként üdvözöltem őt, aminek köszönhetően sok időt töltöttünk együtt, és nemcsak technikailag, de emberileg is sokat tanulhattunk tőle.
Technika
A mester szerint az aikido nem a látványról szól, nem kellenek bele fölösleges, színpadias gesztusok, fölöslegesen nagy és erőszakos mozdulatok, amik a külső szemlélőnek hatékonynak tűnnek. Precíz, jól időzített és megfelelően kivitelezett mozgásra van szükségünk, amelynek során szem előtt kell tartani, hogy amit csinálunk, az a harcról szól. Ehhez szervesen járult hozzá megannyi kard és bot gyakorlat, illetve a Nishio Budóra jellemző karate és judo háttér. Ahogy a mester mondja: a technika legyen olyan, mint a natúr joghurt. Nem kell a színezék, a cukor és az állományjavító.
Emberség
Kuroki sensei számos országban tanít (Ukrajna, Oroszország, Kazahsztán, Lengyelország, Csehország, Magyarország stb.), rendszeresen utazik Japánba a doshuval és más shihanokkal egyeztetni, igazi aikido diplomata. Azonban ezt ki sem néznénk belőle. Ugyanabban a hostelben száll meg, mint a tanítványok, együtt jön-megy velünk a BKK járatain, és végtelenül élvezi, hogy új kultúrát, új embereket ismerhet meg. Tanítás közben folyamatosan arra figyel, hogy megfelelően legyenek elosztva az emberek, a kezdők tudjanak haladókkal gyakorolni. Magyarázatai teljesen sallangmentesek, semmilyen hiba nem kerüli el a szemét, de csak a leglényegesebbeket javítja, hogy lehetőséget adjon a felfedezésre.
Edzőtábor
A két nap alatt kilenc órát edzettünk, amiben egy hatalmas esszenciát hagyott ránk a mester, lesz mit gyakorolnunk a következő találkozásig. A Nishio Budo jellemzője, hogy minden technikának megvan a pusztakezes, pusztakezes - kardos (ken no tebiki), pusztakezes - botos (jo no tebiki), kard - kard (ken tai ken) és kard - bot (ken tai jo) végrehajtása. A fegyveres gyakorlás nélkül nem is lehetne megérteni, miben különbözik Nishio sensei stílusa a hagyományos aikidótól, így viszont teljesen egyértelművé válik.
A mester célja most az volt, hogy egy komplett, jól felépített rendszert mutasson meg nekünk, aminek én nagyon örültem, mivel lesz mit gyakorolni a hamarosan megnyíló dojómban. Minden technikát többször megmutatott, és nagyon logikusan építette egymásra a gyakorlatokat. Nekem végre sikerült minden technikát valamelyest végrehajtanom, volt, amit már egész jól, volt amit éppen hogy, mindenesetre nem volt olyan, hogy a fejemet vakartam volna túl sokáig. Mentálisan nagyon elfáradtam, ezt a fegyveres munkának köszönhetem. Úgy tippelem, hogy az edzőtábor legalább 70%-a a fegyveres gyakorlásról szólt.
Összegzés
Örülök, hogy végre megint csillogó szemmel, nagyon lelkesen járok aikido edzőtáborba, és hasonló mentalitású emberekkel találkozom. Jó volt megismerni Feri teljes csapatát, akik már hosszabb ideje ezt a stílust űzik, jó volt a cseh csapattal találkozni, akik nagyon sokat segítettek a szeminárium folyamán. A fegyveres gyakorlás teljesen új értelmet nyert számomra, bár az MKDE keretén belül foglalkoztam vele rendszeresen. Itt beleszerettem az eszközös munkába, főleg mivel láthattam a haladókon, hogy milyen hatással van a mozgásukra, és már magamon is észrevettem a fejlődés jeleit.
Nagy tiszteletet érdemelnek azok az aikidósok, akik más szövetségekből meglátogattak minket, és sok dannal a hónuk alatt az örök kezdők szellemében ízlelgették a Nishio Budót. A beszélgetésekből kiderült, hogy nagyon élvezték a gyakorlást annak ellenére, hogy teljesen szokatlan volt számukra. Új nézőpontot ismerhettek meg, amit könnyen átültethetnek a saját gyakorlásukba.
Ezúton köszönöm még egyszer a meghívást, az év legjobb aikidós pillanata volt számomra!
Több képért nézzétek meg a True Style Magazine oldalát!